Pálcikaváros - Merülésre felkészülni !

Pálcikaváros - Merülésre felkészülni !.

Pálcikaváros – Merülésre felkészülni!

Egy esős tavaszi napon amikor úgy esett az eső mintha dézsából öntenék, egyetlen pálcika sem merészkedett ki az otthonából. Az ablakon át lesték, várták mikor áll el végre. A Morci ezt a napot választotta arra, hogy a számára haszontalan könyveket kiválogassa a gyűjteményéből. Juci a macska egy szőnyegen heverészett, és hangosan dorombolt. A feleslegessé vált könyveket egy dobozba tette, hogy a Pálcikavárosi könyvtárnak adományozza.  Már az utolsó daraboknál tartott, amikor kezébe került egy kézikönyv egy különös masináról. A borítón ez állt: A tengeralattjáró és működése.

 -Az kéne még csak! Tengeralattjáró ide Pálcikavárosba. Nincs is tengerünk. – morogta az orra alatt. -A legjobb, ha ezt is a könyvtárnak adományozom. - mondta és a könyvet betette a többi közé.

Ekkor kopogtattak az ajtón. Egy Léghajóvezető és egy Mérnök érkezett, hogy a könyveket elszállítsa a könyvtárba. – Jó napot urak! – köszöntötte őket a Morci. -Ezt a dobozt lehet vinni. -A tengeralattjáró és működése. -olvasta a Mérnök. -ez érdekesnek tűnik. - gondolta. Megemelték a dobozt, és óvatosan lecipelték a lépcsőn. Az eső szerencsére már elállt, igy biztonságban értek a könyvtárhoz. Mielőtt visszaindultak, a Mérnök óvatosan, hogy senki se lássa, a kantáros nadrágjába csúsztatta a tengeralattjárós könyvet. Mikor elköszönt a Léghajóvezetőtől, a Polgármester háza fele vette az irányt.

Bekopogtatott az ajtón. -Polgármester, Polgármester itthon vagy?!- kiabálta. Kis idő múlva az ajtó kinyílt. -Mérnök Uram! Neked is jó napot! -köszöntötte a Polgármester. -Mi járatban erre fele? A Mérnök olyan izgatott volt, hogy köszönni is elfelejtett, csak besietett az házba. A Polgármester nem bántódott meg, csak becsukta az ajtót.

-Polgármester Uram! -kiáltotta a Mérnök, mikor a nappaliba ért.- Ide nézz! -  kiráncigálta a nadrágjából a könyvet, és az asztalra csapta. Erre a zajra már Pálcika Röff is megjelent, pontosabban belibegett a szobába. -Szevasz malacka. – köszöntötte a Mérnök. Ezalatt a Polgármester a kezébe vette a könyvet és tanulmányozni kezdte. -Hm..-mondta. -Tengeralattjáró? Hallottam róla, az emberek világában előfordul. -Azám! - mondta Mérnök. -Miért ne építhetnénk egyet mi is?  -És mi alatt járjon? -kérdezte a Polgármester. -Mert tengerünk az nincs. -De van tavunk . A Teknősbékás tó! Kristály tiszta a vize, kicsit sós és elég mély, hogy elférjen benne egy tengeralattjáró.  A Polgármester összevonta a szemöldökét és gondolkozott. -Próbáljuk meg. – mondta végül, de kissé bizonytalanul. -Megépítjük! -kiáltotta lelkesen a Mérnök. – Megyek is a tervezőműhelybe. Majd jelentkezünk. – azzal választ meg sem várva, elsietett. A Polgármester kissé aggódva nézett össze Pálcika Röffel. Mi lesz ebből...

Teltek a hetek és a hónapok. Beköszöntött az ősz. Bár az idő még nagyon kellemes volt, a fák levelei már kezdtek színesebbé válni, sárga bordó piros színekben pompáztak.  Váratlanul, egy boríték csúszott be a Polgármester ajtaja alatt. Pálcika Röff felfigyelt a neszre és odalebegett. Orrával böködte a borítékot. -Mit találtál malackám? -kérdezte a Polgármester. Felvette a borítékot és kinyitotta.

