Pálcikaváros - A talált bajusz

Pálcikaváros - A talált bajusz.

A talált bajusz

Felkelt a Nap Pálcikavárosban. A pálcikalakók reggeli tennivalóikat végezték. Reggeliztek, fogat mostak, tornáztak. A madarak csiviteltek faágakon, a Gömböcök lebegtek a kék égbolton. A Sárkány ismét meg volt fázva, és az orrát fújkálta. (többen felvetették lehet, hogy allergiás.) A Hullócsillaggyűjtők, az Álommanócskák hazafele ballagtak a munkájukból. Ellentétben a Szívárványfestőkkel, és Esőcseppformázókkal, vagy Léghajóvezetőkkel, akik viszont épp munkába készülődtek. Az egyik Szívárványfestő épp főtéren sétált keresztül, (hátizsákjában ecsetek és paletta rejtőzött) amikor észrevett valamit a járdán. Azaz, hogy majdnem rá is lépett. Egy hosszú világosszürke szál vagy valami hasonló hevert a lába előtt. Felvette.

-Ezt nézzétek..ide ide mindenki !- kiáltotta. -Találtam valamit!

  A körülötte levő pálcikák mind odasereglettek. A Szívárványfestő kezében a szállal hadonászni kezdett.

 – Mi lehet ez? – kérdezte, és közben folytatta hadonászást.

A többiek elkerekedett szemekkel tanácstalanul álltak.

-Tán, mutassuk meg a Polgármesternek. -Igen mutassuk csak meg! - helyeseltek többiek Ő majd tudni fogja mi ez.

A Pálcikák ezen ötlettől vezérelve felkerekedtek és a Polgármester házához indultak. Elől természetesen a Szívárványfestő ment kezében a szállal.

A Polgármester és Pálcika Röff épp reggelihez készülődtek. A konyhában egy köralakú fa asztal már meg volt terítve. Pirítóskenyér, lekvár és mindenféle más finomság volt rajta. Pálcika Röff izgatottan álldogált székén s várta, hogy a Polgármester is csatlakozzon. Ekkor kopogtattak az ajtón.

-Ki lehet az ilyenkor mikor épp reggelizni készülünk? -morgolódott a Polgármester, és elindult az ajtóhoz majd kinyitotta. Népes kis pálcikavárosi csapat állt a verandáján. Még mielőtt köszönthette volna őket, egy Álommanó megelőzte.

-Polgármester! Ezt nézd mit találtunk -kiáltotta, és a Szívárványfestő kezéből kikapta a szálat. – Mi lehet ez?

-Jóreggelt Pálcikák! -köszönt a Polgármester, az udvariasságot mindig nagyon fontosnak tartotta.

-Mit gondolsz mi ez? - folytatta tovább az Álommanó.

-Javaslom menjünk be a nappaliban aztán majd meglátjuk miről is van szó. - mondta, azzal a kis csapat megindult utána a házba. A Szivárványfestő kikapta az Álommanó kezéből a szálat, végül is ő találta, legyen nála.

-Vethetnék rá egy pillantást? -kérdezte a Polgármester mikor már mindannyian a nappaliban az asztal körül álltak. A Szívárványfestő vonakodva átadta. A Polgármester nézegette, hajlítgatta. Végül megszólalt.

-Úgy gondolom- szólalt meg-, hogy ez valakinek a bajsza.

-A bajsza? -kérdezett vissza az Álommanó.

-Úgy bizony, a bajsza. De, hogy minek azt egy tudományos könyvből fogjuk megtudni reményeim szerint. Mindjárt ide is hozom, - mondta és kiment a nappaliból. A Pálcikák töprengeni kezdtek.

-Mégis minek a bajsza? -kérdezte valaki.

-Talán egy gilisztáé. - szólalt meg valaki.

-A gilisztának nincs is bajsza te tökkelütött! - hurrogták le a többiek.

-Nincs hát mert elvesztette.

-Nem,ez nem giliszta bajusz. Ez valami óriás állat bajsza. Mint mondjuk egy orrszarvú. - szólt egy Léghajóvezető.

-Az orrszarvúknak kicsi bajszuk van! - kiáltotta az, akit lehurrogtak. Megsértődött, hogy nem adtak neki igazat.

Nem telt bele sok idő a Polgármester visszatért kezében egy óriási nagy könyvvel. Letette az asztalra és felnyitotta.  Sustorgás és fészkelődés támadt az asztal körül, mindenki látni akarta a tudományos könyvet. A Polgármester először a tartalomjegyzéket böngészte át..majd fellapozta a könyvet.

„Állatok az emberek világából” ennél a címnél nyitotta ki.

-Nos szerintem ez a bajusz egy olyan állattól származik, aki az emberek világában él.

-Micsodaaaa..? Az emberek világában ?? – értetlenkedtek a Pálcikák.

-Úgyvan. Méreteiből ítélve nem élhet Pálcikavárosban. Ez túl nagy még az Állatoskerti állatkáinkhoz is. Kizárt dolognak tartom, hogy onnan származik.

A Polgármester tovább olvasott a könyvben. Lapozott, képeket nézegetett, ismét lapozott. Hümmögött.. végül így szólt.

