Kép forrása: pixabay.com
Nyári nap.
Szöcske ugrik a zöld fűben,
Lábad alatt gyík szalad;
Pipacs nyílik, és (hopp,vigyázz!)
csalán csípi lábadat.
Hátadat nap melegíti,
Fejeden jó sapka;
Kulacsodban friss a víz,
mely szomjadat oltja.
Időd végtelen, a napok hosszan nyúlnak...
Szalad az út veled,
S ha vége a kaptatónak:
vadles vár az erdő szélén,
létrafokát hágod;
a magasból lombos fák
hosszú sorát látod.
Mögöttük hegy emelkedik
Ott áll néma őr: a Kilátó
Te kiáltasz neki hangosan:
halihó, hahó!
Hangod felkapja a szél,
Madarak riadnak,
s cserregnek válaszul.
Haza apa nyakában utazol.
Otthon vár a jó vacsora, puha ágy.
Anya - tudod - éjszaka is vigyáz rád.
Könnyen megtalál az álom,
fáradt lábad megpihen.
Tücskök altatnak lágyan,
s Hold ring az égi vízen.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Királyné Szentkuti Katalin Amatőr író
Nő, feleség, anya, pszichológus:) Időnként írok verseket, novellákat. A versek könnyebben jönnek, szeretek játszani a nyelv zeneiségével.