Pálcikaváros- Fogászati küldetés

Pálcikaváros- Fogászati küldetés.

Fogászati küldetés!

-Kérem következőt!   -Ne ne..ne rohanjunk ennyire előre. Hisz még el se kezdődött a történet.  Bár lefogadom egyik ember sem szereti ezt a felszólítást hallani, ha egy orvosi rendelőben ül. Főleg nem egy fogorvosi rendelőben. A fogorvost senki sem szereti. Erre találták ki a Fogmanói munkakört Pálcikafalván.   

Fogmanó bárki lehet, aki türelmes, vicces, mosolygós és barátságos természetű. Aki vészhelyzetben (gyerek sírás, fájdalomérzet) sem zökken ki a munkaköréből. Az ő feladatuk ugyanis, a kisgyerekek támogatása a fogászati rendelőben. Kezelés alatt, a kis páciensek ölében üldögélnek, és vidámságot, pozitív energiát sugároznak nekik. A Fogmanókat az emberek világában a szülők rendelik meg telefonon, méghozzá a Fogmanó Hivatalban. ( F.H ) Ha egy kisgyerkőcnek megfájdul a foga, és fél beülni a fogorvosi kezelőszékbe , a szülők rögvest feltárcsázzák a hivatalt.

-Jó napot kívánok! -mondja ilyenkor Anyu, vagy Apu.

-Üdvözlöm, Ön a Fogmanó Hivatalt hívta, kérem miben lehetek a segítségére? -így a Fogmanó Hivatal recepciósa.

-A kislányunk holnap fogászatra megy, és szeretnék rendelni neki egy Fogmanót bátorítás céljából.

-Azonnal intézkedem! -mondja a recepciós segítőkészen. -Kérem adja meg a fogászat pontos címét, és az időpontot amikorra a Fogamanót szeretné. A számlát levél formájában küldjük, és legyen szíves kövesse a leírt utasításokat.

A recepciós mindent pontosan felrögzít egy adatlapra. Azt továbbítja egy csőpostán a második emeleti Fog Központba. Ott egy pálcikatitkár kikapja a kapszulából és már vezeti is fel az aprócska számítógépes rendszerébe. A számítógép perceken belül, visszajelez a megfelelő Fogmanócska adatlapjával, és kész is a párosítás. Ekkor a titkár, konzervdoboz telefont ragad ( Pálcikaváros lakói konzervdoboz telefon hálózat segítségével beszélgetnek egymással, a hívás ingyenes. ) , és hívja is a Manókát.

A Fogmanók általában vidám, színes, csíkos vagy pöttyös munkaruhát hordanak. Céljuk, hogy minél inkább eltereljék a figyelmet a fogászatról.

Mikor aztán elérkezik a másnap, a Fogmanó készülődni kezd, ugyanis az emberek világában kell lennie, a megadott címen.

 Minden Manóka elengedhetetlen kelléke, egy kis arany dobozka, amiben különleges cukorkák vannak. Ha bekapnak egy szemet, azonnal láthatatlanná válnak, igen ám..de csak a felnőttek számára ! Hisz a gyerekeknek szükségük van rájuk. Ez kis dobozka minden Fogmanó hátizsákjában megtalálható. Ha elfogynak a cukorkák, a Fogmanó Hivatal, Fontos Kellékek Részlegén újra töltik.

A Manók egészen az emberek világáig léghajóval utaznak, jó magasan, ami aztán egy megfelelően magas ház tetején landol. A Manóka kiszáll, és megbeszéli a Léghajóvezetővel, hogy körülbelül mikor jöjjön vissza érte.

 A Mi mesénk Manója épp most szállt ki. Elővette a térképét, és háztetőről háztetőre ugrálni kezdett. A Fogmanóknak és az Álommanóknak követelmény a felvételin, hogy jó hosszúakat tudjanak szökkenni, így rengeteg időt spórolhatnak meg.

Gyermekfogászat- tessék betérni, nem kell félni -hirdette a tábla. - Ez lesz az- mondta a Manóka magában és felkapaszkodott a kilincsre. Az ajtó kinyílt. Óvatosan besurrant.

 – Folyton ez a huzat...- zsörtölődött egy öreg nénike a recepciós pult mögött. -Csoszogva megkerülte a pultot, és becsukta az ajtót. A Manóka – mivel, nem ez volt az első bevetése, - olvasni kezdte a tájékoztató táblát egy virág kaspó mögül. -Első emelet 4 től 6 évesek. Második emelet 6-tól 10 évesek. Harmadik emelet 10-től 14 évesek.