A levében ez állt:

 „Pálcikaváros első tengeralattjárója elkészült! Polgármester, várunk szeretettel Pálcika Röffel ma délután a Léghajógyárba. „aláírás: Pálcikaváros Mérnökcsoport. -Na ez érdekes lesz. - gondolta magában a Polgármester.

A gyárban nagy volt a nyüzsgés, a mérnökök a szerelők és a gombtekergetők ide oda szaladgáltak annyira izgatottak voltak. Végre megérkezett a Polgármester is, Pálcika Röff utána lebegett. -Jó napot Pálcikák! Hát lássuk azt a tengeralattjárót! -kiáltotta.

A szerkezet egy emelvényen állt. Vidám piros színt kapott.

-Íme Pálcikaváros első tengeralattjárója! - kiáltotta lelkesen az egyik Mérnök.

-Szóhoz sem jutok. – mondta a Polgármester. – Mérnök Urak! Nagyon ügyesek vagytok, büszke vagyok rá, hogy Pálcikavárosnak ilyen mérnökei vannak. Mutassuk be a városnak.

-Hurrá, hurrá! – kiabálták a kis pálcikák. Nagyon lelkesek voltak.

Szórólapokat osztottak szét, és plakátokat tettek ki a városban. Pálcikaváros lakói, érdeklődve olvasták a hirdetményt.

„Pálcikaváros minden lakója és kedves Sárkány!

Mérnökeink új szerkezetet építettek, egy Tengeralattjárót. Bár tengerünk nincs, de Teknősbékás tavunk van! Ott fogjuk kipróbálni. Minden érdeklődőt szeretettel várunk szombaton délután a Teknősbékás tó partján, próbamerülésre. Valaki szóljon a Sárkánynak is.  Aláírás: Polgármester. „

-Na már csak ez hiányzott. – morogta a Morci miközben olvasta a plakátot. Épp szokásos reggeli sétáját tette Jucival a parkban. -Én biztos, hogy nem megyek el. Erre Juci durcásan oldalba bökte az orrával. – Jólvan... elmegyünk csak nem bökdöss.

Pálcikaváros közelében fekszik egy tó. Teknősbékás tó a becsületes neve. Teknősbékák sütkéreznek a partján, hogy aztán amikor melegük van, lassan komótosan belplaccsanjanak a vízbe. Van, hogy leveleken úszkálnak a víz felszínén. Pálcikaváros lakói nagyon szeretnek kilátogatni a tóhoz. Ilyenkor piknikeznek, vagy papírsárkányt eregetnek.

Elérkezett a szombat délután. Pálcikaváros egy emberként vonult ki a Teknősbékás tó partjára, és valaki értesíthette a Sárkányt, mivel ő is ott üldögélt a tó partján. Megérkezett a Polgármester is Pálcika Röffel. A Tengeralattjárót egy Léghajó szállította a helyszíre. Óvatosan leereszkedett, és beleengedte a tóba. A Mérnökök lecsatolták a biztonsági köteleket. Morci és Juci utolsónak érkezett meg. Juci a Sárkány mellett foglalt helyet a tóparton. Mindenki kiváncsian várta mi fog következni. A kis pálcikák, ámulattal nézték a Tengeralattjárót, ami piros színben pompázott. Négy kerek ablaka volt. A tetején volt a nyílás, amin keresztül be lehetett mászni. Oldalán a név: Pálcika-013

-Milyen szép! -Milyen piros! - ámuldoztak a kis pálcikák.

-Pálcikák! - kiáltotta a Polgármester. -Engedjétek meg, hogy bemutassuk nektek Pálcikaváros új találmányát, a Tengeralattjárót. Ügyes kis Mérnökeink építették meg hosszú hónapok alatt. Most tartjuk az első próbamerülést, amire 3 jelentkezőt várunk. Korábbi tanulmányaink szerint a Teknősbékás tó elég mély ahhoz, hogy kipróbálhassuk.   A Sárkány szomorúan vette tudomásul, hogy nem vehet részt a próbamerülésen, de Juci odagömbölyödött mellé, ettől kicsit visszatért az életkedve. Egy Hullócsillaggyűjtő, egy Szívárványfestő, egy Esőcseppformázó vállalkozott a próbamerülésre. Negyediknek egy Mérnök csatlakozott vezetőnek. Szépen egymás után másztak fel a Tengeralattjáró tetejére. Felnyitották a bejárat tetejét, és bemásztak. Mindenki elfoglalta a helyét egy egy ablak mellett, és kifele integettek a parton állóknak. A Mérnök a vezető ülésben foglalt helyet.

