Kép forrása: pixabay.com
Eső–mondóka.
Felhősödik az idő,
szomjazik a rét, s mező.
Csippen, csöppen, csepereg,
megáznak a gyerekek.
Az eső csak csepereg,
csepereg, majd megered.
Esőköpeny rajtam már,
keresek egy nagy tócsát!
Lábamon a kis csizmám,
jaj, eső most meg ne állj!.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Március első hetében kinyíltak a krókuszok, a tavaszi tőzike mellett a kertben virítottak már a hóvirágok és a kankalinok is. A természet végre ébredezni kezdett téli álmából, de reggelente meg esténként még...
Elolvasom
Mesélő: Gani Zsuzsa Cseppkének volt egy tiri-tarka kiscicája, Cilu. Minden nap tejbe-vajba fürösztötte, a kedvenc párnájával kibélelt kosárkájában altatta, a legfinomabb falatokat adta neki, s a kív...
Elolvasom
Hol volt hol nem volt messze túl minden hegyen, a szivárvány szigetén élt Barbie a kis hercegnő. S miért szivárvány sziget? Kérded kis barátom ugye? Mert az égen mindig ezerszínben pompázott a szivárvány,...
Elolvasom
Lotti egyedül élt apukájával a városban. Sajnos apukája nagyon sokat dolgozott. Lotti szeretett volna több időt együtt tölteni vele, és szerette volna ha többször mond neki mesét. De mire apukája hazaé...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...