Leli a kiselefánt

Leli a kiselefánt.

Egyszer volt egy kiselefánt, Lelinek hivták. Egy állatkertben élt a mamájával és társaival. 

Egy napon lepkét kergetett. Szerette volna megfogni, de a lepke gyorsabb volt, mint ő. Elrepült. Virágokat szedett az ormányával, amit a mamájának vitt. A mamája ezért megsimogatta a fejét ormányával. Leli vidám kiselefánt volt, akit minden érdekelt. Gondozó járt hozzájuk etetni és itatni őket, akivel jóban voltak. Egyszer mikor a gondozó kifelé igyekezett Leli kiosont mellette és óvatosan a falmellett hallkan elszaladt. A gondozó nem vette észre őt. Leli pedig a ketrecek mellett viharzott sebesen a kijárat felé. Kiérve az állatkertből még visszapillantott mamájára, de messze volt, nem látta őt. Beszaladt az erdőbe. 

Az erdő nagy volt és ismeretlen, Leli tudta ezt, ezért segitséget kért. A közeli fán egy bagoly ült, hozzá tette kérdését. 

- szia bagoly. segitesz nekem?- kérdezte a kiselefánt.

- segitség kell, tán eltévedtél?- kérdezte a bölcs bagoly.

-az állatkertből jöttem- válaszolta Leli.

-tán elszöktél onnan?- kérdezte a bagoly.

-igen, vagyis nem....az ajtó nyitva volt és én...-szólt közbe a bagoly.

-figyeltelek ám, hogy osontál ki a gondozód mellett, még a mamád se vette észre. De tudod-e, hogy most már nagyon kereshetnek téged?- felelte a bagoly Lelinek. 

-Leli szeméből könnyek folytak, mert eszébe jutott a mamája, aki aggódik érte, és a társai. - igazad van, butaságot csináltam. én csak megakartam ismerni az erdőt. 

-az erdő hatalmas, és ilyen kiselefánt, mint te nem kóborolhat el csak úgy a mamája mellől. ki védi meg, ha megtámadják a sötétben?- kérdezte a bagoly.

-megtámadnak?-kérdezte Leli ilyedten.

-az erdő tele van veszéllyel. a sötét éjjel, meg senki sincs biztonságban egyedül idekinn. Mire esteledni kezd vissza kell menned a mamádhoz. Már csak pár órád maradt idekinn. Nehogy eltévedj!- mondta a bagoly és elreppent.

Leli megfogadva a tanácsot és utnak indult. A kiváncsiság hajtotta. Ment mendegélt, mig egy őzikét nem látott maga előtt. 

-Téged hogy hivnak?- kérdezte Leli.

-szia. Engem Patásnak hivnak?. Téged?- kérdezte az őzike.

-Leli a nevem. Egy állatkertből jöttem. A bagoly mondta, hogy ne kóboroljak el és menjek vissza a mamámhoz, csak egyedül nem találok vissza. Segitenél nekem?

- Eljöttél ide és nem találsz vissza?- kérdezte Patás.- honnan jöttél, messziről?

- az állatkerben lakom, az erdő mellett van. - mondta Leli. - az erdő tényleg veszélyes. - tette hozzá. - ha nem találkoztam volna veled, most bajban lennék, meg is támadhattak volna a vadállatok. 

- ne is folytast. értelek téged. majd én segitek neked visszajutni.....csak tudnám merre is ....á..megis van...gyere kövess engem. Patás mindenben segitségedre van!

Leli követte az elszánt őzgidát. Mentek jobbra- balra, kerültek- fordultak mire sikerült megtalálniuk az állatkertet. A fények vezették a gidát jóirányba. 

-hú Leli ez hosszú út volt, látod be is sötétedett. siess vissza a mamádhoz. én is sietek haza. - monda búcsúzóul Patás. 

-köszönöm, hogy elkisértél.- mondta Leli és már szaladt is a mamájához, aki már nagyon várta őt. szerencsére a kapu nyitva maradt igy be tudott menni, a gondozó és épp akkor ment be hozzájuk, aki most már jól bezárt a kaput, nehogy mégegyszer elkoborolhasson a kiváncsi kiselefánt.