Miért lakik a sün az almáskertben

Miért lakik a sün az almáskertben.

Dermesztő hideg szél kergette az elsárgult faleveleket. Eleség után kutatva, egykedvűen bandukolt az erdőben a két jó barát, a medve és a vaddisznó.

Éppen harmadnapja, hogy egy falatot sem ettek, és már nagyon korgott a gyomruk, amikor meglátták, hogy szembe jön velük a sün.

• Tudod mit komám? Együk meg a sündisznót! – mondta hirtelen a medve.
• Igen ám, de hogyan együk meg? Mire kihámozzuk a bundájából, addigra száz tű díszíti majd az orrunk hegyét! – válaszolt a vaddisznó.

Meghallotta ezt a sün, és előzékenyen ezt mondta:

• Nektek adom ezt az almát, amit most találtam egy fa alatt, ha elengedtek. Csak arra kérlek benneteket, hogy legalább az alma magját hagy tartsam meg.
• Na, jó, nem bánom, legyen úgy! – szólt a medve, mert már nagyon éhesek voltak.

Elvették a sündisznó almáját, a magját meg nagy nevetgélés közepette odadobták neki.

• Itt van, ni! Aztán nehogy elrontsd a gyomrod ezzel a pár almamaggal!

A sün összekapkodta a magokat, majd gyorsan eliszkolt, amíg a medve és a vaddisznó nevetgélve falatozott.

Elmúlt az ősz, goromba tél ráncigálta a fák hó sipkáját. A két cimbora ismét az erdőt járta elemózsia után kutatva, amikor ismét szembe jött velük a sün.

• Nézd csak komám! Együk meg a sündisznót! – bökte meg a medve a vaddisznót.
• Nektek adom ezt az almát, amit most találtam egy fa alatt, ha elengedtek. Csak arra kérlek benneteket, hogy legalább az alma magját hagy tartsam meg!
• Nahát! Hogy milyen ostoba vagy te sündisznó! Beéred ezzel az apró almamaggal! Hát vidd csak, nehogy éhen halj!

A két útonálló ismét nagyokat kacagott, a sün pedig gyorsan kereket oldott a magokkal.

Lassanként kitavaszodott, virágillat járta át az erdőt. A medve és a vaddisznó csak most éhezett meg igazán. Nagy dérrel-durral indultak útnak, hogy egy kis élelmet találjanak a hosszú tél után. A hasuk korgott, a szemük majd kiguvadt az erős éhségtől. Ahogy egy tisztáshoz érnek, látják ám, hogy a sündisznó ott ül egy halom alma aljában. Ámuldozva kérdezik tőle:

• Hát neked honnan van ennyi almád te sündisznó?
• Látjátok ott azt a kertet, telis tele fával? Nos, az a sok almafa, az én kertem, ez pedig az éléskamrám. Abban a kertben minden nap elültettem azt az almamagot, amit nekem hagytatok.