Barion Pixel

Ördög és boszorkány


 
Élt  a  földön az   ördög  és  boszorkány,
Kikről  lett  is   mese   meg   történet  ám.
Már  a   nevük  mi  igen  csak    furcsa   volt,
Ördögöt  Kiének   boszorkányt   Miének   hívták.
Kiének  megtetszett  a  boszorkány  lány,
Udvarolt  neki...

Kép forrása: pixabai

 

Élt  a  földön az   ördög  és  boszorkány,

Kikről  lett  is   mese   meg   történet  ám.

Már  a   nevük  mi  igen  csak    furcsa   volt,

Ördögöt  Kiének   boszorkányt   Miének   hívták.

Kiének  megtetszett  a  boszorkány  lány,

Udvarolt  neki   szerelem  hőfokán.

Kedves  szépséget    láthatott  Miében,

Mert  addig   kerülgette   legyeskedett.

Mígnem  boldog  és  nagy   szerelem   lett,

Majd  össze  is   házasodtak  ők    ketten.  

Egy  erdő   mellett,  falu   szélén   laktak,

Életükben  mindennel   próbálkoztak.

Mindig  történt   valami  a   házukban,

Szokatlan  fényeket  és  füstöt  is   láttak.

Bizony  ez   a  házaspár  kísérletezett,

Készültek  a  titkos  szerek,  receptek.

Varázs  igét   mondva,  eladták   ezeket,

Akit  tudtak  bizony   mindenkit   rávettek.

Először  még  működött  nekik minden,

Telt  múlt  az idő, egyre  több beteg  lett.

Halúcinált  állapotba  kerültek,

Meg  magyarázhatatlan   dolgok   történtek.

Gyógyfüvek  a  receptek  nem  váltak  be,

Bizalmatlanok  lettek  velük  szembe.

Falu  népe   a  bíró  őket  el kergette,

Nem  is  árulhattak    többé   piac  téren.   

Éveket  éltek   ott   nem  volt  gyerekük,

Míg  nem   egyszer  Mié   gyereket   szült.

Nagy  meglepetésre   fiú  ikreket,

Nem  tudták   még  a  faluban, hogy  születtek.

Nagy  titokban  tartva  nevelték    őket,

Házukban  éltek  jártak  az   erdőben.

Ez  a   két   fiú   nőtt   és   cseperedett.

Bizony  a  nevük   nagyon érdekes  lett.

Meg  lepetésre  nem  hallottak  még   ilyet,

Az  egyiknek   Na   a másiknak  Ne,  volt  neve.

Azért  adták  nekik  ezen  neveket,

Mert  se  égen  sem  földön  nem  volt  ilyen.

Ezért  csak  ők  tudják  miért  ez  a név,

Látták  bennük  a fortélyos   cselekvést.

Kié  Mié  becézte, két  kis  ördögünk,

Na  kicsikém,   Ne  kicsikém  mi   szeretünk.

Olyan  egyformák   voltak  meg  jelölték,

Nehogy  a  kettőt   össze  téveszék.

Az  egyiknek  apja  kezdő   K   betűje,

Másiknak  anyja   kezdő  betűje  M   lett.

Mind  kettőnek    lábára  tetoválták,

Amig  éltek  bizony  ezt  a  jelt hordták.

Ezzel  a  két  ördög    fiúval  igy   éltek,

Ahogy  nőttek  egyre  rosszabbak  lettek.

Már  apjuk  és  anyjuk  sem   bírtak   velük,

Mindenhez  nyúltak  és  kotnyeleskedtek.

Kiétől  Miétől    lesték     varázslást,

Utánozták  apjukat   anyjukat   és  egymást.

Ha  nagyok  lesznek  ők  már  meg  tanulják,

A  földi  életnek   vélt  jó   tudományát.

Eljött  az idő   faluba    bementek ,

Nem  titkolhatták  többé  gyerekeket.

Be  kell   iskolába  íratni  őket,

Szokják  gyerekek    ember   közösséget.

Lássák  milyen  tanulni    gyerekekkel,

Akikkel  együtt   majd  ők   felnőhetnek.

Eleinte  még   jártak   az  iskolába,

De  elment   kedvük   a  tanulástól.

Egyre  többet is  hiányoztak   onnan,

Szemtelenek  lettek   hisztiztek  durcásan.  

Pedig  tanulni   mentek  akkor  oda ők,

Ám  az  ördög   pattant  ki   fejükből.

Rájöttek  milyen  furfangos   csibészek,

Ördögök  és  nagyon rossz gyerekek.

Valamit  ki  kellett  találni  miattuk,

Hogy  megtanulják  a  fegyelmet  náluk.

Az  iskola  azért   van,  hogy  tanuljanak,

Felnőttként  nehogy  buták maradjanak.  

Látták  is   falusi   gyerekek  okosak,

Legtöbbjük  akart  tanult  szorgalmasan.

Döntöttek  nekik    utolsó    esélyt   adnak,

Végre  megértsék   ide tanulni  járnak.

Kiét  és  Miét   behívták  iskolába,

Gyerekeikkel  együtt   fejtágításra.

Elmondták  nekik  mire  készüljenek,

Ne  és  Na   legyenek   fegyelmezettebbek.

Tanuljanak  figyeljenek   már  végre,

Nekik  lesz  hasznuk,  eredmény  belőle.

Addig  győzködték   őket míg  megértették,

Mondták  megváltoznak  ott   megígérték.

Nemvolt  nekik  egyszerű  vissza  térni,

De  látszott  rajtuk,  akarnak tanulni.

Meg  is   barátkoztak  osztálytársaikkal,

Amikor  tudtak   együtt  is  játszottak.

A  két  hét ördögből  jó  fiúk  lettek,

Ahogy  múlt  idő  egyre kedvesebbek.  

Rájöttek  ők   egész  más lett  a  helyzet,

Hogy  tanulhatnak  és tudást   szerezhetnek.

Egészen  más  mit szülőktől  tanultak,

Az  otthoni   ördög   tudományokat.

Kiderült  tanulás   meghozta   eredményt,

Később  még  nekik   hozott    is  szerencsét.

Na  és  Ne  megszerezték   a   diplomát,

Falu  is   ünnepelte  az  ördögi   csodát.

Találkoztak  volt   osztálytársaikkal,

Beszéltek  ki  mire  vitte  évek  alatt.

Néhányuknak  bejött  amit  akartak,

Szólt  zene  közben meg  nagyot buliztak.

Ördög  és   boszorkány   vérből  ki  hitte,

Bizony  igazi   tudós   lett,    Na   és   Ne.      

Lehet  hogy  igaz volt,  de  lehet hogy  nem,

Ugye  gyerekek    hisztek  a    mesében.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

Erdődi  Attila, amatőr író, költő

2004-ben jelent meg első verses kötetem Versek címen .Magán kiadás , de a Könyvtárellátó is segített forgalmazásában . 2004-től vagyok az Amatőr Művészek Forumán és vagy Pieris oldalon Etele néven verseimmel írásaimmal . Ott megtalálható és olvasható 190 versem. 2016-ban az Info-Szponzor Kft kiadásában jelent meg Versekbe írt világom címen kö...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások