Királyválasztás

Királyválasztás.

Szentiványi Mária: Királyválasztás

Régen történt, nagyon régen, királyt választották éppen. A dobosnak a nyakában egy nagy dob volt felakasztva. Dobolt, dobolt, csak úgy zengett, felverte az erdőcsendet. Csinnadratta bum-bum-bum!  Én, brummogó barnamedve, hírül adom mindenkinek, hogy  királyt választunk ma, kérem, az erdőnek közepében jöjjön mindenki. Előre is elmondhatom, ki mézet ígér, azt választom. Összegyűlt az erdő népe, az erdőnek közepében. Ott a tisztás zöld füvére helyezkedtek kényelembe. Sorba mind bemutatkozott, pár szót mindenki mondhatott. Elmondták, hogy mint élnek, a többieknek mit ígérnek, ha királyok nem lehetnek, a királytól mit is kérnek.

A madarak sokan voltak, közülük csak ketten szóltak, a többi csak hallgató volt, így a veréb meg is kezdte:-Verebeket képviselem, én vagyok a kis szemtelen. Ha már kopott az én fészkem, vagy még nem épült fel szépen, fecske fészkébe költözöm. Kedvencem az utcák fái, névjegyemet ott átadni. Innen ered előnevem; a veréb, a kis szemtelen.

Harkály Péter doktor vagyok, én a fákat kopogtatom. Szerszám nélkül én nem járok, a beteg fát meggyógyítom, hogyha nincs baj, én nem bántom.

Nyest Vilike az én nevem, a nyestprémet kedvelem. Gallér nélkül sohasem járok, színe fehér-láthatjátok.

Az egerek engem küldtek, panaszunk, hogy nem szeretnek minket. Erdőn, mezőn, kertben, házban üldöznek, ha ránk találnak. Tudom király nem lesz egy-sem, nem szép, nem nagy egyikünk sem.

Ravasz róka az én nevem, tyúk és csirke a kedvencem. Nyáron kopottas kabátom, télen új bundában járok, lompos farkam megfésültem, a gyűlésre én így jöttem.

Őz és szarvas küldött engem, ne bántsanak én azt kérem! Királyotok nem lehetek, koronámat én elvesztem.

Tapsifüles az én nevem, királynak én sem születtem, nyúlszívű az nyúl maradjon, a király az legyen bátor!

Jött a nagy elefánt, nem szólt semmit, leült lustán. Körül-körül tekingetett, hátha talál egy perecet.

Megérkezett az oroszlán, fellépett egy magas kőre, méltósággal helyezkedett, nagyra tátotta a száját, óriási hangot adott. Mély csend lett körülötte, aztán nagy zajjal kitörve,

mind egyszerre kiabálta; szép vagy, nagy vagy, félelmetes, a királyunk csak te lehetsz!

Így lett az oroszlán az állatok királya.

Királyválasztás nem volt azóta, királyságát el nem hagyta.