Gondosan megnézte a munkalapját. Az ő kis páciense 5 éves volt Kornéliának hívták. A munkalap azt is feltüntette, hogy Kornélia zöld ruhában lesz, lila harisnyában és zöld cipőben. Amellett barna haja van, és zöld szeme.

Elindult hát a lépcső felé, óvatosan surrant nehogy észre vegyék. A falhoz lapulva felszökdécselt a lépcsőfokokon és megérkezett az elő emeleti váróba. Itt volt az ideje, hogy elszopogass a láthatatlanná tévő cukorkát. Felpattintotta az aranydobozka tetejét, és bekapott egyet. Édeskés málnás-vaníliás íz terjedt szét a szájában. Aztán érezte h kellemes bizsergés fut végig a lábán, a karjain. Mikor a bizsergés elmúlt, felnőttek számára láthatatlan lett. A cukorka hatása 3 órát tartott, ezért is volt minden Fogmanónak pontos precíz homokórája. Karjukra csatolva hordták, mint a karórákat. A homokszemek pontosan 3 óra alatt peregtek le.  

Kornélia az anyukájával üldögélt egy kanapén. Könyvet olvastak. A Fogmanó odaballagott a kanapéhoz és felmászott a karfáján. Leült egyenesen Kornélia mellé.

A gyerekeknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy megérzik a Fogmanók jelenlétét, még ha addig nem is vették észre őket. Csak megérzik és kész. Aztán ahogy kezdenek a felnőni, és egyre többet forognak a felnőttek világában, ez az tulajdonság elkopik, elhalványul. De hát, akkor már nincs szükségük a Manókákra.

Kornélia oldalra pillantott, és összetalálkozott a tekintete a Fogmanó tekintetével. -Szia.- gondolta Kornélia.
A Fogmanók telepatikusan is tudnak kommunikálni. -Szia.- gondolta a Manóka.- Mi baja a fogadnak ?

-Azt hiszem kilyukadt. -gondolta Kornélia. -Fáj, de nem annyira, tejfog és mozog is.

-Izgulsz? -gondolta a Fogmanó.

-Nyuszikám..ha nem figyelsz a mesére akkor tegyük félre, úgy is nemsokára mi következünk.-szólalt meg az anyukája, és összecsukta a könyvet. Eltette a táskájába.

-Kicsit igen. -vallotta be Kornélia.

-Ne félj, semmi baj nem lehet, azért vagyok itt.

-Kornélia, Kornéliát várjuk a kezelőbe! - szólt ki az asszisztens. A kislány és az anyukája beléptek. Az aprócska Fogmanó a kislány kezébe kapaszkodva lógott.

A rendelő szokatlan mégis érdekes látványt nyújtott. A falat gyerekrajzok, és mesefigurák díszítették. Egy tálcán sok sok érdekes csillogó műszert vett észre Kornélia. Aztán ott volt még egy különleges szék mintha csak egy kényelmes napágy lenne, amit megvilágított egy óriási lámpa.

-Szervusz Kornélia, -köszönt barátságosan a doktor néni. Mosolygott is. -Nézz szét nyugodtan, vizsgáld csak meg ami felkeltette az érdeklődésed. A kislány odalépett az ezüstszínű eszközökhöz. Egy érdekes műszeren akadt meg a tekintete. Egy fém színű kis pálca, végén egy tükörrel.

-Ez micsoda? -kérdezte.

-Ez egy tükör, amivel be tudok lesni a nehezen látható fogakhoz. -válaszolta a doktor néni.    - Gyere, nézd meg a széket, mutatok valami jópofát. Ülj csak bele.

Kornélia odament a székhez, felmászott rá és leült. Kicsit magasan volt. A Fogmanót aki eddig a kezébe kapaszkodva lógott odaültette az ölébe. A doktor néni megnyomott egy gombot, mire a szék felemelkedett, mint egy lift, aztán egy másikat mitől süllyedni kezdett. Miután Kornélia megbarátkozott a rendelővel, a doktornéni kérésére kinyitotta a száját. Az asszisztens, állított kicsit a lámpán, ami most épp Kornélia száját világította meg. -Mintha napoznék. -gondolta a kislány.