-Minden jel arra utal, hogy ez egy macskabajusz. Nézzük csak meg közelebbről. - mondta.

A Szívárványfestő letette az asztalra a bajuszt, a Polgármester szemügyre vette. 

A bajusz gazdája a Pálcikákhoz mérve óriási lehetett. Maga a bajusz volt olyan hosszú, mint amilyen magas egy Pálcika.

-Egészen bizonyos. Ezt egy macska vesztette el. Méretei alapján egészen biztos vagyok benne.

A Pálcikák is szemügyre vették a képet. Az egy házimacskát ábrázolt. Egy másik képen a macska épp ásított.

-Mekkora foga van! -ámuldoztak.

-És mekkora szőre!

-Na de, hogy kerül a városunkba egy macska? Egy óriás macska? -kérdezte egy Léghajóvezető.

-Sejtelmem sincs- válaszolta a Polgármester. -Mivel senki sem látta, ezért szerintem éjjel járt erre. Átszaladhatott a városon.

-Szent levelibéka! – kiáltott egy Botanikus. -Éjszaka belopózott a városunkba!

-Még jó, hogy nem lopta el az Óriáskerekünket! – mondta egy Szívárványfestő.

-Jól mondod. – helyeselt egy Hullócsillaggyűjtő.

-És mi lesz, ha visszajön? -kérdezte egy Fogmanó.

-Szerintem nem fog, valószínű már árkon bokron túl van. Csak erre vitt az útja. Nem kell aggódni. - válaszolta a Polgármester.

-És ha kell neki a bajsza, és mégis visszajön? -akadékoskodott egy Álommanocska.

-Mindenki nyugodjon meg, nem fog visszajönni. - zárta le a beszélgetést a Polgármester. -Javaslom mindenki térjen vissza a napi teendőihez. A bajuszt elzárom egy szekrénybe.

A Pálcikák, ki aggodalmaskodva, ki megnyugodva az ajtó felé vették az irányt. Elköszöntek a Polgármestertől, aki végre visszatérhetett a konyhába befejezni a reggelijét.

Pálcika Röff már befejezte, kerek pocakkal elégedetten repkedett az asztal körül. A Polgármester helyét foglalt, és beleharapott egy lekváros pirítósba.

A nap további része a megszokottan telt el. A Főcukrászmester újabb káprázatos süteményeket és tortákat tett ki a kirakatba. A Hullócsillggyűjtők és Álommanók pihentek a fárasztó éjszaka után. Az egerek sí olimpiára készültek, egyre látványosabb ugrásokat és szánkó mutatványokat gyakoroltak a számukra kijelölt helyen. Az Álommanócska viszont békésen szunyókált plüssmackója ölében.

Közeledett az este, az Óriáskereket leállították. Mindenki szépen hazatért.

 Így tett a Morci is, aki egyedül lakott a főtér melletti utcában, a Park mellett. Megvacsorázott, fogat mosott. Olvasott még egy keveset. Rengeteg könyve volt, könyvespolca egész a mennyezetig ért, és tele volt könyvekkel. Igazából senki sem tudta mivel foglalkozik, de sokan úgy gondolták valami tudósféle lehet. Lakásához külön könyvtár is tartozott galériával, mindenféle régi kódexekkel, az emberek világából is. Bebújt az ágyába lekapcsolta a kislámpát. Nemsokára el is aludt.

Késő éjszaka volt, amikor, furcsa morajló hang ütötte meg a fülét. Először azt hitte álmodik, de mikor kinyitotta a szemét, és felült az ágyában, továbbra is hallotta a furcsa hangot. A szobában sötét volt csak a Hold világított be. Az ablak felé fordult, és egy világító szempár meredt rá.

-Ez már mindennek a teteje! - csattant fel. Kiugrott az ágyból, és az ablakhoz lépett. -Ha nem tudnád leskelődni udvariatlan dolog! – kiáltotta, és egy zsinórt megrántva lehúzta a rolót az ablakon. Visszabújt az ágyába, és elaludt.

Másnap reggel a parkon keresztül sétálókat váratlan meglepetés, vagy mondjam úgy látvány fogadta. Egy óriási macska szundikált összegömbölyödve a gyepen. Alvását halk dorombolás is kísérte. A kis Pálcikalakók döbbenten álltak.

– Szent pudingosfánk! -kiáltotta az egyik Kiskukta- hát visszajött !!-és rémülten a szája elé kapta a kezeit.

-Jó lenne, ha nem üvöltöznél. Még felébreszted. - szólt rá a mellette álló.

-Mit csináljunk mit csináljuk? -kérdezgették egymástól suttogva.

-Mi lesz, ha felébred és megesz minket, mindannyiunkat!!- rémüldözött egy Álommanócska.

-Amig alszik addig nincs baj. Valaki hívja a Polgármestert! - szólt egy Botanikus kertész.

 Míg valaki elszaladt a Polgármesterért a Morci megérkezett a parkba. Szokásos reggeli sétáját tette meg.

