Szellemek árnyéka 8


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    jan
  • 22

Mivel szinte mindegyikük, az itt használatos szófordulat szerint, vízenjáró ember volt, tehát vagy halász vagy pásztor sok ajánlatot kaptam a lehetséges útírányok tekintetében. Kértem még egy kört és rátereltem a szót a kísértetek dolgára. Kissé csendes...

Kép forrása: Despositphotos

Mivel szinte mindegyikük, az itt használatos szófordulat szerint, vízenjáró ember volt, tehát vagy halász vagy pásztor sok ajánlatot kaptam a lehetséges útírányok tekintetében. Kértem még egy kört és rátereltem a szót a kísértetek dolgára. Kissé csendesebben, de az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására bátrabban történeteket meséltek a már hallot kíértetekről és az égen cikázó titokzatos fényekről. Igazából sok újat nem tudtam meg a témáról, de roppant érzékletesen kiszínezett vérfagyasztó történeteket hallhattam.

Mikor a téma iránti érdeklődésük kissé alábbhagyott és látták, hogy nem valószínű hogy fizetek még egy kört,a körülöttem lévő csapat apadni kezdett és ki-ki elvonult folytatni társas vagy magányos tevékenységét. Ezt a kis nyugalmat arra használtam fel, hogy kértem néhány üveg ásványvizet az éjszakai műszakomhoz, valamint hogy fizessek és néhány szót tudjak négyszemközt Andival is váltani. Félrevontam a pult szélére és miközben fizettem körbenéztem nem hall-e minket valaki, de annyira el voltak foglalva magukkal hogy úgy tűnt nyugodtan beszélhetünk.

Először is, nagyon szeretném megköszönni hogy falaztál nekem. – mondtam a lánynak.

Ne butáskodj. – válaszolt azzal a mosollyal, amitől szinte elszédültem.

Itt találom most ezt a Jancsikát? Nem emlékszem rá hogy ő bemutatkozott volna.

Igen, itt van. Hátul a tekézőben, ő szokta a golyókat összeszedni és visszagurítani némi apróért. Soha nem iszik semmit, csak hátul kuksol és várja a kuncsaftjait. – válaszolt a lány.

Arra gondoltam, hogy megkérném kísérjen el a Nyáras szigetig. Úgy tennék mintha nem tudom merre van és út közben ki tudnám kicsit faggatni. Szerinted hajlandó lenne elkísérni?

Szerintem igen, más nem is igazán merne sötétedés után arra menni, annyira félnek. Jancsika is fél, de egy kis aprópénz reményében biztos legyőzi a félelmét .– válaszolt Andi és rámmosolygott, de a mosolya és a szeme mintha egy kis féltést takart volna.

Nagyon vigyázz magadra! – mondta és a pult mögött megszorította a kezemet.

Úgy vert a szívem,mint egy kismadárnak és legszívesebben itt maradtam volna örökre Andi kezét fogva, de a kötelességtudat és a kiváncsiság tettekre sarkalt.

Hátramentem a kocsma mögé az ajtón át, ahol nemrég bejöttek az emberek, akiket először nem láttam és a hátsó teraszon találtam magamat, amiről egy betoncsík futott az udvaron a fűvön keresztül. A betoncsík végén egy kutyaólhoz hasonlító hullámpalával fedett épület állt tekebábokkal a gyomrában. Szóval ez a tekéző. Nem túl bonyolult építmény, viszont a célnak megfelel, gondoltam. A kutyaólszerű épület mellett egy szék állt a fűvön és azon egy pufajkába burkolódzó kócos fej és két pálcikaláb ült.

Lassan lépdeltem a furcsa alak felé, aki amint meghallotta hogy valaki közelít, felemelte a fejét és végre valami ember formát vett fel. Egy erőem borostát csapzott hajú meghatározhatatlan korú férfi nézett rám riadtan.

Jó estét kívánok! Tóth Jánost keresem. – szólítottam meg a fura alakot.

Kit kereső? – kérdezte meg és zavarodottság látszott a szemében.

Bent a kocsmában azt mondták, hogy itt találom meg és mivel úgy tűnik csak ön van itt egyedül, így feltételeztem hogy maga lehet Tóth János. – mondtam neki.

Itt csak a Jancsika van-e. – csapott a jobb öklével a mellkasára az alak.

Na, akkor helyben is vagyunk gondoltam. Megtaláltam az emberemet, de a kommunikáció más formáját kell majd választanom, hogy megértsük egymást. Leegyszerüsítve a mondanivalómat megkérdeztem tőle, hogy mutatna-e némi hajlandóságot ahhoz, hogy elkísérjen a Nyáras szigetig. Rémület látszott a szemében a kérdésem hallatán, de a felkínált javadalmazás megtette a hatását és beleegyezett abba hogy eleget tesz a kérésemnek.

Addig nem is volt hajlandó megmozdulni, amíg a markába nem tettem a kialkudott összeget a segítségéért, de ezután meglepő gyorsasággal pattant fel a székből és indult el a kocsma hátsó ajtaja felé.

Mennünk-el-el. – szaporázta meg a lépteit.

Alig bírtam követni, ezért megkértem lassítson kicsit, hiszen még a kocsmában a pult mellet volt a felszerelésem a hátizsákban, amit Rózsa varázsolt valahonnan elő mikor elindultam ide. Meg is tette, de ekkor meg szinte totyogott. Nem lesz könnyű dolgom ezzel a mókussal gondoltam, de a remény hal meg utoljára, ahogy a művelt kínai mondja.

Beérve a söntésbe minden arc felénk fordult, de miután megismertek nyugodtan folytatták tovább a tevékenységeiket, ami leginkább a poharak tartalmának ürítésében merült ki. Jancsika már a kavicsos út közepén álldogált a lebukó nap fényében és rám várt. A söntéshez léptem és felvettem a hátizsákomat. Andi szemében kis féltést véltem felfedezni, miközben elköszöntem a kocsma népétől. Kiléptem az útra a teraszról és csatlakoztam alkalmi kísérőmhöz.

Végre emberi léptékű sebességet sikerült felvennünk és elindultunk a töltés felé Jancsikával. Nem volt könnyű szóra bírnom és megtudnom azt, amit szerettem volna de azért nagyjából sikerült a holttest megtalálásának a körülményeit rekonstruálnom.

Tulajdonképpen semmi jelentőségteljeset nem tudtam meg. Jancsika elbeszélésének a megfejtése után annyit értettem meg belőle,hogy horgászni indult mikor a holttestet megtalálta. Rögtön berohant a faluba és az első embernek, akivel összefutott elmondta az esetet. Kérdésemre, hogy látott-e, vagy találkozott-e valakivel aznap a szigeten azt válaszolta hogy két tehénen és egy őzön kívül senkit és semmit sem látott. Szóval annyit azért megtudtam, hogy állatok is lehetnek a szigeten. Ez nem sok minden, nem nagyon vitt előre az ügy megoldása felé veztő csöppent sem könnyű úton.



Erdős Sándor, Meseíró, író, költő

Erdős Sándor hegyeshalmi lakos vagyok. Sok humoros gyerekverset, és mesét írok, de ez mellett felnőtteknek szánt írásaim is olvashatóak különböző on-line és nyomtatott magazinokban. Állandó szerzője vagyok az iskolákba eljuttatott népszerű sulimagazinoknak is. Négy gyermek, és három unoka gondol rám, remélem szeretettel. Tagja vagyok a Krúdy Gula irodalmi körnek, melynek többek között nagy kedvencem Csukás...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!