-Kedves Utasok! A Tengeralattjáró pár perc múlva megkezdi a merülést. Senki se essen pánikba. Mikor elérjük a tervezett mélységet feltérképezzük a tavat, és körülbelül egy óra múlva visszatérünk a tó felszínére.

A parton eközben a kis pálcikák leterítették takaróikat, elővették piknikes kosárkáikat és falatozni kezdtek. Külön kis csapat járult a Sárkány elé gyümölcsökkel és egy tálca süteménnyel. Juci ellátásáról a Morci gondoskodott, aki most egy padon ülve szemlélte az eseményeket. A Tengeralattjáró zúgni búgni kezdett, és a tó vize fokozatosan fodrozódott. Kis idő múlva már hullámok is csapkodták a part szélét.

-Merülésre felkészülni! - kiáltotta a Mérnök, és gombokat nyomkodott az irányítópulton. A Pálcika-13- as lassan süllyedni kezdett.  A parton maradtak egy pillanatra abbahagyták az evést, és elsétáltak a tó széléig. Onnan nézték a jelenetet. Pálcika Röff a Polgármester feje mellett lebegett. A Sárkány és Juci volt az egyetlen, akik továbbra is a fűben sziesztáztak.

A Tengeralattjárónak már csak a teteje látszott ki a vízből. Az utasok kicsit aggodalmasan tekingettek ki az ablakon, és nem láttak mást csak a tó élővilágát. Pár perc múlva a Mérnök hátrakiáltott az utasoknak. -Elértük a megfelelő mélységet! Innentől bátran haladthatunk. Semmi ok az aggodalomra minden rendben van. 

A kis Pálcikák fellélegeztek. Mindenki megnyugodott. A Teknősbékás tó kristálytiszta volt, így egész messzire el lehetett látni. Ilyen mélységig a teknősbékák már nem merészkedtek le. Tarkabarka színes halacskák úszkáltak a Tengeralattjáró körül, egyesek csoportosan. – Mennyi hal! És milyen színesek. -ámuldoztak az utasok.

A Pálcika -013 as lassan haladt előre, kikerülve a halrajokat, és a különlegesebbnél különlegesebb élőlényeket. A pálcikák még sosem találkoztak ilyenekkel. Szerencséjükre a Mérnöknél volt egy Tavak és tengerek élővilága című kézikönyv. Egyszer csak különös hal úszott el mellettük. A teste gömbölyű volt és a fején lámpás világított.

 -Odanézzetek! -kiáltotta a Hullócsillaggyűjtő. -Lámpa van a fején!  -Valóban, - mondta a Mérnök, aki közben lapozgatta a könyvet, - mert ez a Lámpás hal. Ezzel tájékozódik a sötétben. Egy Tengeri csillag úgy döntött, hogy csatlakozik az utazókhoz, és a Tengeralattjáró egyik ablakára cuppant. A pálcikák érdeklődve nézték. -Nini egy csillag. Hullócsillaggyűjtő te láttál már ilyet? – kérdezte a Szívárványfestő. -Nem, még sosem. Valami baja lehet, mert nem világit, biztos elromlott.  -Nem is fog, - mondta a Mérnök, - hiszen ő egy Tengericsillag. Bár ő csak a tengerben él meg, de a Teknősbékás tó sótartalma, hasonló, mint a tengeré. Ezért érzi itt jól magát.

-Közeledik sok átlátszó valami! – kiáltott fel a Szívárványfestő, és kimutatott az ablakon. Azok a valamik, színesek voltak, de mégis átlátszóak. -Mérnök ezek mik? – kérdezte az Esőcseppformázó. -Itt a könyvem azt írja, medúzák. Óvatosan mert némelyikük csíp. A medúzák tovább úsztak egészen míg el nem tűntek a mélyben.

