Kótyomfitty és Piliszka


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

  Élt egy szép gazdaságban két bugyuta baromfi. Sok-sok társukkal együtt boldog békességben tengették mihaszna napjaikat. Kótyomfitty a koros tyúkanyó, aki számos csibével örvendeztette meg gazdáit, és Piliszka a piperkőc kakas. Látszatra ugyanolyan hétközn...

Kép forrása: Pinterest

  Élt egy szép gazdaságban két bugyuta baromfi. Sok-sok társukkal együtt boldog békességben tengették mihaszna napjaikat. Kótyomfitty a koros tyúkanyó, aki számos csibével örvendeztette meg gazdáit, és Piliszka a piperkőc kakas. Látszatra ugyanolyan hétköznapi szárnyasoknak tűntek, mint társaik, de ők voltak a kivétel a szabály alól.

  Történt egyik éjjel, hogy Piliszka csodás jósló álmot látott. Meg volt győződve róla, hogy ennek így kell történnie, különben baj éri, mivel az álom így szólt – „Ha mindent megteszel sarjaid jövőjéért, áldás ér, de ha késlekedsz, vess magadra, sorsod utolér.”

  Ahogy teltek és múltak a napok, kakasunk egyre kevésbé emlékezett az álmára. Egyik csodásan napfényes reggelen Kótyomfitty odasúgta neki – Gratulálok, édesapa leszel, megint! - Piliszkát azonmód leverte a víz, eszébe jutott az álma… És épp karácsony napján – morfondírozott hangosan.

  – Hát te mint motyogsz a tarajod alatt, nem is örülsz? – bökte szárnyával oldalba Kótyi (mert a gazdasszony csak így nevezte).

  – Örülök, hogyne örülnék, csak volt az az álmom… Már meg is feledkeztem róla, de valami mégsem hagy nyugodni.

  – Miféle álom, nem is mesélted?

  – Mondom, hogy megfeledkeztem róla, már rég volt csak…

  Szárnyasaink párbeszédét ekkor nagy csetepaté, kiabálás, gágogás, nyerítés, röfögés szakította félbe. Történt ugyanis, hogy a gazdasszony a nagy sütés-főzés, ünnepi készülődés közepette is féltő szemeit a hatalmas udvaron, szeretett állatain tartotta, s ahogy így fél szemmel kilesett az ablakon, látja, hogy a tyúkólból egy hatalmas fekete farkas jön kifelé megriasztva háziállatokat, akik égtelen ricsajt csaptak ijedtükben. A látványtól a gazdasszony is akkorát kiáltott, hogy hokedlin üldögélő és épp diót törő férjura a dió helyett az ujjára csapott, amitől ő is nagyot kiáltott, és felugorva felborította a rozoga hokedlit, amin üldögélt, szerencsétlen kiszolgált pára meg lábát törte a mutatványban.

  – No, ez is megadta magát – így a gazda–, most majd min üldögéljek, he? Mit sikongatsz itt karácsony szent napján asszony? Tán megint pókot láttál?

  – Dehogy jóuram, kapja, oszt hozza a furkósbotját, lopják a csibéinket. Ott fut az ordas – mutat az ablakon túlra. Gyerünk, kapjuk el.

  Azzal már rohantak ki, az udvarra, üldözőbe véve ordas-komát. A gazda még a botját is utána dobta, de hiába, sajnos öreg lábaik már nem vitték őket olyan gyorsan, hogy utolérjék a tolvajt.

  – A csibéim, jaj a csibéim, kezdett kotkodálva az ól felé futni tyúkanyó, nyomában a hangosan kukorékoló Piliszkával. A gazdasszony addigra már bent volt, és szomorú arccal számolta a hiányt.

  – Elvitte Tityit és Totyit meg Csipit.  Gyere apjuk, nézzük meg, hogy hiányzik e még valaki.

