Miért lakik a sün az almáskertben


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    jan
  • 01

Dermesztő hideg szél kergette az elsárgult faleveleket. Eleség után kutatva, egykedvűen bandukolt az erdőben a két jó barát, a medve és a vaddisznó.
Éppen harmadnapja, hogy egy falatot sem ettek, és már nagyon korgott a gyomruk, amikor meglátták, hog...

Kép forrása: pixabay.com

Dermesztő hideg szél kergette az elsárgult faleveleket. Eleség után kutatva, egykedvűen bandukolt az erdőben a két jó barát, a medve és a vaddisznó.

Éppen harmadnapja, hogy egy falatot sem ettek, és már nagyon korgott a gyomruk, amikor meglátták, hogy szembe jön velük a sün.

  • Tudod mit komám? Együk meg a sündisznót! – mondta hirtelen a medve.
  • Igen ám, de hogyan együk meg? Mire kihámozzuk a bundájából, addigra száz tű díszíti majd az orrunk hegyét! – válaszolt a vaddisznó.

Meghallotta ezt a sün, és előzékenyen ezt mondta:

  • Nektek adom ezt az almát, amit most találtam egy fa alatt, ha elengedtek. Csak arra kérlek benneteket, hogy legalább az alma magját hagy tartsam meg.
  • Na, jó, nem bánom, legyen úgy! – szólt a medve, mert már nagyon éhesek voltak.

Elvették a sündisznó almáját, a magját meg nagy nevetgélés közepette odadobták neki.

  • Itt van, ni! Aztán nehogy elrontsd a gyomrod ezzel a pár almamaggal!

A sün összekapkodta a magokat, majd gyorsan eliszkolt, amíg a medve és a vaddisznó nevetgélve falatozott.

Elmúlt az ősz, goromba tél ráncigálta a fák hó sipkáját. A két cimbora ismét az erdőt járta elemózsia után kutatva, amikor ismét szembe jött velük a sün.

  • Nézd csak komám! Együk meg a sündisznót! – bökte meg a medve a vaddisznót.
  • Nektek adom ezt az almát, amit most találtam egy fa alatt, ha elengedtek. Csak arra kérlek benneteket, hogy legalább az alma magját hagy tartsam meg!
  • Nahát! Hogy milyen ostoba vagy te sündisznó! Beéred ezzel az apró almamaggal! Hát vidd csak, nehogy éhen halj!

A két útonálló ismét nagyokat kacagott, a sün pedig gyorsan kereket oldott a magokkal.

Lassanként kitavaszodott, virágillat járta át az erdőt. A medve és a vaddisznó csak most éhezett meg igazán. Nagy dérrel-durral indultak útnak, hogy egy kis élelmet találjanak a hosszú tél után. A hasuk korgott, a szemük majd kiguvadt az erős éhségtől. Ahogy egy tisztáshoz érnek, látják ám, hogy a sündisznó ott ül egy halom alma aljában. Ámuldozva kérdezik tőle:

  • Hát neked honnan van ennyi almád te sündisznó?
  • Látjátok ott azt a kertet, telis tele fával? Nos, az a sok almafa, az én kertem, ez pedig az éléskamrám. Abban a kertben minden nap elültettem azt az almamagot, amit nekem hagytatok.

 

 

 

 

 

Tóth Marianna, meseíró

Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró

Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!