Kép forrása: vecteezy.com
Köszönet a méhecskéknek.
Virágzó rét, fa meg bokor
illatával kecsegtet,
csábító a virág kelyhe,
mélyén nektárt csepegtet.
Jól tudják ezt a méhecskék,
csak a napfényre várnak,
s szirmot bontó virágokra
döngicsélve rászállnak.
Összegyűjtik a virágport
és a nektárt szorgosan
lábacskáik zacskójába,
s hazaviszik boldogan.
Kaptárukba bepakolják,
így lesz bőven ételük,
gyűjtögető életmódban
élik így az életük.
Munkálkodik sok-sok család,
mézet készít, raktároz,
idegennek nem tanácsos
közel menni kaptárhoz.
Mert a méhek őrzik, óvják
munkájuknak gyümölcsét,
aranyat ér minden cseppje,
csupán az íz különbség.
Becsüld meg a méhecskéket,
mert példás a szorgalmuk,
köszönjük a finom mézet,
amit tőlük kaphatunk.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Juhászné Bérces Anikó amatőr költő
Zalaegerszegen születtem, s több évtizedes távollét után visszatértem Zalába. Zalalövőn élek. Nyugdíjas vagyok. 13 éve írok verseket. Van néhány magánkiadásban megjelent kötetem. Különböző antológiákban jelentek meg verseim. A Poet.hu irodalmi oldalon közel 500 versem jelent meg. Ars poetikám: Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja. S, hogy nem törjem össze ...