Kép forrása: pixabay.com
Ószi Körös-part.
Aranyló jegenyék, büszke koronával,
Nyárutó iramlik őszi rokonával,
Erőtlen fényesség ragyogva cikázik,
Elmúló alkonyat mosolygón vitázik.
Szedernek indája szárazon integet,
Folyópart iszapja rejteget kincseket,
Lehullott leveli ékes kőrisfáknak,
Békésen andalgó kedveseket várnak.
Kikötött ladikok dermesztő reggelen,
Remegő víztükör mélyében rejtelem,
Avar ropogása csikorgó harmaton,
Harangnak kongása didergő hajnalon.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hideg télen nagyon fázott, egér mama között neki nadrágot. Kötött sála, aztán cipőt, kicsi veréb fel is vette,s egész télen le sem vette. Később aztán sapkát is kapott, kicsi veréb csak úgy cs...
Elolvasom
Nem volt már fiatal bagoly bácsi, de úgy hitt a Mikulásban, hogy minden évben levelet írt neki. Amikor kicsi volt még Ő, akkor bagoly mama mondta neki,a Mikulás a leveleket nagyon szereti....
Elolvasom
Döngics, a méhecske vidáman repdesett a nyári réten. – Csodás ez a nap! Gyönyörűek ezek a virágok! S mennyi nektár vár itt rám!” – zümmögte elégedetten. – Szép napot pipacs és gólyaorr! Neked is sz...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...