A Pálcika-013 as békésen úszott tovább. -Nézzétek, egy újabb fura szerzet. – mondta az Esőcseppformázó, és kimutatott az ablakon. – Mint egy úszó s betű. -És olyan mintha apró szárnyai lennének, milyen vicces. -mondta a Szívárványfestő. – Ez a Csikóhal. Azok nem szárnyak, hanem uszonyok. – mondta a Mérnök, és tovább böngészte a könyvet. A Csikóhal kiváncsian nézett be az ablakon, apró uszonyai rezegtek.

Egyszer csak, apró pittyegő hang ütötte meg az utasok fülét. – Miért pittyeg a Tengeralattjárónk? – kérdezte a Hullócsillaggyűjtő. -Jelzi, hogy fogytán van az oxigénünk, lassan vissza kell térni a felszínre. - felelte a Mérnök.  A pálcikák visszaültek a helyükre. A Mérnök megnyomott pár gombot a vezérlőpulton, és egy kar segítségével felfelé emelte a Pálcika -013 as orrát. A Tengeralattjáró lassan elindult felfelfelé. A Tengericsillag lecuppant az ablakról, és visszasüllyedt a tó mélyére. Néhány halacska még kísérte őket, de nemsokára ők is visszafordultak.  A tó felszíne buborékozni majd fodrozódni kezdett. A pálcikák odasereglettek a partra. A fodrozódásból hullámok lettek, és egyszer csak, előbukkant a Tengeralattjáró periszkópja majd a felső része. Az ablakokon keresztül az utasok vidáman integettek a többieknek. Végül a Tengeralattjáró teljesen kibukkant a felszínre.  -Itt vannak! -lelkesedtek a Pálcikák.  A Pálcika -013 as kiúszott a partra. A tetején levő ajtó felnyílt és az utasok szépen egyesével kimásztak, majd kiugrottak a partra. A Polgármester üdvözölte őket elsőként. – Mindenki jól van, épségben? -kérdezte. -Meséljetek el mindent.  -Jól vagyunk igen. - válaszolta a Mérnök. -Nagyon kalandos utazás volt. - mondta a Szívárványfestő. -Mindenféle különleges állatot láttunk el is meséljük. – vette át a szót a Hullócsillaggyűjtő.

Az utasok letelepedtek a tó partján a fűben, és mesélni kezdtek. A Pálcickák érdeklődve hallgatták az élménybeszámolót. -Mi is szeretnénk látni. – szóltak közbe néhányan, ezért a Polgármester engedélyezte az újabb merülést.

Ám ez már egy következő történet…

Pálcikaváros – Merülésre felkészülni!

Egy esős tavaszi napon amikor úgy esett az eső mintha dézsából öntenék, egyetlen pálcika sem merészkedett ki az otthonából. Az ablakon át lesték, várták mikor áll el végre. A Morci ezt a napot választotta arra, hogy a számára haszontalan könyveket kiválogassa a gyűjteményéből. Juci a macska egy szőnyegen heverészett, és hangosan dorombolt. A feleslegessé vált könyveket egy dobozba tette, hogy a Pálcikavárosi könyvtárnak adományozza.  Már az utolsó daraboknál tartott, amikor kezébe került egy kézikönyv egy különös masináról. A borítón ez állt: A tengeralattjáró és működése.

 -Az kéne még csak! Tengeralattjáró ide Pálcikavárosba. Nincs is tengerünk. – morogta az orra alatt. -A legjobb, ha ezt is a könyvtárnak adományozom. - mondta és a könyvet betette a többi közé.

Ekkor kopogtattak az ajtón. Egy Léghajóvezető és egy Mérnök érkezett, hogy a könyveket elszállítsa a könyvtárba. – Jó napot urak! – köszöntötte őket a Morci. -Ezt a dobozt lehet vinni. -A tengeralattjáró és működése. -olvasta a Mérnök. -ez érdekesnek tűnik. - gondolta. Megemelték a dobozt, és óvatosan lecipelték a lépcsőn. Az eső szerencsére már elállt, igy biztonságban értek a könyvtárhoz. Mielőtt visszaindultak, a Mérnök óvatosan, hogy senki se lássa, a kantáros nadrágjába csúsztatta a tengeralattjárós könyvet. Mikor elköszönt a Léghajóvezetőtől, a Polgármester háza fele vette az irányt.

