Jenő a hód várat épít

Jenő a hód várat épít.

Jenő a hód várat épít,

de nem ám a hegytetőn.

Nem háborúra készül ő,

nem várják a harcmezőn.

Hogyha hiszed és hogyha nem,

várát vízbe építi.

Fából készült erődítményt

még zászló sem díszíti.

– Faanyag kell nem is kevés–

töpreng Jenő a kis hód.

Neki is lát fát gyűjteni

szorgalmasan hangyamód.

Füstifecske egyre leste

mit művel a kis Jenő.

Oda is cserregte neki:

–  Lám ész nincs, hát van erő.

Nagy fogával fákat rág ki

ám az egyik ráesett.

Ezért lett hát lapos farka,

mert történt ez az eset.

Jenő rá sem hederített

döntötte ki a fákat.

Be is húzott a patakba

a nagy fákból jó párat.

Ám a víz nagyon sekély volt,

éppen csak hasáig ért.

Jenő ezért cselekedett,

csodát éppen nem remélt.

Gátat emelt a patakban

felduzzasztotta vizét.

Mély folyóvá szélesítve

a várának a helyét.

Egész héten sürgölődött

gyérítette az erdőt.

Hét végére a várára

építette a tetőt.

Mire kész lett jól elfáradt

alig várta az estét.

Mikor új ágyban élvezi

a munkája gyümölcsét.

Azóta várában lakik

kész van az új szobája.

Jenő kitartását ma is

minden állat csodálja.