Hópihe és a hópelyhek

Volt egyszer egy fehér hattyú, aki nagyon várta már a telet. Ezt a hattyút Hópihének hivták. Egy napon útrakeltek és hosszú utat tettek meg, még el nem értek egy folyóhoz, ahol leszálltak és boldogan úsztak a folyó vizén. A viz már hideg volt, fagyos volt itt-ott a teteje, hamarosan hó fog esni. Hópihe már nagyon várta a hóesést. 

Eljött a reggel, Hópihe felébredt és úszott a többiekkel a folyó vizén, mikor valami ráhullott a magasból. felnézett és apró hópelyheket pillantott meg, amint csillogva szálltak a szárnyaira és a csőrére. Megrázta magát, majd a szárnyait is többször és a hópihék mint porfelhő szálltak le róla a viz felszinére. 

- Tetszik a hó Pihe?- kérdezte a barátja tőle.

- ez hideg volt. még a csőröm is remeg tőle. - mondta Pihe.

- fogjuk meg őket!- mondta Selymeske. 

- De selyem, hisz a hópelyhet nem lehet megfogni.- válaszolta Pihe. 

-igaz.- mondta Selymeske csalódottan. - akkor mit játszunk?-kérdezte ismét.

-már tudom!- vágta rá Pihe. - a szárnyainkkal csapkodva gyüjtsük össze a hópelyheket és készitsünk egy hóembert!

- de jó. Gyertek ide mindenki. most hóembert fogunk késziteni a tó befagyott vizén. 

A hattyúk pedig mind odagyültek és már legyeztek is a szárnyaikkal, a hópelyhek pedig mind egy kupacba gyültek össze és már készült is a hóember. A csőreikkel ügyesen összetapasztották a havat, a szárnyaikkal meg elsimitották, hogy kör forma legyen. 

- kész is lettünk.-mondták boldogan. 

- gyerekek nagyon szép hóembert készitettetek.- mondták a felnőttek rápillantva a hóemberre.

A hóember pedig állt a tó befagyott jegén, a hattyúk pedig tovább úsztak a folyón, visszanézve a remekmüre, majd szárnycsapások közepette felreppentek a magasba. Egyszer még visszatértek nagy kört tettek a hóember körül és már repültek is tovább a messzeségbe.