Kinek szebb a hangja?


http://mocorgohaz.hu/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony, annak egy kiskutyája és egy kismacskája. Telt-múlt az idő. A két kis állat úgy szerette egymást, mintha testvérek lettek volna. Azért néha ők is hajba kaptak, összeakasztották a bajuszukat, d...

Kép forrása: Bodroghalmi Emese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony, annak egy kiskutyája és egy kismacskája. Telt-múlt az idő. A két kis állat úgy szerette egymást, mintha testvérek lettek volna. Azért néha ők is hajba kaptak, összeakasztották a bajuszukat, de utána mindig kibékültek.

Gyönyörű tavaszi reggel volt, a nap már felbukkant a látóhatáron. Kakas Karcsi erőteljes, hangos kukorékolással jelezte:

– Jó reggelt!
Bajusz cica akkora ásítással ébredt, hogy majd bekapta Galuskát, a kutyát.
– De jót aludtam! – fordult volna a másik oldalára, de Kakas Karcsi folytatta:
– Kukurikú!
– Jól van! Kelek már!

Nem nagy kedvvel ugyan, de felkelt a cica, és megkezdte a szokásos mosakodást. Galuska már javában reggelizett, később Bajusz is csatlakozott. Miután befejezték, már mosolygott a délelőtt, cirógatta hátukat a nap, a madarak is vígan énekeltek.

– Szerintetek ki énekel a legszebben? – kérdezte a rigó.
– Rendezzünk egy dalversenyt! – felelte a cinege.
– Rendben, rendezzünk! De jó! De jó! – lelkesedtek a kert lakói.
– Mi is versenyezhetünk? – kérdezte Bajusz és Galuska.
– Hát persze! De kik legyenek a zsűritagok? – kérdezték szinte egyszerre.
– Leszek az egyik! – felelte a mezei nyuszi.
– A másik én! – mondta a hétpettyes katica.
– Szívesen vállalom! – így a sündisznó. Zsűritag lett még a vakond, a pocok, a bodobács és a lepke is.
– Hány zsűritag jelentkezett? – kérdezte a cica. 
– Számláljuk meg! – így a kutya.
– 1, 2, 3…7! Nagyon jó! – kiáltották.

Nem teketóriáztak sokat, hamarosan el is kezdték a versenyt. A rigó azt füttyögte, hogy “csakk-akk-akk-akk…”. Nagyon tetszett a dala mindenkinek, mert bátran, hangosan, érthetően adta elő, megfoghatatlan szépség áradt belőle, ezért mindenki megtapsolta. Megkapta rá a maximális tíz pontot.

A cinege következett. Azt dalolta, hogy: “szisziszi”. Szép volt az ő dala is, mert lágyan, kedvesen adta elő, szinte belefacsarodtak a szívek. Ugyanannyi pontot kapott, mint a rigó.

A kis veréb következett. Nagyon izgult, pici szárnya, vékony lába remegett. De azért rákezdte: “csuri-csuri-csuri, tett-ett-ett-ett, csvit-csvit-csvit”.

– Látod? Nagyon szépen énekeltél te is, kár volt ennyire izgulnod! – mondta a zsűri. Őt is megtapsolták. Természetesen ő is megkapta a tíz pontot. Nagyon, de nagyon örült neki.
– Köszönöm! Köszönöm szépen! – rebegte.

Bajusz cica következett. Bátran rákezdte: ”Miaú-miaú-miaú”. Nagyon kitett magáért. Ugyan a hangja nem olyan volt, mint a madárkáké, de bájos és kedves, ezért társai tapssal jutalmazták. Maximális pontszámot kapott. Persze Galuska se akart kimaradni, így ő is rákezdte: „Vaú-vaú-vaú”. Az ő előadása is mindenkinek tetszett, annak ellenére, hogy nagyon hangos volt, mert bátran, önfeledten adta elő, ezért mindenki megtapsolta. Megkapta rá a legtöbb pontot.

– Hű, mindenki tíz pontot kapott! Most vajon ki lesz a győztes? – suttogták egymás között a versenyzők. Ekkor a csalogány röppent oda közéjük, és rákezdte. Hű, de gyönyörűen zengett a hangja! Mindenki, aki épp arra járt, földbe gyökerezett lábbal, tátott szájjal hallgatta. Lelküket simogatta a dala. Hogy miről énekelt? Arról, amit épp érzett, amiről álmodott.

– De szépen énekel!  – sóhajtottak.
– Ő a győztes! – kiáltotta egyhangúan a bírálóbizottság. Mindenki ujjongott.
– Igen, az ő hangja a legszebb! – mondták ámulattal a versenyzők is.

Még egy darabig ott álltak, mert a csodálatos, lágy dallam elvarázsolta őket, békét hozott a szívükbe. Aztán mindenki ment csöndben, boldogan a dolgára.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony, annak egy kiskutyája és egy kismacskája. Telt-múlt az idő. A két kis állat úgy szerette egymást, mintha testvérek lettek volna. Azért néha ők is hajba kaptak, összeakasztották a bajuszukat, de utána mindig kibékültek.

