Napsugár liget

1. fejezet

1. rész

Napsugár liget

Talán éppen hogy zöldbe borult a táj, mikor érződött a levegőben, elérkezett a nyár. Szin pompás lepkék szálltak a virágos ligetmező felett. Madarak éneke zengte be a tájat. Fehér felhők vonultak az égen át. Sötétedett. Vihar van készülőben. Fekete felhők takarták el a napot egy kis időre, cseppek hullottak az égből, aztán zúdult is mint vízesés a hegyoldalról lefelé. Hatalmas pocsolyák keletkeztek belőle. Ahogy jött, úgy távozott hirtelen. Csend lett, majd ismét madarak éneke hallatszott, a szellő lengedezett, virágok lengtek ide-oda a fűszálak között. Harmatcseppes leveleiken megállt az esőcsepp, mint apró üveggolyók, égszerként tündököltek a fűszálakon.

A tópart közelében békák és gyíkok sütkéreztek a napon, legyeket és bogarakat várva, a reggeli lakomához. A víz kristálytiszta volt, benne apró halak úszkáltak, néhány tavirózsa nyiladozott a felszínén. Körülöttük szitakötők cikáztak három napon át, majd eltűntek a nap sugarában. Bájos teremtmények voltak. A nappal érkeztek és vele együtt távoztak. Rövid életük épp annyira volt varázslatos, mint éj után a nap, sötétség után a világosság. Megérkezve a nappal mindegyikük egy-egy virágot választott otthonául, majd násztánccal választottak párt, így már ketten keringtek a víztükör felett. Sokan voltak, szinte megszámolni sem lehet őket, a tavat ellepték, színes csillogó szárnyak repkedtek, cikáztak körbe- körbe. Megpihenni is csak kis időre volt idejük és a körtánc folytatódott tovább.

A víztükrében figyelték önmagukat, ragyogtak ahogy a napsugara megcsillant a szárnyaikon. A vízparton gyíkok sütkéreztek, színezték magukat hol zöldre, hol kékre, hol sárgára. Próbáltak alkalmazkodni a környezet szín világához, igazi mesterei voltak a rejtőzködésnek, ha veszélyt éreztek egybeolvadva környezetükkel váltak láthatatlanná, még ismét előmerészkedhettek rejtekükből. Dalolt a szél. Hűvös, lágy szellő lengedezett a tóparton. A sás és a nád hajladozott, ahogy meglökte őket a szellő vígan, majd tovaillant a messzeségben.

Az ifjak magukhoz gyűjtötték az újoncokat, lettek is jó sokan, majd négy csoportba sorolták őket. Az első csoport a legszínesebb szárnyak csoportja lett. Ezt Evum vezette. A második csoport Lille vezényletével a legfürgébb csoport lett, a harmadikat Cende kapta, a lassúak csapatát, végül Zu lett a negyedik csoport, a legfakóbb szárnyúak csoportja. Így már mindenki tudta kihez tartozik a mai nap folyamán. A négy vezér most összeült és megbeszélték a feladatokat, egymásközt kiosztották melyikük mit fog gyakorolni a kicsikkel. Mikor eldöntötték ismét összehívták a csapatokat és halkan, hogy ne hallják a többiek mindenki ismertette a szabályokat. Az újoncoknak nagyon tetszett és már készen is álltak, hogy versenybe szálljanak a többiekkel a díjért. Ugyan is jutalmat kap, az aki a nap végén a legtöbb feladatban első lesz, és persze a legutolsók is jutalomban fognak részesülni. Ők lesznek azok, akik majd átadhatják a jutalmakat a nyerteseknek és az ő feladatuk lesz a másik két nap folyamán a liget jó hírnevének a szétkürtölése a Napsugár liget minden lakójának.

2.rész

A csapatok már türelmetlenül várták, hogy kezdetét vegye a verseny. Az első feladat az volt, aki hamarabb elrepül a tó másik oldalára és leszáll egy fűszálra. Mimo lett a bíró, ő figyelte, hogy minden játékos a helyén legyen és senki se előzze meg a másikat, ezért a fűzfa ágára leszállva figyelte a magasból a versenyző ifjakat. Aki csalni próbált helyet kapott mellette a faágán és csak másnap folytathatta  a játékot. Ezért az ifjak nagyon figyeltek a szabályokra. Senki sem akart a faágán várakozni egy teljes napon át.

A vezérek pontokat adtak a játék végén, amiket egy nagy levélre írtak rá. Minden csapatnak volt egy levele és rajta a pontjaik. Ezt a feladatot természetesen Lille csapata nyerte, a legfürgébb újoncok, akik nagyon büszkék voltak rá, hogy ilyen ügyesek és gyorsak voltak ebben a feladatban. 10 pontot kaptak, a többiek csak egyet-egyet. A következő feladatban minden csapatnak meg kell tudnia érintenie a víztükört úgy, hogy ne kavarják a vizet. Ezt a játékot a lassúak csapata nyerte, mivel ők voltak olyan ügyesek, hogy nem kavarták meg a vizet, míg a többieknek bele-bele ért a lábuk a vízbe, így ők egy pontot szereztek még Cende csapata 10 pontot. Így már két csapat volt holtversenyben. Már csak két feladat volt hátra és a holtversenyben eldől ki fog a végén nyerni.  A harmadik feladatban most festeni kell nekik egy képet a levelekre. A feladatot egyedül a legfakóbb szárnyúak tudták teljesíteni, mivel őket nem zavarta, hogy összemaszatolják a szárnyaikat, míg a többiek hamar feladták a játékot. Így ők 10 pontot szereztek, a többiek sajnos nulla pontot kaptak. Az utolsó feladat volt a mindent eldöntő, most kiderül, hogy ki a legtalpraesettebb közülük. A napsugarában kellett a szárnyaikat megcsillogtatni. Persze a fakoszárnyúak hátránnyal indultak, így a versenyt a színes szárnyúak nyerték, nagy örömükre. 10 pont lett a jutalmuk. A fűzfa ágáról figyelő Mimo most leszállt, és így szólt a csapatokhoz:

- nagy örömömre szolgál, hogy eredményt hirdethetek ezen a napon. Mind a négy csapat versenyben maradt a mai napon. A játék ma eddig tartott, holnap reggel  veszi ismét kezdetét a verseny. Újabb feladatot és újabb nyertesek fognak versenyezni egymással, a végén az a csapat győz, aki a legtöbb pontot kapta. Ez a harmadik napon fog kiderülni. - mondta Mimo boldogan tekintve az újoncokra, akiken látszott mennyire elfáradtak a végére.