Barion Pixel

Pille és a szivárvány

  • 2022.
    okt
  • 25

Volt egyszer egy kiscica, aki nagyon szeretett a kertben lenni. Nagyokat sétálni, játszani a bogarakkal és kergetni a repkedő madarakat. 
Egynapon úgy döntött, hogy elmegy a keritésen túl, ahol hatalmas volt a fü, telis- teli volt bogarakkal, csigákkal ...

Kép forrása: google

Volt egyszer egy kiscica, aki nagyon szeretett a kertben lenni. Nagyokat sétálni, játszani a bogarakkal és kergetni a repkedő madarakat. 

Egynapon úgy döntött, hogy elmegy a keritésen túl, ahol hatalmas volt a fü, telis- teli volt bogarakkal, csigákkal és más kóbor macskák társaságával. Nagyon vágyott oda. Ezért reggel, miután megitta a finom tejet útnak is indult, hogy felfedezze a kinti világot. ment a kerten keresztül majd odaért a keritéshez, nagyot ugrott és már fenn is volt a tetején. ugrott megint és már lenn is volt. Futott is gyorsan bele a nagy fübe. A bogarak mind körbe- körbe repkedtek Pille körül, virágról- virágra szállva zümmögtek. Pille nagyon élvezte a hatalmas kertet a sok szép virágot és az arcát cirógató szél suhogását.

- te új vagy itt?- kérdezték a bogarak Pillét.

- igen, a keritésen túl lakom. - válaszolta Pille.

- mi virágmézet gyüjtünk. Sok a dolgunk.- mondták.

- gyere- szólt egy másik hang. - játsz velünk.- mondták többen is. 

Pille felnézett és nem messze játszó kiscicákat vett észre. ők szóltak neki. Pille már szaladt is tovább, hogy játszhasson. 

- sziasztok. én Pille vagyok a szomszéd udvarban lakom. most vagyok itt előszőr-mondta.

- szia Pille, én Manó vagyok, ő meg Foltoska. épp lepkéket kergetünk. gyere te is. 

- jó, jövök. -válaszotla Pille, és már szaladgáltak is körbe- körbe a lepkék után fel-fel ugrálva, hogy elkaphassák őket.

Az idő borulni kezdett, csepegett az eső. Egy kis időre elbújtak egy bokor alján, várták, elálljon az eső. hamar el is állt. A nap ismét kisütött és egy hatalmas gyönyörü szivárvány jelent meg az égen. 

- nézd Pille, milyen szép szivárvány van fenn az égen.

- látom. milyen sok szinben pompázik.- válaszolt Pille. 

-te melyik szint szereted, én a lilát.-mondta Foltoska.

- én a kéket, mert az olyan mint a viz, és én nagyon szeretem a vizet, meg is szomjaztam. - mondta Manó.

-én mindegyiket szeretem.- válaszolta Pille. 

Az idő ismét esőre állt, igy a kis állatok úgy döntöttek mind hazamennek, holnap folytatva a játékot. szaladtak mindenki más irányba, nehogy elázzanak az esőben. A bogarak is elbújtak az eső elől. szerencsére a nagy fü eltakarta őket. A mi cicánk is hazaszalad várta már a fekhelye. fel is ugrott a székre a jó puha párnájára, és már aludt is. 

Álmában pedig vidáman kergette a lepkéket az új barátaival

Melia Neuro Mowel, blogger, író, meseíró

Sziasztok! Én még 2020 októberében kezdtem el írni eleinte történeteket, majd később meséket valamint fantasy és kaland regényeket, illetve élettörténeteket. Annyira megszerettem az írást, csak úgy gyűltek a gondolatok a fejemben a műveim írása során. Egészen szép csokor lett azóta belőlük. Felnőtteknek, fiataloknak valamint gyerekeknek szóló tartalmak várakoznak, hogy az olvasó közönség elé kerülhessenek és sz...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások