Nagy Szent Gergely legenda

Nagy Szent Gergely legenda.

Ősi regék szárnyán, ódon mesék kelnek,

Varázslatos apropója ennek a kis versnek.

Nyitva tartsd füledet: történetet mondok,

Régi rejtelmek közt, égi titkot hordok.

Született Rómában egykoron egy gyermek,

Keresztényi házban, szentek között herceg.

Sokáig tanult ő, s csak a könyvet leste,

Szentírást forgatott reggel, délben, este.

Gazdag család sarja, nem volt gőgös mégsem,

Keresztényi szeretettel segített a népen.

Egyszer pedig hozzá, rossz koldus zörgetett,

Alamizsnát kérve botjára görnyedett.

Gergelyünk azonnal megszánta a vándort,

Segítségként, ezüstpénzzel kínálta a jámbort.

Telhetetlen módra, nem volt annak elég,

Sírva, kuncsorogva, hogy másnap is egyék.

Mikor asztalához enni hívott egyszer,

Tizenkettő helyett egyel több az ember.

Konyhai cselédje étkeket kihordta,

Hívatlan vendég, Püspökünknek mondta:

Kolostorok szentje, csodálkozol, látom,

Angyal vagyok, és nem iszonytató álom.

Én vagyok a koldus, szegények közt árva,

Szíved, ajtód látom, szegényeknek tárva.

Istenünk segít majd mindörökké téged,

Hogy nevelhesd, taníthasd hitre, a te néped.

Ezután nem is lesz semmire sem gondod,

Szegénynek, koldusnak bánatát megoldod.

Térítő munkára sokszor állott készen,

Nem üldögélt tétlenül a pápai székben.

Gergely pápa nékünk immár példaképünk,

Imáinkkal, kérésünkkel mindig hozzá térünk!