A becsapott aranyhal

A becsapott aranyhal.

Búsan nézett a fűz a tó vízére ezen a szikrázóan fényes reggelen.
-Már megint nem jön- mondta, és megrázta üstökét.
Akit várt vígan úszott a tóba folyó kis patak beömlője mellett, és dúdolgatott:

„ Vidáman pancsolok
Csibb-csobb
Mesés aranyhal vagyok
Csibb-csobb „

Valóban. Egy kis aranyhalacska úszkált itt, aki csodálatos tulajdonságokkal rendelkezett.
Képes volt kívánságokat teljesíteni, de csak akkor, ha valaki kifogja és visszaengedi a vízbe.
Ezt apukájától tudta, aki már talán ikra korában is erről mesélt. Mesélt arról is, hogy ő különleges
lakója a tónak. Más ily csodákra nem képes.
Különlegességének tudatában, vidáman játszadozott a vízbe hullt falevelekkel.
De hop.....kitágult a világ, és fájdalom hasított a szájába. Beleakadt egy horgász horgába.
Míg a damilon rángatózott elfogta a félelem, de a tudat hogy szabadulása záloga a különleges
adottsága, megnyugtatta.
-Engedj vissza kérlek, három kívánságodat teljesítem cserébe.- mondta volna, de csak tátogott
csendesen.- Csak mese volt, hogy képes vagyok rá – gondolta és lassan beletörődött a végzetébe.
-De szép kis aranykárász- mondta a horgász.
-Menj utadra és nőj nagyra- mondta, és a horogról óvatosan levéve útjára bocsátotta a kis halat.
Ő szomorúan, de hálatelt szívvel úszott tovább, és arra gondolt hogy a mesének ha másképp is, de jó
vége lett.
Kis dalát némileg átköltve dúdolva úszott a füz felé, hogy elmesélje barátjának mi történt vele.

„ Okosabban pancsolok
Csibb- csobb
Szerencsés kis hal vagyok
Csibb- csobb.......