Mesék a macilányról - Az első kanál méz

Mesék a macilányról - Az első kanál méz.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy macilány, akit Mézinek hívtak. Az anyukájával, Macimamával és az apukájával, Macipapával egy takaros kis házikóban élt a Brummogó Erdő kellős közepén. A szülei számára Mézi volt a legszebb, legokosabb medvebocs az egész világon. Pont olyannak szerették, amilyennek született: bundája barnán csillogott, mint a karamell; szája minduntalan meleg mosolyra húzódott; okos, mézszínű szemei rácsodálkoztak a világra. A macilány homlokán pedig egy különös, hófehér szőrpamacs virított - távoli világokból származó jegesmedve ősök öröksége.

Történt egyszer, hogy Mézi abba a korba ért, amikor a macitej már kevésnek bizonyult a táplálásához. Eljött hát az ideje az első, igazi mézélményének!

Hagyományosan első alkalommal akácmézzel kínálták a medvebocsokat a Brummogó Erdő lakói. Ám Macimama másképp vélekedett erről. Egy napsütéses délelőttön mancson fogta macilányát, és elsétált vele az Erdőszéli Mézboltba. Ott aztán megengedte Mézinek, hogy maga válassza ki élete első üveg mézét.

Méhecske asszony - méztermelő és bolttulajdonos - kedvesen fogadta őket, és lelkesen mutogatta nekik portékáját. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! A kis macilány szemei elkerekedtek, és a szája is tátva maradt a sok finomság láttán. A polcokon csodálatos harmóniában sorakoztak a színesebbnél színesebb csuprok, bennük gesztenyeméz, selyemfűméz, virágméz, akácméz és még megannyi aranyszínű finomság.

Macimama hagyta, hogy kislánya egyesével végigszagolja az összes illatos mézet, majd türelmesen megvárta, míg kiválasztja azt, amelyik számára a legínycsiklandóbb.

Macipapa izgatottan várta őket haza. Már igencsak furdalta az oldalát a kíváncsiság. Egyre csak azt találgatta, vajon melyik mézet választhatta az ő drága, kicsi macilánya.

- Gesztenyeméz! - kiáltott fel vidáman Macipapa, mikor végre megérkeztek, és meglátta a mancsukban az áttetsző üveget, benne a sötét színű csemegével. Szájában azonnal összefutott a nyál. - Jó választás! - dicsérte kedvesen kis bocsát.

Azon nyomban asztalhoz is ültek. Macimama zöld kockás előkét kötött Mézi nyakába, Macipapa pedig átnyújtott neki egy apró fakanalat.

- Neked készítettem az első mézélményedhez - mondta, majd könnyedén lecsavarta a gesztenyemézes üveg tetejét, és letette az asztalra a macilány elé.

Mézi belemártotta a fakanalát a mézbe, majd kissé ügyetlenül a szájához emelte. A sötétarany méz végigcsorgott az állán, le az előkére, onnan a pocakjára, majd a székére. Mancsával megpróbálta ugyan elkapni a szökevény cseppet, de csak még jobban szétkente, ragacsos nyomokat hagyva mindenütt. Mikor végül sikerült egy falatot a szájába juttatnia és megízlelnie, elégedett mosoly terült szét a macilány arcán.

- Finom - jelentette ki, miközben egyik mancsával a pocakját simogatta, másikkal pedig egy újabb adag mézet készült a szájába tenni.

Macimama és Macipapa büszkén, mosolyogva nézték csemetéjüket. Őszintén örültek, hogy macilányuk első, köztudottan meghatározó mézélménye ilyen csodásan sikerült.