Matykó manó

Matykó manó.

Matykó manó csupa derű,

napsugaras, mosolygós kedvű.

De, ha elfáradt, elpihen

kedvenc alvós székében.

Anya-apa lesi minden rezdülését.

Kézenfogva már megtette első lépését.

Most meg nemcsak lépked, fut már, rohan!

Bár olykor a nyuszi előle is elillan.

Mindent meg kell fogjon, nézzen.

Kóstolgat is, ha kell, ha nem.

Csak a foga ki ne hulljon,

mikor a kavics van porondon.

Felmászik ő mindenhova,

mondják rá „- Kis vakarcska,

ki sem áll még a földből,

mégis légtornásznak áll ő!?”

Aggodalom, féltés sokszor.

Szeretgetés, sok nevetés máskor.

testvéreinek áldás-átok.

Mégis így lesznek ők a legjobb barátok.

Ezt ne csináld! Azt nem szabad!

Sok a szabály, a móka hol marad?

Van bőven az is, légy nyugodt!

Vár a világ, kitárul, meglátod!

Kis manócska gyorsan felnősz,

Eltelik hamar egy újabb esztendő.

Légy jó pajtása testvéreidnek,

okosodj, fejlődj, növekedj!