Őzike az Őszre vár

Őzike az Őszre vár.

Nahát,csodálkozott a kis őz,

almafa odvában lyukat látok,

s nini,énekes kismadár repdes

és szálldos! 

Őzike még kicsi,minden 

csoda számára, ezért is

csodálkozva néz a világra! 

Kismadarak csodás éneke,

odújuk pompás belseje,

kismadarak meleg fekhelye! 

Az almafa úgyis levelet bont,

csupasz lenne és magányos,

de így , két kismadár ott szálldos! 

Csipogva gyönyörű dallamot

adnak,s úgy örül a kis őzike 

a madár dalnak! 

Nem messze van az erdő,

ott lakik a kis tekergő, most 

is elkóborolt,vitte őt a füle,

mert azt hidte dalol a fülemüle! 

Csodálkozott a kis őz,ő miért

nem lakhat ilyen odúban,

neki miért nics háza,esőben

majd fázva,ez nem járja!

De az erdő szélén kukorica kóró,

s összerakott széna, mint az 

indián sátor,s ha a kis őzike elég

bátor,itt ellakhat!

Mert a fa odvát is ember vájta,

hogy a kismadárka ne legyen

árva,s a kórót is az ember rakta,

benne lakhat őz,s szarka!

Tarka foltos és barna, suhan

az Ősz, de mindenkinek van

háza,az erdőn és szélén senki

sem marad ázva-fázva!