Najakó a kis indián

Najakó a kis indián.

Törzse a hegyekben él,

ott ahol a patak zenél,

s felhő szerű,füstjelek szállnak,

 így üzengettek egymásnak,

Najakó kis indián,a patakra 

inni jár! 

Nyílvessző mindig ott van nála,

neki nincsen sálja,karomfog lánc,

a nyakába,s madártoll került 

a hajába,így ült kenujába,s evezett

a falujába! 

Najakót a törzs bölcse várta,

mert Najakónak tele volt a zsákja,

hiszen vadászni volt,s vadkacsát 

nyilazott, nem is egyet, amiből a 

törzs minden tagja ehet! 

Najakónak volt egy lova, s ha 

a vadászatból hazaért ,ezen 

vágtatott, aztán meg is etette,

s amikor Najakó elfáradt,az indián

sátor volt a fekhelye! 

Apacsok földjén, minden napja

így telt, reggel ő,kecske tejet ivott,

kürtjébe fújt,s lovát hívta, majd

ellovagoltak a messzi fensíkra!

Tábortűznél este,törzsi tanácsot 

ültek, közben a vadkacsák ott sültek,

indiánok füstje messzire szállt,s

Najakót megdicsérte a törzsfőnök! 

Az öregek tanácsa békepipát szívott,

megvitatták az elmúlt napot, Najakó

szeme ragyog, szép törzs az ő indián törzse,

a tűzön pattog a rőzse, majd pokrócon aludni 

térnek,s a sátorban mind elférnek!