Nincsneki bácsi flamingója

Nincsneki bácsi flamingója.

Nincsneki bácsi flamingója

Hol volt?! Hol nem. Hol itt volt. Hol ott.
Nincsneki bácsi vándorolt. Sehol sem honolt.
Csak járta a vidéket árkon és berken túl.
Amerre tán még a mesebeli malac se túrt.

Azt mondják volt néha útitársa: egy furcsa szerzet.
Egyesek szerint rózsaszín flamingó, ki nyulakat kerget.
De talán ezt is Nincsneki bácsi költötte csak mesévé,
mikor kifogyni érezte tálentumát egy kevéssé.

Merthogy igazi nevet nem kapott árván szegény,
így nevezték el szülőföldjén, mint “Nincsneki” legényt.
Nem is volt neki  se rendes neve, se mása,
mint batyujában lapuló néhány szem pogácsa.

Na meg a sok képzelt történet fejében,
miket folyvást kitalált és regélt ételért cserében.
Így járta be a vidéket a meseszép világban,
hol a gyerekek nem szenvedtek neki hála meséből hiányban.

Mindig körbezsongták, mint mézet a méhek,
és újra és újra csak egyet kértek:
meséljen nekik csak egyet még,
mondja el nekik hol a flamingója; na meg miről kapta nevét.

A flamingóm? Ja, hogy az! - vakargatta fejét.
Nyulat vadászni ment; azóta nem láttam a színét.
A flamingó nem is vadászik nyúlra! - csattant fel egy okoskodó kölyök.
A te mesédben lehet. Hát mik vannak benne? Bogarak, meg ölyvök?

Egyszer mikor spanyol földön egy szekérre vártam,
egyszercsak a horizonton egy csodaszép senoritát láttam.
Csillogó hajától, rózsaszín ajkától szívem szerelemre lobbant.
Verset költöttem neki ott helyben nyomban.

Arra vártam, hogy szíve ettől majd értem dobban,
de csak sétálni jött velem, hogy megismerjen jobban.
Sok állat mellett mentünk el a séta közben,
s akkor megláttam egy különös félét a vízben.

Olyan volt mint a lány, hosszúlábú, s nagy volt a csőre.
Bár a lány nem eresztette a szavakat bőre.
Csak csendben figyelt engem, némán ballagott,
a flamingó legalább némi hangot hallatott.

A lány egyszercsak eltűnt, mintha köddé vált volna.
A flamingón meg látszott, hogy nincs már semmi dolga.
Az ő hangján hápogtam hát neki oda, hátha érti:
halat, rákot nekem is halászhat, megeszem ha ő nem kéri.

Pogácsámat felkínáltam neki, hogy lássa én is adnék.
Biztosan értette,mert hozzám jött. Nem arrébb.
Együtt jártunk utána be igen hosszú utat,
míg el nem szaladt, mikor meglátta a “mese vége nyulat”.