Harmatcsepp tündér

https://ggwebsite.com
Újabb reggel virradt Fénykirályság birodalmára. A felkelő nap pajkosan végig cirógatta a mezőn nyíló virágok szirmait.
–  Szép reggelt kívánok – susogta halkan a hatalmas platánfák felé, majd az ágaik között átbucskázva távozott.
 Egy újabb vidámnak ígérkező...

Kép forrása: Saját kép

Újabb reggel virradt Fénykirályság birodalmára. A felkelő nap pajkosan végig cirógatta a mezőn nyíló virágok szirmait.

–  Szép reggelt kívánok – susogta halkan a hatalmas platánfák felé, majd az ágaik között átbucskázva távozott.

 Egy újabb vidámnak ígérkező nap virradt fel a Fénykirályság lakóira, csak egy apró tündérlány szomorúságára nem nyújtott gyógyírt a szépséges rét látványa. Harmatcsepp tündér egy nagy rózsabokor tetején az illatos szirmok között éldegélt. Gondolhatnánk hogy egy ily szépséges palotában az élete csupa derű, de nem így volt. Szőke haját összekuszálta a pajkos szellő ám szomorú könnycseppek csillogtak csinos arcán. A rózsa nem az otthona, hanem a börtöne volt. Napra pontosan egy éve a gonosz Gubó manó, megirigyelve Harmatcsepp boldogságát szörnyű átokkal sújtotta. A rózsa bokorban fogolyként kellett élnie és ráadásképp a szárnyait is elorozta. Ha a kis méhecskék nem táplálták volna nektárral, és a harmat nem ajándékozta volna meg cseppjeivel, már talán el is pusztult volna. A madarak próbálták kimenteni, de az átok ülte rózsa harcosai a tövisek mindig elkergették őket.

 Élt a királyságban egy herceg Vigyor volt a neve. A nevét a mindig mosolygós arcáról és szép lelkéről kapta apjától a Szederkirálytól. Vigyor ezt a szép napot azzal töltötte, hogy felvidítsa a szomorúfűzeket humoros történeteivel. A fűzek viszonzásképp egy szomorú történetet osztottak meg vele, ami nem volt más mint Harmatcsepp szerencsétlensége. Amint ezt meghallotta Vigyor herceg, azonnal eldöntötte hogy ő megtöri a varázst, ha törik ha szakad. Azt viszont nem tudta miképp fogjon hozzá, ezért úgy döntött meglátogatja Cirbolya apót a királyság bölcsét és tanácsot kér tőle.

 Cirbolya apó mohakosárkát font az öreg tölgy alatt, mikor Vigyor herceg tisztelettel elé állt hogy tanácsot kérjen. Elmondta mit szándékozik tenni, mire Cirbolya apó mérgesen ránézett.

– Egy ilyen veszélyes feladatot miért vállalnál? – kérdezte. – Miért lenne az jó neked?

–Nekem nem sokra, de talán Harmatcsepp tündérnek igen. Újra boldogan, szabadon élhetne.

–Hát te legény nem tudod mit vállaltál. A tövisek a Rózsavár közelébe sem engednének. Halálra sebeznének, mielőtt a közelébe jutnál. –mondta Cirbolya apó.

–Akkor remény sincs?

–Egy megoldás lenne tán, – vakarta meg a bozontos üstökét az apó  – de eddig még mindenkinek beletört a bicskája. Vakond király földalatti várában található a tündérlány szárnya és egy varázsszemüveg. Amennyiben ezeket megszerzed a segítségükkel újra szabad lehet a tündér. Viszont erős őrizet alatt van, a borzalmas vakondharcosok vigyáznak rá. Ők nem ismerik a szép szót csak a harcot, abban viszont nagyon jók. Amennyiben még is sikerülne megszerezned a szemüveget és a szárnyakat, akkor az alábbiak szerint járj el. A szemüveget feltéve a Rózsavár titkos átjáróját meglátod a tövénél. Ha azon bemész a várba a tündér a szárnyát felcsatolva megszabadulhat. Viszont vigyázz! Csak egyszer mehetsz át az átjárón, vissza csak úgy juthatsz ha a tündér téged is elrepít a várból. Ha nem így tesz, örökre ottragadsz.

 Megköszönte a herceg Cirbolya apó tanácsait és útra kelt a vakondvárhoz. Hosszú és nehéz volt az út, de ő vidáman fütyülve érte el célját, ahol azonnal rárontottak a vakondharcosok. Vigyor herceg nem ijedt meg, sőt ellenkezőleg, mosolyogva fogadta a harcosokat és vidám történeteket kezdett elmesélni nekik. A harcosok annyira meglepődtek hogy érdeklődve hallgatták a herceget. Egy óra múlva a sok nevetéstől úgy elfáradtak hogy mély álomba szenderültek. Ezek után  Vigyornak már könnyű dolga volt és meg is szerezte a szemüveget és a szárnyakat.

 Vidáman fütyülve, szemei előtt a szemüveg lencséivel meg is találta a Rózsavár titkos bejáratát és felment a sziromszobába, ahol egy szépséges tündérlány nézett rá ijedt szemekkel. Mikor elmondta miért jött és átadta a lánynak a szárnyakat, az felcsatolta és szárnyra kélt velük a mező felett. A herceg vidáman nézte a tündér táncát a levegőben és eszébe sem jutott hogy ő most fogoly a várban.

 Pár vidám kör megtétele után Harmatcsepp tündér nevetve tért vissza a herceghez és elmondta neki hogy azonnal beleszeretett, amint meglátta. Vigyor szintúgy érzett ezért megölelték, megcsókolták egymást és a tündér szárnyai segítségével, egymást szorosan átölelve kirepültek a várból. Azóta is a lehető legnagyobb boldogságban és vidámságban élnek Fénykirályságban.

Erdős Sándor, Meseíró, író, költő

Erdős Sándor hegyeshalmi lakos vagyok. Sok humoros gyerekverset, és mesét írok, de ez mellett felnőtteknek szánt írásaim is olvashatóak különböző on-line és nyomtatott magazinokban. Állandó szerzője vagyok az iskolákba eljuttatott népszerű sulimagazinoknak is. Négy gyermek, és három unoka gondol rám, remélem szeretettel. Tagja vagyok a Krúdy Gula irodalmi körnek, melynek többek között nagy kedvencem Csukás...