Mancs és Masni - A tavasz

Mancs és Masni - A tavasz.

Vidám Tanyaház környékén a tél lassan búcsút intett, és a tavasz nesztelen léptekkel lopakodott be a tájba. A hófoltok egyre kisebbedtek, és a fák ágai között újra madarak csiviteltek. Mancs, a kíváncsi kis bullterrier, az udvar közepén állt, és a friss tavaszi szellőt szimatolta.

– Érzed ezt, Masni? – kérdezte izgatottan a brit rövidszőrű cicát, aki lustán nyújtózkodott a tornác korlátján.

Masni fél szemmel rásandított.

– Mit kellene éreznem, Mancs? Én csak azt érzem, hogy a nap végre kellemesen melegít.

Mancs a mancsával végigsimította a földet, ahol már friss fűszálak bújtak elő a nedves talajból.

– A tavasz megérkezett! Nézd, olvad a hó, és hallod a madarakat? Egész télen nem csiripeltek ennyit!

Masni végre felült, és alaposan körbenézett. Valóban, az udvar sarkában apró krókuszok és hóvirágok kandikáltak ki a földből, és a fák ágait könnyű szellő ringatta.

– Igazad lehet – bólintott. – De hova lett a tél? Hiszen nem is olyan régen még Mamka néni forró teát készített nekünk, és a kandalló mellett kuporogtunk.

Mancs elgondolkodott.

– Talán a tél elfáradt, és most pihen. A tavasz pedig átvette a helyét.

– És a tavasz meddig marad? – kérdezte Masni.

– Ki tudja? Talán amíg a fák teljesen kizöldülnek és a virágok illata betölti a levegőt. – Mancs körbeszaladt, majd lelkesen hozzátette: – Gyerünk, nézzünk szét a réten! Hátha találunk még több tavaszi jelet!

Masni kelletlenül leugrott a korlátról és követte a vidáman ugrándozó kutyát. A rét szélén egy kis patak csörgedezett, mely télen jéggé fagyott, de most vidáman csillogott a napfényben. A víz felszínén kacsák úszkáltak és a fák között mókusok ugrándoztak. Az egyik fa alatt apró ibolyák bújtak meg a fű között és a méhek már szorgosan gyűjtötték a virágport.

– Nézd, Masni! – kiáltott fel Mancs. – Az ibolyák illata olyan finom! És hallod, milyen vidáman zümmögnek a méhek?

Masni mélyet szippantott a levegőbe.

– Igen és a levegő is más. Frissebb, üdébb. A tavasz tényleg életre kelti a világot.

Ekkor egy kis nyúl szaladt át előttük, majd hirtelen megtorpant. Mancs kíváncsian figyelte.

– Látod? A nyuszik is előbújtak! Vajon ők is érzik, hogy végre itt a tavasz?

Masni bólintott.

– Biztosan. Minden élőlény érzi, amikor a hideg tél után újra felmelegszik a föld. A fák, a virágok, az állatok… mindannyian tudják, hogy ideje felébredni.

– Szerinted nyáron is ilyen izgalmas lesz minden? – kérdezte Mancs.

– Nyáron? Akkor minden még zöldebb lesz és talán még melegebb is. Biztosan rengeteget fogunk lustálkodni a napfényben – dorombolta Masni.

Mancs elmosolyodott.

– És ősszel? Akkor vajon mi történik?

Masni elmerengett.

– Akkor a fák levelei színesek lesznek, és Mamka néni biztosan sok-sok almás pitét süt majd. Talán a lehulott levelek között fogunk játszani.

Mancs boldogan felugrott.

– Akkor minden évszak csodás a maga módján! És mi mindegyiket felfedezhetjük!

Ebben a pillanatban egy pillangó szállt el előttük. Mancs izgatottan utána iramodott, de a pillangó cikázva továbbrepült, egyre magasabbra és magasabbra. Masni nevetve figyelte, ahogy Mancs próbálja követni, majd végül lihegve visszaért mellé.

– Talán a pillangók is most ébredtek fel a téli álmukból – mosolygott Masni.

– Biztosan! – Mancs csillogó szemmel figyelte, ahogy a pillangó eltűnik a virágzó fák lombjai között. – Mindig van valami új, amit felfedezhetünk.

Kérdések a meséhez:

1.       Milyen jelekből vették észre Mancs és Masni, hogy megérkezett a tavasz?

2.       Te melyik évszakot várod a legjobban?

3.       Milyen változásokat szoktál észrevenni, amikor egy új évszak kezdődik?