Kép forrása: saját illusztráció
Manócskáék és a homokvár.
Esős szombati napra ébredtek Manócskáék. Egész héten azt tervezték,hogy a hétvégét a ligetben töltik a többi manóval. De most csak álltak az ablak előtt és nézték a tavaszi esőt, amely kicsit sem akart csendesedni. -Olyan jó lett volna a barátainkkal sátrazni! -szomorkodott Kajszi. -Egyet se búsulj! Kitalálunk valamit! Gyere, igyunk egy forró kakaót, attól mindig jobb lesz a kedvünk! -vigasztalta Áfonya. Elkészítették a kakaót, még tejszínhabot is fújtak a tetejére, majd bekuckóztak a foteljaikba. Kajszi csak bámult maga elé kedvtelenül, míg Áfonyának remek ötlete támadt. - Mi lenne ha építenénk egy hatalmas várat? - Várat? Hol akarsz te várat építeni? -ámélkodott a manó. -Emlékszel, hogy mennyi homok van odalent a pincében? Hozzunk fel a teraszra néhány vödörrel. - Micsoda ötlet! Hiszen az egész pince homokból van. Én pedig hozom a dömperemet és a markolómat, amit karácsonyra kaptam! - pattant föl izgatottak Kajszi és futott is a játékos ládájához. Addig Áfonya magához vette a csíkos és a pöttyös vödrét, előkereste a lapátját s már munkához is látott. Nemsokára minden készen állt a várépítésre. -Legyen három emelet magas és legyen sok tornya! -sorolta Kajszi. -És legyen benne alagút is, meg vizesárok! -folytatta Áfonya.
Egy nagy kupacba hordták a homokot, de az állandóan leomlott, akárhogy igyekeztek. -Áfonya! -kiáltott fel Kajszi. - A víz! Elfelejtettük a vizet. Száraz homokból sosem lesz várunk. -Hát persze! -kacagott fel Áfonya. - Hogyan is felejthettük el, már hozom is. - miután meglocsolták, már tökéletes volt a homok, folytathatták a munkát. A dombocska már szinte hegy lett, s szépen alakult a vár. Négy tornya volt és három emelete. Legalul volt a vizesárok, aminek kövekből építettek peremet. Az első emeleten volt az alagút. A második emeleten ablakok voltak. A harmadik emeleten egy kis kert kapott helyet, amihez Kajszi a teraszra ültetett muskátliról és százszorszépről szerzett virágokat. A tornyokat pedig Áfonya díszítette kis kavicsokkal és apró kagylóhéjakkal,amiket még tavaly nyáron gyűjtött a tengerparton. Már csak egy zászló hiányzott, de az is hamar felkerült, miután pihenés képpen rajzoltak négy zászlót, minden toronyra egyet. -Kész van! - Milyen gyönyörű lett! - csodálták meg művüket a manók. - Nézd Kajszi, már be is esteledett. - És az eső is elállt. Holnap hívjuk át a barátainkat, hogy együtt játszunk a homokvárral! - Remek ötlet! Most viszont mennyünk aludni, nagyon elfáradtam! - ásítozta Áfonya. Gyorsan összepakoltak, lemosták magukról a homokot, megitták esti kakaójukat és ágybabújtak. A kimerült manók pillanatok alatt elszenderültek. Másnap ismét égzengésre ébredtek, de cseppet sem zavarta őket. Áthívták barátaikat és a terasz menedéke alatt vígan játszottak a várral. Az eső ellenére sikerült remek hétvégét csapniuk és még a barátaikkal is sikerült találkozniuk.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Uray Franciska Meseíró és illusztrátor
Köszöntelek a profilomom! Uray Franciska vagyok, három ördögfióka édesanyaj. Mióta az eszemet tudom mesélek, majd ahogy írni tudtam, le is írtam azokat. Hosszú kihagyás után nemrég újra elkezdtem a szerelem hobbijaimnak élni és a bennem gyűlő meséket, verseket papírra vetem, melyeket illusztrálok is. A Mesék a tündérlakból Facebook oldalamon kezdtem közzétenni azokat és remélem hamarosan könyv formájában is ...