Lóci gazda és a szamarak

Lóci gazda és a szamarak.

Csámpás  Lóci    szamarak  gazdája,

Elsőútja  a   falu     kocsmája.

Tudják  állatok    ott    kell    állniuk,

Nehezen  is  indul   be    az  útjuk.

Hej   teringettét    na     lóduljatok,

Buta  szamarak     szomjas   gazdátok   .

Adtam  zabot   nektek,    ti  ittatok,

Ne  lustálkodjatok    induljatok.

Engem  cimborák     várnak     kocsmába,

Rózinak  is      gyógyszer       pálinkája.

Az  ad   erőt   nekem  egész   napra,

Dolgozzon  ki   akar,    hagyom   másra.

Lassan  húzták    szamarak    a  kocsit,

Minden  lépésnél  kettő    huzakodik.

Lehajtottfejjel,    nyögve     menés,

Kocsmánál  állni     nekik   az    nehéz.

Lóci  morgott   későn   értek    oda,

Már  megelőzte   minden  haverja.

Ezért  is     szidta     a    szamarakat,

Mert  egy-két  kör   ívásról   lemaradt.

Megálltak  fás,    félárnyékos    helyen,

Kiállt  szamarakra     csendlegyen.

Várjatok  aztán   rám   türelmesen,

Beszélek  iszok    jövők   igyekszek.

Otthagyta  szamarakat   lelépett,

Kocsmába  másnaposan   belépett.

Tudták  még   kisem   józanodott,

Aztán  meg  a    pultra   támaszkodott.

Mindenkinek  kívánt     ő   jónapot,

Torkotok  ne  maradjon  szárazon,

Rózika  lökd    ide    pálinkádat,

Felejtsem  is    megint    bánatomat.

Nocsak  neked   mindennap  van  bánatod,

Délutánra  meg  a  pultot  támasztod.

Hát  el  is   hagyott   emiatt  asszonyod,

Kezed  lábad  is    remeg      italtól.

Jót  tesz   nekem  úgy  érzem  ez  a  gyógyszer,

Vagy  megöl     vagy      újéletre    kelek.

Rózi  mondta     kevesebbet    igyál,

El  ne    felejtsd   két   szamarad  is  kint  áll.

Már  órák óta    gazdájuk     iszik,

Szamarak  fejüket     is    leszegik.      

Látni  már      ők   nagyon   búsulnak, 

Süssön  nap   vagy    essen   eső    ott  állnak.

Lenénnek  otthon    az   istállóban.

Itató  széna    zab   közelében.

Hallgatnák  állatók    ricsajos   zaját.

Válaszolnának  nekik    iáznák.

Tántorogva  már    megjött    gazdájuk,  

És  akadozva    beszélt  hozzájuk.

Felült  nehezen  kocsi      bakjára,

Vigyetek  haza   mondja    dadogva,

Két  jó    szamara    tette   a  dolgát,

Indultak  mentek  mint  állat  szolgák.

Hazatérve  lassan    józanodott ,

Részegségén  már   elgondolkodott.

Nagy  nehezen    leszállt   a   kocsiról,

Szamarait  leoldozta    rúdról.

Bekísérte  még    istállóba    őket,

Szemükbe  nézett    ígéretet  tett.

Holnaptól  józan   életet   élek,

Titeket  többet   kocsmához  nem  viszlek.

Látjátok  nagy   szamár    vagyok   én  is,

Elrontottam  az    életem  eddig..

Esélyt  adna  és    megjavulna,

Megfelelne  az   életnek   útnak.

Keresne  ő   hozzá    illő   társat,

Kivel  élne  megint  boldogságban.

Nemlátták  többet   a  kocsmában,

Össze    jött   falu    Katikájával.

Jobbéletük  lett  a  szamaraknak,

Boldogan  éltek   míg  meg  nem  haltak.