Kép forrása: pixabay.com
Nagymama köszöntő.
Édes, drága nagymamám,
hozzád szól a versem.
Köszönetet mondanék,
hogy te vagy énnékem.
Sürgölődsz a konyhában,
sül már a friss kalács.
Elhalmozol szeretettel,
mindenedet odaadnád.
Mesélsz nekem szépeket,
betakarsz, ha fázom.
Simogató ölelésed,
szívből meghálálom.
Tudom, hogy már öreg vagy,
néha–néha beteg.
Felvidítlak, – ugye jobb?,
ha fogom a kezed.
Ne sírj mama, itt vagyok!
Csak virágért mentem...
Nagymamám, úgy szeretlek!
Az Isten éltessen!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...