Mese a kislányról, aki félt a víztől

Mese a kislányról, aki félt a víztől.

• Valamikor réges rég élt egy kislány. Annabell. Boldogan teltek iskolás évei, míg egy nap felső tagozatba lépett. A gyerekek már elég nagoyk voltak ahhoz, hogy úszni járjanak, így tornaóra keretében úszni jártak. Elértek az uszodához, szép sorjában bementek az uszoda kapuján, amjd az uszoda bejáratán. A gyerekek meglátták a szép uszodát belülről is,egyszerre mondták:
• - Ide fogunk járni úszni?- kérdezték.
• A tanító néni így felelt: - Igen. Majd folytatta:
• - Most menjetek átöltözni fürdőruhára, külön a lányok, külön a fiúk. Miután visszanentek, nem messze az öltözőtől meglátták a közepes méretű medencét.. Az úszásoktató így szólt:
• - Most bemehettek a vízbe! - mondta a gyerekeknek.
• Mindenk ibement a vízbe és a medence falához álltak. Attila az úszásoktató így szólt a gyerekekhez:
• -.Szerbusztok kedves gyerekek! Attila vagyok, a mai naptól én foogom vezetni az úszásoktatás. Mindenkinek adok a vízen is fennmaradó szivacslapot.
• - Ez mi? - kérdezték egyszerre.
• Attila így folytatta:
• - Erre ráhasalva elrugaszkodtok a faltól és siklotok a víz tetején. Most próbáljátok meg!
• A gyerekek megpróbálták, mindenkinek nagyon tetszett, kivéve Annabell, aki csak állt a falnál, nézte a többieket.Attila így szólt Annabellhez:
• - Te miért nem csinálod a többiekkel? - kérdezte
• - Mert félek a víztől!- felelte szipogva Annabell.Az oktató, Attilla folytatta:
• - Mivel félsz a víztől, úszás alól felmentést kapsz, ezt a szüleidnek is megmondom. Most pedig menj ki a parta,ülj le és nézd a többieket. 
• Annabell így is tett. A gyerekek között volt egy kislány Rebeka, neki minden gyakorlat jól ment, így az oktató átküldte a medencéből elválasztott részre, Rebeka át is ment, ott úszkált oda-vissza, míg az úszásoktatás tartott.Mikor vége lett az első órának, az oktató így szólt Rebekához:
• - Mivel ilyen jól ment neked az úszás, akár még versenyeken is indulhatnál.
• Rebeka ennek nagyon örült, majd Attila így szólt Annabellhez:
• - Miután hazaértél az iskolából, mondd meg anyukádnak, hogy holnap jöjjön el ő is, mert beszélni akarok vele. 
• Annabell így is tett, szólt anyukájának. Másnap a harmadik óra ismét tornaóra volt, ismét úszni mentek, de most ment velük Annabell anyukája is. Mikor az uszodához értek, bementek, majd Attila az oktató így szólt Annabell anyukájához:
• - Kedves anyuka, mivel lánya fél a víztől, így felmentést adok neki tornából. 
• Attila átnyújtotta a felmentést Annabell anyukájának. Telt-múlt az idő, elmúlt ez a tanév is, Kezdődött a nyári vakáció. nyáron Annabell és anyukája fürödni jártak egy természetes állóvízre. Vonattal mentek, mert egy kicsit messze volt. Az állomásra érve, átmentek az út túloldalára, mert egy kicsit sétálniuk kellett a strand bejáratához. A strand bejárata előtt lévő pénztárnál megvette Annabell anyukája a belépőjegyet, majd bementek a kapun. Egy darabig sétálniuk kellett, míg találtak szabad, füves területet, ahova lepakolhattak. Leterítették a pokrócot, majd Annabell anyukája így szólt:
• - Itt jó lesz?- kérdezte.
• - Igen! - válaszolta Annabell.
• Lepakolás után bementek a vízbe, de előtte letakarták pokróccal a cuccaikat. A mély víz előtt pancsoló volt, ain keresztülmenve jutottak el, a mély víztől lezáró szalaghoz. Átbújtak alatta. Annabell egy darabig édesanyja körül úszkált, de még úszógumival, majd anyukája így szólt Annabellhez:
• - Most próbáld meg úszógumi nélkül!- mondta. 
• - De félek!- válaszolta Annabell.
• Majd anyukája így folytatta:
• - Ne félj! csak rugaszkodj el, mozgasd a kezedet és a labadat is.
• Annabell így is tett. Annabellnek a kezdeti meglepődés után már nagyon ment neki az úszás, ki sem lehetett vinni a vízből. Annabell csak ott szeretett úszni, ahol leért a lába. Ettő la naptól Annabell már nem félt a víztől. Boldog volt, a víz mellett mentek el.
•  
•  
•  
•