Szegény ember egy napon, hajba kapott párjával.
Azon perlekedtek, kinek vagyon nehezebb a dolga.
Eldönteni nem tudták, így gondolták hát cserélnek.
Ha egy napig a másik dolgát végzik, akkor vajon mi volna?
Felkeltek hát jó korán. Az asszony elment szántani.
Az ember odahaza is maradt, nem ismerve tréfát.
Kenyeret dagasztott, vízért ment ház mögé a kútra.
De ameddig távol járt a disznók felfalták a tésztát.
Készített ő kását is, de véletlen lámpaolajjal főzte.
Kiment hát az istállóba, pár vella szénát vetni jászolba.
Mire onnan visszaért a macska a tejfölben lubickolt.
Egy éves fia vidáman játszott a káposztás hordóba.
Bánta már az ember, hogy asszony munkába fogott.
Tehenet sem hajtott ki, mert azt sem tudta hol áll feje.
Pajta tetején szép kövér fű nőtt. Örült neki legott.
Tud majd ott legelni a tehén.Lesz ott majd jó helye.
Pallót támasztott a pajtához, és felhajtotta a jószágot rajta.
A tehén nyakába kötelet kötött. A végét keményen leengedte.
A másik véget pedig derekára kötötte. Igy jó lesz mondta.
Neki állt hát levest főzni, mert az asszony jön nemsokára.
A tehén addig legelészett, míg meg nem csúszott lába.
Le is esett a tetőről, s a kötéllel nyakan függve maradt.
Fel is rántotta az embert a kéménybe. Lába kalimpálva.
Jött haza az asszony. Látja baj van, csak úgy szaladt.
Látta ő már messziről, a tehén lóg tetőről kötéllel nyakán.
Feje tetején áll minden otthon, családi fészkében.
Disznó tésztásan, macska tejfölösen, gyerek káposztásan.
Az ő kedves ura pedig, kormosan kalimpál a kéményben.
Rá is kiáltott nagyot urára, ki erre nagyon megijedt.
El is szakadt derekára kötött kötél, s szegény a levesbe esett.
Na, mond most kinek könnyebb hát a dolga? Kérdi urát.
Neked asszony mondta szegény. Ti hallottatok már ily furát?
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...