Ki a Nap legjobb barátja? Tudod-e?

Ki a Nap legjobb barátja? Tudod-e?.

Mesék Zsófikának

Ki a Nap legjobb barátja? Tudod-e?

Egyszer volt, hol nem volt. már nagyon régen volt, amikor még kevés ember élt a Földön.

Az emberek nagyon szerették a Napot, mert szorgalmas volt, minden nap felkelt, és végezte a dolgát. Meleget adott az embereknek, érlelte a gabonát, a zamatos gyümölcsöt. A vizeket is melegen tartotta, ahol sok kisgyerek egész nap önfeledten hancúrozott.  Dicsérték is az emberek nap, mint nap. Ezt nagyon megirigyelte a Felhő.

-Miért dicséritek annyira a Napot, amikor még ránézni sem lehet? Vakító a fénye. Engem észre sem vesztek, pedig milyen fodros, habos ruhám van, az alakom is milyen változatos!

Azt akarom, hogy én is fontos legyek az embereknek.

Addig dúlt fúlt magában, míg egy nap új ötlet jutott az eszébe.

Fogta magát, és odalibbent a Nap elé.

Az emberek a földön kémlelni kezdték az eget. A vizek kihűltek, a gyerekek nem tudtak fürdeni benne, az emberek fázni kezdtek. A Nap is kergette volna a Felhőt, de az dacos volt, és nem mozdult egy tapodtat sem. Arra járt a Szellő, és meghallotta az emberek sóhajait. Segíteni szeretett volna, így hát megpróbálta elfújni a Felhőt.

-Pfúúúúú. Fújt nagyot. De a Felhő meg sem mozdult, sőt gúnyosan kinevette a Szellőt. Szellő lány sem ijedt meg, eszébe jutott a családja. Szél nővére, Vihar anyja, és Orkán apja. Segítségül hívta őket.

 Na, lett erre nagy égzengés és földindulás. A Felhőt úgy elfújták a Nap elől, mintha ott sem lett volna

Azóta a Nap és a Szél nagyon jó barátságban vannak. Ha látsz egy felhőt a Nap előtt, hívd te is őket segítségül