Kép forrása: pixabay.com
Altatódal.
Alszik a fűszál,
alszik a rét.
Várja a tücsök
az esti mesét.
Alszik a hold is,
sötét a táj.
Falon az óra
lassabban jár.
Ásít a maci,
este van már.
Ágyadban puha
takaród vár.
Álmos a párnád,
eljött az éj.
Szivárvány színű
álmot remélj.
Két kicsi szemed
oly álmos már.
Kis szobácskádra
álompor száll.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas to...
Elolvasom
Zöld fenyőág mögé bújthavas erdő rejtekén, sa két őz így mendegél. Bújnak a havas ágak mögé,érzik, a tél igen kövér,vastag hótakaró lep el ,mindent. Karácsony szelleme őket ismeginti, fejüket ekkor a hómeghi...
Elolvasom
Amikor még kicsi voltam, nem értettem én meg, miért kellett megszületni a kis öcsikémnek. Miért akart édesanyám másikat helyettem, folyton azon gondolkodtam, mi rosszat tehettem. Megijedtem, mikor karj...
Elolvasom
Ölelő karjával dédelget, Mosolya nyújtja a védelmet. Tenyerén hordozva, kényeztet, Örökös oltalmat éreztet. Becéző szavakkal babusgat, Intelme keresi javunkat. Jókedvre deríti napunkat, Derű...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...