Kép forrása: pixabay.com
Óvodába indulok.
Indulok az óvodába,
alvókám is elkísér.
Megpillantom az udvarát,
olyan, mint egy játszótér.
Napocska lesz az én jelem,
sok mesét meghallgatok.
Vár reám a sok-sok játék,
hinta, baba, vonatok.
Anya, te már mehetsz haza,
unatkozni nem fogok!
Hogyha mégis sírok kicsit,
az óvó nénihez bújok.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Azt mondják, a nyuszi húsvéti.Na de akkor mi, kérem, a bárány?Hisz nem repül szelek szárnyán, sha jól tudom, nem is fácán. Na most megtudtam, a nyuszidamaszkuszi,na már most, ma a locsolásnem felesleges lo...
Elolvasom
Szép nyári nap volt. Üde, friss, zsenge volt a pázsit a réten. Katicák, lepkék zsongtak itt és ott. Szelíd szellő fújdogált, hogy ne perzseljen fel mindent az izzó napsugár. Piri, a pipacs gondtalanul t...
Elolvasom
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.Már kolbásza, hurkája, sonká...
Elolvasom
Ma reggel cefetül elaludtam. Pont ma reggel, amikor korábban kellett volna elindulnom. Nos, hogy még csöppnyi esélyem legyen, hogy az első óra megkezdése előtt beérjek az iskolába, rettentően sietnem kel...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...