Kis mackó és a csupor

Kis mackó és a csupor.

Már ősz felé járt, s a méhek
szorgosan gyűjtötték a mézet!
Mackó mama vett is tőlük egy
csuporral, mert süteményt akart sütni!

Méhecske úr, hozta is, de a baj,
az ott volt, hogy mackó mama
a kis mackót küldte el érte, aki
leült egy fatörzsre s megkóstolta.

Közben ahogy kóstolta, mindene
csupa méz lett, s a csuporból ki is folyt!
„Jaj-jaj, a bundácskámon ott a folt, de
az ujjamról még lenyalom” -mondta kis mackó!

Végül addig-addig nyalta az ujját, amit
folyton a csuporba mártott, hogy nem
is kellett sok idő, üres lett a csupor! 
„Dehát ilyet” - a kis mackó megijedt!

Na hogyan lesz így süteményes mit
mond a mama, ha üres csuprot viszek
haza! De aztán útnak indult, s vitte az
üres mézes csuprot, s közbe ő, csuklott!

Benyitott az ajtón, -Na gyere csak kis 
mackóm, - szólt oda a mamája, aki a mézet
nagyon várta. -Mama, Méhecske Úr üres
csuprot adott. - De mamája kacagott egy nagyot!

-Kis mackóm, ejnye, Mackó Úr lánya, na ő látta,
méhecske Panna, te mindet szépen megetted,
mert ott zümmögött feletted, aztán jött is 
gyorsan mondani, hogy neked kell majd mosdani!

-Igen mama, de az úgy volt, hogy csak
rám dőlt a mézes csupor, s ettől ragacsos
a bundám, nem is ettem én mézet, aztán
csak az ujjam nyaltam le, s csak úgy eltűnt a méz.

-Akkor ma süteményt nem sütünk, majd
holnap újra érte mész, de kis mackóm,
remélem akkor már nem dől rád az a 
mézes csupor, s nem lesz a bundád tiszta cukor!

Mackó mama tudta, kis mackója igen 
lusta, nem akarta cipelni a mézet, így hát
kis mackója megette az egészet! Persze ezt
neki meg nem mondta, de holnap azért lesz torta!

-Most pedig irány a víz, a langyos fürdő,
hogy ne ragadjon a bundád. - mondta mackó
mama. -Aztán elmondok egy mackós mesét,
ahol a kis mackó megette a méz felét!

Milyen ismerős mese. -fordult meg a kis mackó
s mamájára néz, akkor hát más kis mackók 
is megeszik a mézet, -na és ezzel be is vallotta,
de mamája nem volt mérges, mert kis mackója olyan édes!