Bekopogtatott az ajtón. -Polgármester, Polgármester itthon vagy?!- kiabálta. Kis idő múlva az ajtó kinyílt. -Mérnök Uram! Neked is jó napot! -köszöntötte a Polgármester. -Mi járatban erre fele? A Mérnök olyan izgatott volt, hogy köszönni is elfelejtett, csak besietett az házba. A Polgármester nem bántódott meg, csak becsukta az ajtót.

-Polgármester Uram! -kiáltotta a Mérnök, mikor a nappaliba ért.- Ide nézz! -  kiráncigálta a nadrágjából a könyvet, és az asztalra csapta. Erre a zajra már Pálcika Röff is megjelent, pontosabban belibegett a szobába. -Szevasz malacka. – köszöntötte a Mérnök. Ezalatt a Polgármester a kezébe vette a könyvet és tanulmányozni kezdte. -Hm..-mondta. -Tengeralattjáró? Hallottam róla, az emberek világában előfordul. -Azám! - mondta Mérnök. -Miért ne építhetnénk egyet mi is?  -És mi alatt járjon? -kérdezte a Polgármester. -Mert tengerünk az nincs. -De van tavunk . A Teknősbékás tó! Kristály tiszta a vize, kicsit sós és elég mély, hogy elférjen benne egy tengeralattjáró.  A Polgármester összevonta a szemöldökét és gondolkozott. -Próbáljuk meg. – mondta végül, de kissé bizonytalanul. -Megépítjük! -kiáltotta lelkesen a Mérnök. – Megyek is a tervezőműhelybe. Majd jelentkezünk. – azzal választ meg sem várva, elsietett. A Polgármester kissé aggódva nézett össze Pálcika Röffel. Mi lesz ebből...

Teltek a hetek és a hónapok. Beköszöntött az ősz. Bár az idő még nagyon kellemes volt, a fák levelei már kezdtek színesebbé válni, sárga bordó piros színekben pompáztak.  Váratlanul, egy boríték csúszott be a Polgármester ajtaja alatt. Pálcika Röff felfigyelt a neszre és odalebegett. Orrával böködte a borítékot. -Mit találtál malackám? -kérdezte a Polgármester. Felvette a borítékot és kinyitotta.

A levében ez állt:

 „Pálcikaváros első tengeralattjárója elkészült! Polgármester, várunk szeretettel Pálcika Röffel ma délután a Léghajógyárba. „aláírás: Pálcikaváros Mérnökcsoport. -Na ez érdekes lesz. - gondolta magában a Polgármester.

A gyárban nagy volt a nyüzsgés, a mérnökök a szerelők és a gombtekergetők ide oda szaladgáltak annyira izgatottak voltak. Végre megérkezett a Polgármester is, Pálcika Röff utána lebegett. -Jó napot Pálcikák! Hát lássuk azt a tengeralattjárót! -kiáltotta.

A szerkezet egy emelvényen állt. Vidám piros színt kapott.

-Íme Pálcikaváros első tengeralattjárója! - kiáltotta lelkesen az egyik Mérnök.

-Szóhoz sem jutok. – mondta a Polgármester. – Mérnök Urak! Nagyon ügyesek vagytok, büszke vagyok rá, hogy Pálcikavárosnak ilyen mérnökei vannak. Mutassuk be a városnak.

-Hurrá, hurrá! – kiabálták a kis pálcikák. Nagyon lelkesek voltak.

Szórólapokat osztottak szét, és plakátokat tettek ki a városban. Pálcikaváros lakói, érdeklődve olvasták a hirdetményt.

„Pálcikaváros minden lakója és kedves Sárkány!

