Őszkisasszony itt van újra.
Őszkisasszony itt van újra,
ködfátyolát is elhozta.
Gyöngyharmatot hint a rétre,
ez lesz most a mezők éke.
Leveleket táncoltatja,
új ruháját mutogatja.
Bordó-piros szoknyácskája.
a haja, napraforgósárga.
Rozsdabarna keszkenője,
ezt teríti majd a földre.
Avarszőnyegen sétálgat,
pazar színekkel pingálgat.
Kedves altatót dúdolgat,
ezzel búcsúztatja a nyarat.
Csókot ad a virágoknak,
kíván nekik szép álmokat.
Bodros felhőt fest az égre,
ez az egyik nagy kedvence.
Felhőn csücsül, úgy nézeget,
majd levélpilléket kerget.
Ha elkapja, cirógatja,
aranysárgával bevonja.
Sok-sok apró levéllepke,
így lesz pompásra színezve.
Levelek közt bogyók bújnak,
ékesítik a bokrokat.
Őszkisasszony elégedett,
erdő-mező csodaszép lett.
Ezt a verset írta: G. Joó Katalin amatőr író
G. Joó Katalin vagyok, negyven évig tanítottam egy általános iskolában. Néhány írásom megjelent Erdélyben, Szerbiában, Szlovákiában is. Több elismerést, díjat kaptam már. A Cseresznyevirág c. mesém bekerült a 2. osztályos OFI-s olvasókönyvbe, a kis Hótündér története pedig határon innen s túl nagyon népszerű.