Barion Pixel

Mirci cica találkozása a légtornász egerekkel

Nagymama és Katika kézen fogva sétáltak hazafelé a forgalmas utcán, ahol autók dudáltak egymásra motorosok száguldottak,  és rolleresek cikáztak az úton.

De Katika  még ebben a nagy zajban is meghallotta a keserves nyávogást,ami az utca sarkáról  hallatszott .- Nyáú, nyáú , minyáu .Katika elengedte nagymamája kezét és megállt. - Mi ez? Te is hallod? Nagymama is megállt és figyelni kezdett… Ő is meghallotta a keserves nyávogást. A hang irányába nézve megláttak egy aranyos kicsi szürke cirmos cicát, aki szomorúan nézett rájuk. - Nagymama,nagymama kérlek vigyük haza!- Nem lehet,biztosan van gazdája,lehet hogy csak eltévedt a cica. –De nagymama ha lenne gazdája nem lenne ennyire sovány,és bánatos. - Kérlek, kérlek vigyük haza a cicát. Nagymama lehajolt a kiscicáért, gyengéden felemelte karjába vette. A cica boldogan bújt hozzá. Katika megnyugodva baktatott mellettük, amíg haza nem értek. Otthon bevitték a cicát a szobába kis tálkába tejet adtak neki,amit a cica gyorsan be is lefetyelt.  Majd összegömbölyödve belefeküdt Katika ölébe és dorombolva elaludt. Nagymama bejött a szobába és látta milyen boldog a cica és Katika. - Nagymama , én már a cica nevét is kitaláltam. Legyen a neve: Mirci cica! 

Mirci sokáig aludt,mikor kinyitotta a szemét,csodálkozva látta,hogy egymás után sorba egy egész egércsalád vonul be a szobába. Az egerek egészen különlegesen néztek ki. A sort  egérpapa vezette,aki zöld nadrágot,fehér inget,piros csokornyakkendőt,és fekete kalapot viselt, egy hatalmas kék színű gurulós bőröndöt húzott maga után. Mögötte egérmama tipegett,magas sarkú cipőben, virágos ruhában egyik kezében rózsaszínű napernyőt tartott a feje fölé,másik kezében pedig egy sárga gurulós bőröndöt húzott maga után. Őket követték a kis egérlányok akik nagyon mókás  képet mutattak. A két kis egérlány hatalmas sárga fekete pöttyös masnival a feje tetején ,és lila ruhácskában billegtek ,és egy-egy gurulós bőröndöt húztak maguk után . A sort a legkisebb egérfiú zárta ,aki piros nadrágot és kockás inget viselt és egy zöld gurulós bőröndöt húzott maga után. Az egerek megálltak , körülnéztek a szobában ,majd leültek bőröndjeikre. Egérpapa megszólalt:- egérkéim,éppen ilyen barátságos,meleg otthonról álmodtam magunknak. Mi ide most beköltözünk! - Hurrá,Hurrá! Jaj de jó! - kiabálták az egérkék. Ekkor óvatos puha léptekkel közelített feléjük Mirci.- Jaj ez itt egy macska!!! Iszkoljunk előle!A kis egerek ijedtükben ahányan voltak annyi felé futottak ,ki a szekrény alá bújt,ki pedig a fotel alá. Reszketve figyelték hogy mi történik. Az történt,hogy az egércsaládból mindenki el tudott bújni valahova,kivéve egérmamát ,aki a magas sarkú cipőjében futás közben megbotlott hasra esett és elterülve ott feküdt a szoba közepén,a rózsaszínű napernyője alatt. A kis egércsalád ijedten figyelte,hogy mi fog történni egérmamával. Mirci  cica odament leemelte egérmamáról a napernyőt,és mancsát nyújtva gyengéden felsegítette őt, akinek még a bajsza  vége is remegett a félelemtől.- Ne féljetek tőlem! - mondta Mirci cica. Kíváncsi vagyok rátok, honnan jöttetek?- Mi van a bőröndötökben? Akkor az egerek előmerészkedtek rejtekhelyeikről .- Biztos,hogy nem akarsz  bennünket megenni??  - Nem fogsz bántani?- Megbízhatunk benned? – Ne féljetek,nem bántalak benneteket,még én is kicsi vagyok,örülök hogy ilyen színes kis társaság érkezett ide. Talán még barátok is lehetünk. Ha többen vagyunk sokkal izgalmasabb az élet.  Akkor az egerek kis bőröndjeikre leültek és elmesélték Mircinek:- Óh képzeld,mi a cirkuszban léptünk fel,mi voltunk a trapéz ördögei,a cirkuszi sátor legmagasabb pontjáról lógó köteleken, különböző mutatványokkal szórakoztattuk a közönséget. Szerettünk esténként fellépni,boldogok voltunk. Azonban egyszer előadás után két hatalmas macska várt bennünket a sátor előtt és csak a fürge lábainknak köszönhetjük,hogy nem tudtak bennünket megenni. Ekkor eldöntöttük,hogy otthagyjuk a cirkuszt és egy biztonságos otthont keresünk magunknak. De itt meg tőled ijedtünk meg.Úgy látszik hogy ez a világ tele van macskákkal. –De én még kicsi cica vagyok ,és éppen barátok után vágyakoztam,szeretném ,ha itt maradnátok ,szívesen megnézném a légtornász mutatványotokat is .- Segítesz nekünk felszerelni a köteleket ,hintákat?Kérdezte egérpapa. - Persze örömmel. Akkor egérpapa kinyitotta a legnagyobb kék bőröndöt és előhúzta belőle a vastag köteleket. Mirci cica ügyesen felszerelte a köteleket a csillárra és már csak arra kellett várni, hogy az egércsalád előkészüljön a műsorhoz. Egérmama,és az egérlányok felvették rózsaszínű ezüst csillámokkal díszített tüllszoknyás fellépő  ruhájukat. Egérpapa és fiacskája pedig kék ezüst csillámokkal szőtt fellépő ruhába bújt. A kisegerek fölmásztak a magasba és megkezdődött az előadás . Egérpapa és egérmama fejjel lefelé lógtak fent a magasban és a kis egérkék egymás után sorba ugrottak egérmamától egérpapához. Lélegzetelállító volt a produkció …Ekkor lépett be a szobába nagymama és Katika. Mikor meglátták a csillárról lelógó kötélen tornázó  egereket,még a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól.

Nahát milyen ügyesek ezek az egerek! –mondta Katika. - Na és milyen jól áll nekik ez a csillogó ruha mondta nagymama. Már csak valami jó kis zene kellene ehhez a  mutatványhoz. Akkor Katika behozta a kis trombitáját és dobját. A dobot a cicának adta a trombitát pedig ő kezdte el fújni. Az egércsalád pedig most a zene ritmusára tornázott a levegőben. Fergeteges előadás kerekedett. A produkció végén nagymama óriási tapssal köszönte meg a műsort. - Nahát hogy ti milyen szórakoztatóak vagytok. Mondta nagymama. Lenne kedvetek beköltözni hozzánk? Ha itt laknátok nálam biztosan soha nem unatkoznánk. Mi pedig Katikával gondoskodnánk róla, hogy mindig legyen a tányérotokon finom sajt.  – Jaj ,de jó mondták az egerek,mi is pont egy ilyen barátságos ,meleg otthonra vágytunk!Örömmel maradunk itt. Katika Mirci fekhelye mellé el  készítette az egércsalád puha kis alvó helyét.

Miután Mirci kilefetyelte a vacsorára kapott tejet,az egérkék pedig elmajszolták a sajt darabkákat,a nap izgalmaitól elfáradva  feküdtek be egymás mellett levő ágyacskáikba. Elalvás előtt még sokáig beszélgetett Mirci cica az egerekkel. Mikor később Katika is lefeküdt aludni  örömmel látta, hogy az egércsalád és Mirci is édesen alszanak.

Vukovics Valéria, amatőr író

Ezt a mesét írta: Vukovics Valéria amatőr író

40 éves óvodapedagógusi pályám alatt,kedvelt tevékenységgé vált számomra mesélés a jól ismert mesék mellet, gyakran találtam ki mesét a gyerekeknek. Igyekeztem olyan történeteket kitalálni ami a gyerekek belső képteremtő képeségére fejlesztőleg hat , ezért bátorkodom beküldeni az egyik mesémet.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások