Mese a táskáról, amit elfelejtettek

Mese a táskáról, amit elfelejtettek.

• Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Panni. Nagyon szeretett óvodába járni, de elérkezett az óvodai ballagása. Ballagásra kapott egy hátitáskát. Néhány hét múlva elérkezett a várva várt nyári szünet. A nyarat különböző helyeket töltötte a szüleivel. Elmúlt a nyár.. Elérkezett a tanévnyitó. Köszöntötték a kis elsősöket, amajd az osztálytermükbe vezették őket. Másnap nagy örömmel vitte a százegy kiskutyás hátisátkás. Néhány óvodai társával egy osztályba került Az első nap egy kedves tanító néni lépett az osztályba, s így szólt:
• - Kedves gyerekek! Az én nevem Marika néni, mától kezdve én foglak tanítani benneteket. Mivel ez az első nap, így még nem fogunk tanulni, hanem mindenki bemutatkozik nekem és elmondja, hol töltötte a nyári szünetet és ebéd után hazamehettek.
• A gyereek ennek nagyon örültek, de egy kicsit féltek. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
• - Gyerekek! Nem kell tőlem félnetek! Nem harapok.
• A gyerekek egy kicsit megnyugodtak, majd elsőnek egy kislány jelentkezett, vagyis Panni, elmondta, hol volt a nyáron. Ezt látva a többiiek is elmondták, hol voltak a nyáron. A gyerekek ebéd után hazamentek. A következő napokban megkezdődött az iskolai élet. Telt, múlt az idő. Egyik nap egy másodikos fiú azt mondta Panninak:
• - Milyen csúnya táskád van!
• A kislány sírva ment haza. A táskát felrakta a szekrény tetejére, a táska megszólalt:
• -Miért raksz fel a szekrény tetejére? Tán nem szerettél engem?
• - De igen, csak hát egy fiú azt mondta, hogy "csúnya táskám van"
• A táska így folytatta:
• - Csak akkor tehetsz fel a szekrény tetejére, ha megígéred, hogy iskola után játszol velem
• - Ezt megígérem.
• De a kislány elfelejtette, hogy mit ígért a táskának. A táska azóta is a szekrény tetején hever. A kislány a következő napoktól a korábban nyert hátizsákját hordta és csak emlékként őrizte meg a táskát.
•