Mérnökeink új szerkezetet építettek, egy Tengeralattjárót. Bár tengerünk nincs, de Teknősbékás tavunk van! Ott fogjuk kipróbálni. Minden érdeklődőt szeretettel várunk szombaton délután a Teknősbékás tó partján, próbamerülésre. Valaki szóljon a Sárkánynak is.  Aláírás: Polgármester. „

-Na már csak ez hiányzott. – morogta a Morci miközben olvasta a plakátot. Épp szokásos reggeli sétáját tette Jucival a parkban. -Én biztos, hogy nem megyek el. Erre Juci durcásan oldalba bökte az orrával. – Jólvan... elmegyünk csak nem bökdöss.

Pálcikaváros közelében fekszik egy tó. Teknősbékás tó a becsületes neve. Teknősbékák sütkéreznek a partján, hogy aztán amikor melegük van, lassan komótosan belplaccsanjanak a vízbe. Van, hogy leveleken úszkálnak a víz felszínén. Pálcikaváros lakói nagyon szeretnek kilátogatni a tóhoz. Ilyenkor piknikeznek, vagy papírsárkányt eregetnek.

Elérkezett a szombat délután. Pálcikaváros egy emberként vonult ki a Teknősbékás tó partjára, és valaki értesíthette a Sárkányt, mivel ő is ott üldögélt a tó partján. Megérkezett a Polgármester is Pálcika Röffel. A Tengeralattjárót egy Léghajó szállította a helyszíre. Óvatosan leereszkedett, és beleengedte a tóba. A Mérnökök lecsatolták a biztonsági köteleket. Morci és Juci utolsónak érkezett meg. Juci a Sárkány mellett foglalt helyet a tóparton. Mindenki kiváncsian várta mi fog következni. A kis pálcikák, ámulattal nézték a Tengeralattjárót, ami piros színben pompázott. Négy kerek ablaka volt. A tetején volt a nyílás, amin keresztül be lehetett mászni. Oldalán a név: Pálcika-013

-Milyen szép! -Milyen piros! - ámuldoztak a kis pálcikák.

-Pálcikák! - kiáltotta a Polgármester. -Engedjétek meg, hogy bemutassuk nektek Pálcikaváros új találmányát, a Tengeralattjárót. Ügyes kis Mérnökeink építették meg hosszú hónapok alatt. Most tartjuk az első próbamerülést, amire 3 jelentkezőt várunk. Korábbi tanulmányaink szerint a Teknősbékás tó elég mély ahhoz, hogy kipróbálhassuk.   A Sárkány szomorúan vette tudomásul, hogy nem vehet részt a próbamerülésen, de Juci odagömbölyödött mellé, ettől kicsit visszatért az életkedve. Egy Hullócsillaggyűjtő, egy Szívárványfestő, egy Esőcseppformázó vállalkozott a próbamerülésre. Negyediknek egy Mérnök csatlakozott vezetőnek. Szépen egymás után másztak fel a Tengeralattjáró tetejére. Felnyitották a bejárat tetejét, és bemásztak. Mindenki elfoglalta a helyét egy egy ablak mellett, és kifele integettek a parton állóknak. A Mérnök a vezető ülésben foglalt helyet.

-Kedves Utasok! A Tengeralattjáró pár perc múlva megkezdi a merülést. Senki se essen pánikba. Mikor elérjük a tervezett mélységet feltérképezzük a tavat, és körülbelül egy óra múlva visszatérünk a tó felszínére.

A parton eközben a kis pálcikák leterítették takaróikat, elővették piknikes kosárkáikat és falatozni kezdtek. Külön kis csapat járult a Sárkány elé gyümölcsökkel és egy tálca süteménnyel. Juci ellátásáról a Morci gondoskodott, aki most egy padon ülve szemlélte az eseményeket. A Tengeralattjáró zúgni búgni kezdett, és a tó vize fokozatosan fodrozódott. Kis idő múlva már hullámok is csapkodták a part szélét.

-Merülésre felkészülni! - kiáltotta a Mérnök, és gombokat nyomkodott az irányítópulton. A Pálcika-13- as lassan süllyedni kezdett.  A parton maradtak egy pillanatra abbahagyták az evést, és elsétáltak a tó széléig. Onnan nézték a jelenetet. Pálcika Röff a Polgármester feje mellett lebegett. A Sárkány és Juci volt az egyetlen, akik továbbra is a fűben sziesztáztak.

