Medve már nem eszik mézet

Medve már nem eszik mézet.

Nyuszi nagyokat nyögött az erdei úton, egy fából tákolt kiskocsit húzott, rajta egy nagy bödönnel. Medvéhez igyekezett látogatóba.

Üdvözlésként megölelték egymást, aztán együtt becipelték a bödönt a szobába.

– Kóstold meg, cimbora, teljesen friss méz – mondta Nyuszi –, jó étvágyat!

– Köszönöm, de nem kérek – felelte Medve –, nem kívánom.

Nyuszi csodálkozott, hogy Medve, szokásától eltérően, meg se kóstolja a finomságot. Párszor próbálkozott még a kínálással, de Medve folyamatosan hárított. Végül Nyuszi elköszönt és távozott, de a bödönt azért otthagyta.

Hazafelé tartva összetalálkozott néhány erdei szomszéddal, akiknek elmesélte, hogy a jelek szerint Medve nagyon megváltozott és már nem szereti a mézet. Gyorsan leültek egy tisztáson, megvitatni a dolgot.

– Remélem, nem a mogyoró lett a kedvence – aggodalmaskodott Mókus –, mert ha mégis, akkor észnél kell lennem a jövőben.

– Inkább a mogyorót szeresse, mint a kései makkot – horkantott Vadmalac –, mert az én vacsoráim semmiképp se kerülhetnek veszélybe.

– Csak reménykedem, hogy nem a rovarokra állt át – mélázott Harkály –, bár talán nem lenne türelme kipiszkálni a falatokat a kéreg alól.

– Még sosem láttam Medvét, hogy a földet túrná – szólalt meg Vakond tűnődve –, talán biztonságban vannak a giliszták és így az ebédem is.

– Valamit mindenképp tennünk kell – mondta Nyuszi –, mert az se lenne jó, ha sárgarépára váltana. Legalább beszéljünk vele és tisztázzuk a helyzetet.

A csapat elfogadta a javaslatot. Felkerekedtek hát és meg sem álltak Medvéig, aki nagy örömmel invitálta beljebb őket. Miután helyet foglaltak az asztal körül, Vadmalac szólalt meg először.

– Kedves Medve, drága barátunk, aggodalommal hallottuk Nyuszitól, hogy megváltoztak étkezési szokásaid. Nagy tisztelettel kérdezzük tőled, hogy akkor most mi lett a kedvenced, mit fogyasztasz legszívesebben?

Medve elmosolyodott és így szólt:

– Ha már úgyis itt vagytok, ráadásul az asztal körül ülünk, meghívlak benneteket vacsorára. És akkor mindent megtudtok.

Azzal Medve gyorsan megterített. Nyuszi tányérjára két hatalmas sárgarépát tett, Mókuséra pedig egy zacskóból nagy halom mogyorót öntött. Vadmalac elé egy kupac kései makk került, Harkálynak kihozott a kamrából egy adag kéregbogár - termesz keveréket, Vakond pedig elégedetten nézte az elé tálalt sok-sok gilisztát.

– Bocs – mondta Medve –, csak fagyasztott volt itthon, de a sütőben felmelegítettem.

Végül mézet mert magának a bödönből és maga is leült.

– Jó étvágyat mindenkinek! – mondta majd jóízűen enni kezdett.

A csapat evés helyett tátott szájjal meredt a falatozó házigazdára.

– Mi úgy tudjuk Nyuszitól – törte meg a döbbenetet Mókus –, hogy már nem szereted a mézet…

Medve csodálkozó szemekkel felnézett a már majdnem üres tányérból.

– Én csak azt mondtam neki, hogy nem kívánom – válaszolt Medve –, ugyanis pont az érkezése előtt végeztem a reggelivel és nagyon tele volt a pocakom.