  Míg a gazdáék megnéztek, megetettek, megsimogattak minden állatot, addig kakasunk elhatározásra jutott. Ha törik, ha szakad, ő bíz hazahozza a csibéit. Már tudta, hogy erről a pillanatról szólt az álma.  Döntésre jutott a gazda is, megpörgetve kezében a furkóst, s mintha összebeszéltek volna, egyszerre indultak a hátsó kapu felé, ami az erdőre nyílott.

  Kótyomfitty az ijedségtől hamarabb hozta világra kiscsibéjét, s most mindketten egy finoman bélelt kosárban pihentek a meleg konyhában, karácsonyi illatok és a gazdasszony szerető simogatásában. A gazda és kakas már mélyen bent jártak az erdőben, követték az ilitt -holott elhullatott tollpihét, mígnem a tisztás melletti kis barlanghoz értek. Piliszka gondolkodás nélkül indult befelé, kisvártatva a gazda is követte a fejét jól lehajtva, mivel alacsony, és kicsi volt a barlang. Ahogy beértek, látják, hogy két nagy fekete farkas fekszik összebújva, nem messze tőlük a három kiscsibe önfeledten játszik egy borzas kis farkaskölyökkel. Meglepetésében, és örömében a kakas nagyot kukorékolt, a gazda nagyra nyitotta a szemét, a farkasok meg felébredtek.

  Drágáim, hát semmi bajotok, jól vagytok – kérdezte ámulva kakasunk a hozzá vidáman totyogó csibéit. A gazda készenlétben tarva a botját figyelte, ahogy a kis farkas odabújik a szülei közé, akik kicsit sem tűntek már álmosnak.

  – No, no jóember, csak lassan azzal a bottal, itt gyerekek vannak – emelkedett négylábra a tolvaj farkas. Nem akartunk semmi rosszat, csak a kölykünknek játszótársakat. Hosszú ideje rimánkodik, hogy barátokat akar, de tőlünk mindenki fél, és a te tanyád itt van közel, gondoltam próba-szerencse. Hát most itt vannak, jót játszottak, mi végre jót aludtunk.

  – De ők nem játékszerek, kiscsibék, és tyúkanyó várja haza őket, meg leendő testvérük, meg gazdasszony meg az egész gazdaság. Ők oda tartoznak, nem maradhatnak itt – ölelte szárnyai alá a csibéit a kakas.

  – Lenne kedvetek máskor is játszani, ha a szüleitek megengedik – fordult farkasmama a csibékhez, akik boldogan bólogattak. Borzas is vidáman ugrándozott. Piliszka a gazdát nézte, aki bólintott, s így szólt:

  – Jól van, nem bánom, ha nem okoztok riadalmat az udvarban, néha eljöhet a kölyök játszani, de a csibék otthon maradnak. Most pedig menjük.

  Elbúcsúztak és sietve hazaindultak. A gazdasszony kezét tördelve várta őket az ajtóban, de amint meglátta, hogy mind épségben megvannak felragyogott az arca. A csibéket az ölébe vette, s vidáman újságolta a társaságnak, hogy bizony nagyobb lett a család, megszületett Pipike míg odavoltak. Igazi karácsonyi ajándék, főleg, hogy a testvérei is megvannak. Míg tyúkanyó a csibéit és hős kakasát babusgatta, addig a gazda füléről farkára elmesélt mindent az asszonyának, a színes fényekben táncoló fenyőfát, lobogó tüzet, boldog baromfipárt nézve, s így szólt:

  – A szeretet ingyen van.  Amit a családért és szeretteinkért megteszünk, úgy ragyognak a mosolyukban, mint ezek a színes, csodás égők a karácsonyfán.

Natali Sanders, Író, költő

Ezt a mesét írta: Natali Sanders Író, költő

Ternyikné Sándor Natália/ Natali Sanders /vagyok, író,költő. Az irodalom szeretetét kiskorom óta boldogan cipelem magammal. Ha időm engedi írok, legtöbbször verseket, de rendszeresn jelennek meg novelláim, meséim, haikuim, apeváim is. Számomra az írás önkifejezés, beszéd, utazás, álommegvalósítás. Mindenevő vagyok irodalom terén. Örök szerelmese a szavaknak.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!