A doktornéni a speciális tükörrel, nézelődni kezdett a fogak között. Ezalatt a Fogmanó kötelességtudóan, pozitív energiát sugárzott magából, és bátorságot is. Fogta a kislány kezét.

-Ó látom már mi okozhatja fájdalmat, van itt egy aprócska lyuk ezen a mozgó tejfogon. Annyira mozog, hogy egy pillanat alatt ki is húzzuk, és már mehetsz is haza. Még érzéstelenítőt sem adok mert észre sem fogod- és hopp kihúzta a fogacskát. -venni, hogy kihúzom. - fejezte be a doktor néni.

Kornélia szinte semmit sem vett észre az egészből. Csodálkozva kérdezte. -Készen is vagyunk?

-Bizonyám. -mondta az asszisztens. – Hogy te milyen bátor kislány vagy…

A Fogmanócska a kislányra kacsintott. -De csak mert itt voltál. - gondolta Kornélia.

A váróban a Manócska elengedte a kislány kezét, és lehuppant a földre. -Mennem kell, eddig tartott a megbízatásom. - gondolta a Fogmanó.

-Örülök h bejöttél velem. - gondolta Kornélia. -Szia.

-Viszontlátásra, szervusz. – és rámosolygott a kislányra.

Mára nem volt több kisbeteg, akit bátorítania kellett.

Mivel még láthatatlan volt, visszasétált a lépcső felé, és leballagott. A földszinten óvatosan felmászott a bejárati ajtó kilincséig és lenyomta. Kiosont a nyitott ajtón. Elé ideje volt még, hogy kényelmes tempóban visszaérjen a Léghajóhoz, amivel majd hazarepül. Végig sétált hát a járdán, átment egy zebrán. Útközben rácsodálkozott egy bozontos kutya, akit a gazdája sétáltatott. Nem mondtam volna? Az állatok, főleg a kutyák és macskák is látják a Manókat. De nem bántják őket. Érzik barátságos, és pozitív kisugárzásukat.

Átvágott egy parkon, megnézte a galambokat. Egy néni etette őket. Tovább ment. Látott még, utcaseprőt, egy veszekedő fiút és egy lányt, egy perec árust, egy hegedűművészt, aki egy fekete kalapba várta az adományokat cserébe a zenéjéért.

Lassan odaért a megfelelő házhoz. Felsietett a lépcsőn. Egészen fel a háztetőre. Kémlelte az eget...egyszer csak az ismerős zúgás ütötte meg a fülét. Surrugás zurrogás… feltűnt a Léghajó. Óvatosan landolt a háztetőn... a Fogmanó odasietett, és kinyílt az ajtó, beszállt. Más utas nem volt rajta kívül. Pedig más Fogmanókat is szokott szállítani a Léghajó. A Manócska kinézett az ablakon. Látta amint lassan eltávolodik a háztető, egyre magasabbra emelkednek, az autók és az emberek apró hangya méretűre zsugorodtak össze. Fent a magasban már biztonságban repülhetett a Léghajó. Fák felett, dombok felett repültek, Vonat robogott alattuk.  Kis idő múlva ismerős város körvonalai rajzolódtak ki a horizonton.

-Figyelem, kérem kapaszkodjanak megkezdjük a leszállást, nemsokára földet érünk. - szólt a hangosbemondóba a Léghajóvezető. -A P17 es parkolóba fogunk érkezni.

A Léghajó óvatosan ereszkedni kezdett. Lassan kivehetővé váltak a házak, az utcák, és a sétáló emberek. A Manócska a táblát is megpillantotta P 17… Landoltak. Egy apró huppanás jelezte, hogy földtértek. -Köszönjük, hogy velünk utaztak. -szólt a hangosbemondó. A Manócska, kiszállt. S mint egyéb kisbeteg, nem jutott neki mára, elindult a Fogmanó Hivatalba, hogy kitöltse munkalapot, a fogászati beavatkozásról. A kitöltött munkalapokat az egyik hivatalnok gondosan lefűzi, és másolatot készít róluk, amit aztán a számlához csatolnak, és a kettőt együtt elküldik az Emberek városába a szülőknek.

Este mikor Kornélia már az ágyában feküdt a puha takarója alatt, arra gondolt, hogy nem is volt olyan félelmetes a fogorvosnál. De azért nem árt, ha van mellettünk egy Fogmanócska, aki bátorit. - gondolta.

….Itt el is búcsúzunk Kornéliától, és hagyjuk hogy belépjen az Álmok Birodalmába.