Liba galiba

Liba galiba.

Lakik itt egy kisliba,

úgy becézik: Ludmilla.

Lába csámpás, csőre jár,

mégis bűbájos madár.

Kíváncsi a nagyvilágra,

a vidéket körbejárja.

Hamarosan meg is unja,

ellátogat a városba.

Hogy odaér meglepődik,

picit meg is illetődik.

Milyen nagy a forgalom!

Ó, egek, ez borzalom!

Hogy jutok majd el a parkba,

a zöldellő, hatalmasba,

hol a hallott hírek szerint,

rengeteg sok liba kering?

Ábrándozik, eltöpreng,

az úttesten elmereng.

Hatalmas zaj kerekedik,

a sofőrök a dudát verik.

Menj az útról, kisliba,

nagy lesz itt a galiba!

Az autók lassítanak,

hosszú sorban araszolnak.

Ám Ludmilla nem figyel,

álmodozva jár és kel.

Egy óvatlan pillanatban,

egy autó nagyot csattan.

A sofőr is elmélázott,

arra persze nem is gondolt,

hogy ebben a forgalomban

egy kis liba előtoppan.

Az autós nem figyelt,

s egy táblának nekiment.

Baja azért mégsem esett,

nem lett komoly a baleset.

Ám Ludmilla megijedt,

szárnyra kelt és felröppent.

Nem volt azonban elég gyors,

elérte őt is a balsors.

Kocsikerék meglökte,

jó messzire röptette.

Ludmilla meg csak repült,

a magasba fellendült.

S képzeljétek, úgy esett,

hogy épp a parkba érkezett.

Látta a sok kacsa, liba,

segítve siettek oda.

A madarak vén tanácsa

úgy találta jónak,

hazakísérik Ludmillát,

ha ideje a Holdnak.

Este kisebb a forgalom,

az út sem veszélyes,

hazaérni szerencsével,

inkább lesz esélyes.

Ludmilla is megtanulta

elvetve az ötletet,

ne menjen a nagyvárosba,

ki vidékre született.