Ugyancsak ezzel egyidőben a macska kinyitotta a szemét, és ásított egy nagyot. A Pálcikalakók óvatosan hátráltak. A macska hátsó lábát kinyújtva hátát felpúpozta és kinyújtózott. Aztán leült. Kíváncsian nézett a Pálcikákra. A Pálcikák rémülten néztek vissza rá.

-Ez meg mit keres itt? - kérdezte a Morci.

-Azt nem tudjuk, de itt van. -mondta egy Hullócsillaggyűjtő.

-És mikor megy el? -érdeklődött tovább a Morci.

-Nem mondta. -válaszolta a Hullócsillaggyűjtő. – De nem is kérdeztük.

A macska eközben mosakodni kezdett, és dorombolt. Egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. Úgy tűnt a Pálcikák is kezdtek megnyugodni. E közben megjelent a Polgármester, nyomában Pálcika Röff repkedett.

-Ó! – mondta a Polgármester. -Hát itt a bajusztulajdonos. -Nos kedves cicóka, légy üdvözölve. - folytatta- próbált bátornak tűnni.

A macska abbahagyta a mosakodást és végignézett a Pálcikákon, aztán négy lábra állt, és elindult. A Pálcikák óvatosan utat engedtek neki. Útja, meglepő módon a Morci felé vezetett. Megállt az apró Pálcika előtt, és orrát a fejéhez közelítette.

-Meg fogja enni, meg fogja enni. - suttogta valaki.

-Tuti. - hagyta rá valaki.

A Morci nem különösebben ijedt meg inkább kíváncsi volt mi fog következni. A macska még hangosabban kezdett el dorombolni, miközben összenyalta az arcát.

-Ne ne ne neee! -tiltakozott amaz. -Nem vagyok fagylalt! - és közben hadonászott. Próbálta odébb tolni az óriási macskát, de mindhiába.

-Barátságosnak tűnik. - mondta egy Fogmanó, és odasétált. Óvatosan megérintette a nagy szőrbundát. -Jaj, de puha! – kiáltott fel.

-Hagyd már abba te szőrgombóc! - tiltakozott tovább a Morci.

-Nem szőrgombóc! Juci a neve. Ott van a nyakörvén egy kis biléta. – javította ki a Fogmanócska.

 Juci a macska most már a Fogmanócskát is szaglászni kezdte és a fejével óvatosan megbökte. A kis manócska ettől meg is tántorodott, de állva maradt. A többi Pálcika látván, hogy mindenki életben maradt, Juci macska köré sereglett és mindannyian simogatni dögönyözni kezdték. A Pálcikák olyan aprók voltak, hogy némelyikük el is tűnt a macska óriási szőrében. Látszólag ez Jucit nem zavarta. Élvezte, hogy ennyien foglalkoznak vele. Le is feküdt rögtön az oldalára és jobbra balra hempergett óvatosan nehogy elsodorja a Pálcikákat.

-Úgy nézem Pálcikavárosnak lett egy tiszteletbeli macskája, Juci- állapította meg a Polgármester. Pácika Röff eleinte bizalmatlanul méregette az új jövevényt, de miután látta, hogy minden rendben van ő is odareppent.

-Majd közösen gondoskodunk róla! - kiáltotta az egyik Álommanócska.

-Na nekem ebből ennyi elég is volt- mondta a Morci, azzal sarkon fordult és hazafele indult. Juci a Macska ekkor hirtelen talpra szökkent ( a Pálcikák mind odébb gurultak a lendülettől) és elindult a Morci után, aki ebből semmit sem vett észre. Így Juci egész a bejárati ajtóig kísérte.Akkor fordult csak meg, amikor árnyék vetődött rá. Juci árnyéka.

-Na neem. Nem nem. Tessék csak szépen visszamenni a többiekhez-tiltakozott a Morci.A nyomatékosítás kedvéért megpróbálta Jucit visszatolni, de az egy tapodtat sem moccant. Ekkor már a Pálcikák is odaértek.

-Vigyétek innen, nekem nem kell. – mondta a Morci. Juci szomorkásan pislogott hol a Pálcikákra hol a Morcira.

-Nem vihetjük el, szeret téged. - mondta a Polgármester.

-Szeret engem? -kérdezett vissza a Morci. Juci mintha értette volt a kérdés fejével a Morcihoz dörgölőzött.

-Nagyon úgy tűnik- -válaszolta egy Léghajóvezető.

-Hát..hát akkor, nem bánom velem jöhet- mondta,  és megsimogatta Juci orrát. -De a házamba sajnos nem fér be, ám a könyvtáram belmagassága elég magas. Ott ellehet.

-Én szívesen küldtetek át neki tejet! – kiáltotta a Főcukrászmester. 

-Napközben sétálhat a Parkban, napközben lehet közös! -kiáltotta egy Fogmanócska.

Így lett Juciból tiszteletbeli Pálcikaváros cica. Az ellátásáról a Főcukrászmester gondoskodik. Az éjszakákat Morci könyvtárában tölti, ám a nappalokat Morci társaságában a városban. Óvatosan kerülgeti a Pálcikákat és nem bánja, ha azok megrohamozzák, és megdögönyözik.