Kép forrása: saját
Mesemóka róka módra.
Alkony után ásítva elvonult a láthatár mögé a nap.
Ropogós takaró alá várja az ágy a kisasszonyt, s az ifjat.
Édes anyukája ül az ágya szélére;
puszilja gyermekét, könyvet vesz kezébe.
Ott a róka. Ott szalad. Az odúba beugrik. Hopp.
Kezdődik a mese. Nincs több beszéd vagy kipikopi kippkopp!
Maradjunk csendben, - mondja Anya halkan -
különben megneszel minket Róki Móki és előlünk megpattan!
Hunyd be a szemed. Elmondom, milyen, és láthatod őt.
Mogyoróbarna huncut szemű; és karamell színű bundája nőtt.
Kecses, sebes lába pillekönnyű és fekete mint a korom.
Ember legyen talpán, ki így sikerrel jár rókanyomon.
Főként, mivel a kis tappancsok nem csak földön járnak,
mert bizony ez a róka igen szereti megmászni a fákat.
Egyik nap, mikor a lombok közt kalandozott az ég felé tartva,
egy esőáztatta ágon megcsusszant a fürge kis talpa.
Hiába intette anyja ettől óva,
nem hallgatott rá ez a mókás kis róka.
Pedig sokszor mondta néki, hogy rókaláb a fán nem vágtat!
Megtette, s most esett lefelé, épphogycsak elkapott egy ágat.
Megkapaszkodott benne és himbálózott rajta,
s ekkor jött rá, hogy olyan, mint az a kétlábú fajta.
Mint az embergyerek, aki a fáról lelógva hintázik előre és hátra.
Csak repül a levegőben föl, s le nagyokat hahotázva.
Anyja őt is dorgálja néha, de figyeli szeretettel, óvva.
Ki hitte volna, hogy ilyen hasonló az ember és a róka?
S hogy mindkettőnek ily’ fontos, hogy legyen minden napra móka.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Nincsneki bácsi flamingója Hol volt?! Hol nem. Hol itt volt. Hol ott. Nincsneki bácsi vándorolt. Sehol sem honolt. Csak járta a vidéket árkon és berken túl. Amerre tán még a mesebeli malac se túrt....
Elolvasom
Mesemóka róka módra Alkony után ásítva elvonult a láthatár mögé a nap. Ropogós takaró alá várja az ágy a kisasszonyt, s az ifjat. Édes anyukája ül az ágya szélére; puszilja gyermekét, könyvet vesz ...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Fekete Karolina író
Anyukám sokszor elmesélte a történetet, miszerint általános iskolás koromban ablaktakarítás közben odaléptem a füzetemmel, hogy olvassa el a benne álló mesét. Elolvasta, és odáig volt érte. Meg is kérdezte, hogy honnan másoltam. Mire én: sehonnan, én írtam. Anno egyetlen pont híján lemaradtam a vágyott magyar-kommunikáció szakpárról, és végül arra fanyalodtam, amit egy porcikám sem kívánt: a közgazdaságr...