Gyönyörű tavaszi reggel volt, a nap már felbukkant a látóhatáron. Kakas Karcsi erőteljes, hangos kukorékolással jelezte:

– Jó reggelt!
Bajusz cica akkora ásítással ébredt, hogy majd bekapta Galuskát, a kutyát.
– De jót aludtam! – fordult volna a másik oldalára, de Kakas Karcsi folytatta:
– Kukurikú!
– Jól van! Kelek már!

Nem nagy kedvvel ugyan, de felkelt a cica, és megkezdte a szokásos mosakodást. Galuska már javában reggelizett, később Bajusz is csatlakozott. Miután befejezték, már mosolygott a délelőtt, cirógatta hátukat a nap, a madarak is vígan énekeltek.

– Szerintetek ki énekel a legszebben? – kérdezte a rigó.
– Rendezzünk egy dalversenyt! – felelte a cinege.
– Rendben, rendezzünk! De jó! De jó! – lelkesedtek a kert lakói.
– Mi is versenyezhetünk? – kérdezte Bajusz és Galuska.
– Hát persze! De kik legyenek a zsűritagok? – kérdezték szinte egyszerre.
– Leszek az egyik! – felelte a mezei nyuszi.
– A másik én! – mondta a hétpettyes katica.
– Szívesen vállalom! – így a sündisznó. Zsűritag lett még a vakond, a pocok, a bodobács és a lepke is.
– Hány zsűritag jelentkezett? – kérdezte a cica. 
– Számláljuk meg! – így a kutya.
– 1, 2, 3…7! Nagyon jó! – kiáltották.

Nem teketóriáztak sokat, hamarosan el is kezdték a versenyt. A rigó azt füttyögte, hogy “csakk-akk-akk-akk…”. Nagyon tetszett a dala mindenkinek, mert bátran, hangosan, érthetően adta elő, megfoghatatlan szépség áradt belőle, ezért mindenki megtapsolta. Megkapta rá a maximális tíz pontot.

A cinege következett. Azt dalolta, hogy: “szisziszi”. Szép volt az ő dala is, mert lágyan, kedvesen adta elő, szinte belefacsarodtak a szívek. Ugyanannyi pontot kapott, mint a rigó.

A kis veréb következett. Nagyon izgult, pici szárnya, vékony lába remegett. De azért rákezdte: “csuri-csuri-csuri, tett-ett-ett-ett, csvit-csvit-csvit”.
– Látod? Nagyon szépen énekeltél te is, kár volt ennyire izgulnod! – mondta a zsűri. Őt is megtapsolták. Természetesen ő is megkapta a tíz pontot. Nagyon, de nagyon örült neki.
– Köszönöm! Köszönöm szépen! – rebegte.

Bajusz cica következett. Bátran rákezdte: ”Miaú-miaú-miaú”. Nagyon kitett magáért. Ugyan a hangja nem olyan volt, mint a madárkáké, de bájos és kedves, ezért társai tapssal jutalmazták. Maximális pontszámot kapott. Persze Galuska se akart kimaradni, így ő is rákezdte: „Vaú-vaú-vaú”. Az ő előadása is mindenkinek tetszett, annak ellenére, hogy nagyon hangos volt, mert bátran, önfeledten adta elő, ezért mindenki megtapsolta. Megkapta rá a legtöbb pontot.

– Hű, mindenki tíz pontot kapott! Most vajon ki lesz a győztes? – suttogták egymás között a versenyzők. Ekkor a csalogány röppent oda közéjük, és rákezdte. Hű, de gyönyörűen zengett a hangja! Mindenki, aki épp arra járt, földbe gyökerezett lábbal, tátott szájjal hallgatta. Lelküket simogatta a dala. Hogy miről énekelt? Arról, amit épp érzett, amiről álmodott.

– De szépen énekel!  – sóhajtottak.
– Ő a győztes! – kiáltotta egyhangúan a bírálóbizottság. Mindenki ujjongott.
– Igen, az ő hangja a legszebb! – mondták ámulattal a versenyzők is.

Még egy darabig ott álltak, mert a csodálatos, lágy dallam elvarázsolta őket, békét hozott a szívükbe. Aztán mindenki ment csöndben, boldogan a dolgára.

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Mészárosné Szuda Melinda

2023-05-17 19:55

Kedves mese, kedves Zsuzsanna! Melinda

Gani Zsuzsa

2023-05-17 21:46

Kedves Melinda! De jó, hogy tetszik! Köszönöm a látogatásod, nagyon örülök neki. Zsuzsa

Harangi Árpádné

2023-06-09 16:56

Kedves Zsuzsa megtetszett a mese és hangosmese lett belőle. Nem tudom tetszeni fog-e.

Gani Zsuzsa

2023-06-09 17:32

Nagyon örülök, hogy tetszik a mesém. Köszönöm szépen a hangosmesét. Igen, tetszik. Zsuzsa