Kinek szebb a hangja?

Kinek szebb a hangja?.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy kis kutyája és egy kis macskája. Ahogy telt-múlt az idő, mindketten megnőttek, de úgy szerették egymást, mintha testvérek lettek volna. Azért néha ők is hajba kaptak, összeakasztották a bajuszukat, de utána mindig kibékültek.

Gyönyörű tavaszi reggel volt, a nap már pirkadt a látóhatáron. Kakas Karcsi erőteljes, hangos kukorékolással jelezte:

- Jó, reggelt! – Bajusz cica akkora ásítással ébredt, hogy majd bekapta Galuskát, a kutyát.

- De jót aludtam! – aztán fordult volna a másik oldalára, de Kakas Karcsi folytatta:

- Ku-ku-ri-kú!

- Jól van! Kelek már! Nem nagy kedvvel ugyan, de nagy üggyel-bajjal felkelt a cica és megkezdte a szokásos mosakodást. Galuska már javában reggelizett, melyhez később Bajusz is csatlakozott. Miután befejezték már mosolygott a délelőtt, cirógatta hátukat a nap, a madarak is vígan énekeltek.

- Szerintetek ki énekel a legszebben? – kérdezte a rigó.

- Rendezzünk egy dalversenyt! - felelte a cinege.

- Rendben, rendezzünk! De, jó! De, jó! – lelkesedtek a kert lakói.

- Mi is versenyezhetünk? – kérdezte Bajusz és Galuska.

- Hát, persze! De kik legyen a zsűritagok? – kérdezték, szinte egyszerre.

- Leszek az egyik! – felelte a mezei nyuszi.

- A másik én!- mondta a hétpettyes katica.

- Szívesen vállalom! – így a sündisznó. Zsűritag lett még a vakond, a pocok, a bodobács és a lepke is.

- Hány zsűritag jelentkezett? – kérdezte a cica.

- Számláljuk meg! – így a kutya.

- 1, 2, 3….7 ! Nagyon jó! – kiáltották.

Nem teketóriáztak sokat, hamarosan el is kezdték a versenyt. A rigó azt füttyögte, hogy  “csakk-akk-akk-akk…”- Nagyon tetszett a dala mindenkinek, mert bátran, hangosan, érthetően adta elő, megfoghatatlan szépség áradt belőle, ezért mindenki megtapsolta. Megkapta rá a maximális pontot.

A cinege következett. Azt dalolta, hogy: “szisziszi”. Nagyon tetszett az ő dala is, mert lágyan, kedvesen adta elő, szinte belefacsarodtak a szívek. Maximális pontot kapott érte a kismadár.

A kis veréb következett. Nagyon izgult, pici szárnya, vékony lába remegett. De azért rákezdte: “csuri- csuri- csuri, tett-ett-ett-ett, csvit- csvit- csvit ”.

- Látod? Nagyon szépen énekeltél te is, kár volt ennyire izgulnod! – mondta a zsűri. Őt is megtapsolták. Természetesen ő is megkapta a maximális pontot. Nagyon, de nagyon örült neki.

- Köszönöm! Köszönöm szépen! – rebegte.

- Nagyon szívesen! – felelte a bírálóbizottság.

Bajusz cica következett. Bátran rákezdte:”Miaú-miaú-miaú”. Nagyon kitett magáért. Ugyan a hangja nem olyan volt, mint a madárkáké, de varázsos volt és kedves, ezért társai tapssal jutalmazták. Megkapta rá a maximális pontot. Persze Galuska se akart kimaradni, így ő is rákezdte: „Vaú-vaú-vaú”. Nagyon tetszett az ő dala is mindenkinek, annak ellenére, hogy nagyon hangos volt, mert ő is bátran, önfeledten adta elő, ezért mindenki megtapsolta. Megkapta rá a maximális pontot. -

Hű, mindenki maximális, tíz pontot kapott. Most vajon ki lesz a győztes? – suttogták egymás között a versenyzők. Ekkor a csalogány röppent oda közéjük és rákezdte. Hű, de gyönyörűen zengett a hangja! Mindenki, aki épp arra járt, földbe gyökerezett lábbal, tátott szájjal hallgatta. Lelküket simogatta a dala. Hogy miről énekelt? Arról, amit épp érzett, amiről álmodott. - De szépen énekel, uramisten! - sóhajtottak föl. Gyönyörűséges szép hangja szétáradt a kertben. - Ő a győztes! – kiáltotta egyhangúan a bírálóbizottság. Mindenki ujjongott. - Igen, az ő hangja a legszebb! – mondták ámulattal a versenyzők is. Még egy darabig ott álltak, szinte sóbálvánnyá válva, mert a csodálatos lágy dallam elvarázsolta őket, békét hozott a szívükbe. Aztán mindenki ment csöndben, boldogan a dolgára.  Galuska és Bajusz a kertben fogócskázott, aztán bújócskázott egy-egy kicsit. Mikor elfáradtak abbahagyták. Újra eszükbe jutott az a csodálatos hang, mely szívből-lélekből szólt. Elméláztak egy csöppnyit. Aztán Galuska keresni kezdett valamit. - Ó, Bajusz! - Igen? - Nem találom a csontomat, amit a mandulafa tövébe ástam el! - Segítek megkeresni! – Addig-addig keresték, amig végül megtalálták, a mogyoróbokor tövében volt. - Rosszul emlékeztem!- ráncolta össze homlokát gondterhelten Galuska. - Semmi baj! Előfordul bárkivel, hogy téved. Nem nagy ügy. - Köszönöm, hogy segítettél! - Nagyon szívesen! - és már futott is fel a közeli fára hancúrozni. Galuska meg a csontját harapdálta, amíg meg nem unta. Mikor delet ütött az óra, mindketten elindultak ebédelni. 

Útközben még hallani vélték a fülemüle édes muzsikáját.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/