A Tengeralattjárónak már csak a teteje látszott ki a vízből. Az utasok kicsit aggodalmasan tekingettek ki az ablakon, és nem láttak mást csak a tó élővilágát. Pár perc múlva a Mérnök hátrakiáltott az utasoknak. -Elértük a megfelelő mélységet! Innentől bátran haladthatunk. Semmi ok az aggodalomra minden rendben van. 

A kis Pálcikák fellélegeztek. Mindenki megnyugodott. A Teknősbékás tó kristálytiszta volt, így egész messzire el lehetett látni. Ilyen mélységig a teknősbékák már nem merészkedtek le. Tarkabarka színes halacskák úszkáltak a Tengeralattjáró körül, egyesek csoportosan. – Mennyi hal! És milyen színesek. -ámuldoztak az utasok.

A Pálcika -013 as lassan haladt előre, kikerülve a halrajokat, és a különlegesebbnél különlegesebb élőlényeket. A pálcikák még sosem találkoztak ilyenekkel. Szerencséjükre a Mérnöknél volt egy Tavak és tengerek élővilága című kézikönyv. Egyszer csak különös hal úszott el mellettük. A teste gömbölyű volt és a fején lámpás világított.

 -Odanézzetek! -kiáltotta a Hullócsillaggyűjtő. -Lámpa van a fején!  -Valóban, - mondta a Mérnök, aki közben lapozgatta a könyvet, - mert ez a Lámpás hal. Ezzel tájékozódik a sötétben. Egy Tengeri csillag úgy döntött, hogy csatlakozik az utazókhoz, és a Tengeralattjáró egyik ablakára cuppant. A pálcikák érdeklődve nézték. -Nini egy csillag. Hullócsillaggyűjtő te láttál már ilyet? – kérdezte a Szívárványfestő. -Nem, még sosem. Valami baja lehet, mert nem világit, biztos elromlott.  -Nem is fog, - mondta a Mérnök, - hiszen ő egy Tengericsillag. Bár ő csak a tengerben él meg, de a Teknősbékás tó sótartalma, hasonló, mint a tengeré. Ezért érzi itt jól magát.

-Közeledik sok átlátszó valami! – kiáltott fel a Szívárványfestő, és kimutatott az ablakon. Azok a valamik, színesek voltak, de mégis átlátszóak. -Mérnök ezek mik? – kérdezte az Esőcseppformázó. -Itt a könyvem azt írja, medúzák. Óvatosan mert némelyikük csíp. A medúzák tovább úsztak egészen míg el nem tűntek a mélyben.

A Pálcika-013 as békésen úszott tovább. -Nézzétek, egy újabb fura szerzet. – mondta az Esőcseppformázó, és kimutatott az ablakon. – Mint egy úszó s betű. -És olyan mintha apró szárnyai lennének, milyen vicces. -mondta a Szívárványfestő. – Ez a Csikóhal. Azok nem szárnyak, hanem uszonyok. – mondta a Mérnök, és tovább böngészte a könyvet. A Csikóhal kiváncsian nézett be az ablakon, apró uszonyai rezegtek.

Egyszer csak, apró pittyegő hang ütötte meg az utasok fülét. – Miért pittyeg a Tengeralattjárónk? – kérdezte a Hullócsillaggyűjtő. -Jelzi, hogy fogytán van az oxigénünk, lassan vissza kell térni a felszínre. - felelte a Mérnök.  A pálcikák visszaültek a helyükre. A Mérnök megnyomott pár gombot a vezérlőpulton, és egy kar segítségével felfelé emelte a Pálcika -013 as orrát. A Tengeralattjáró lassan elindult felfelfelé. A Tengericsillag lecuppant az ablakról, és visszasüllyedt a tó mélyére. Néhány halacska még kísérte őket, de nemsokára ők is visszafordultak.  A tó felszíne buborékozni majd fodrozódni kezdett. A pálcikák odasereglettek a partra. A fodrozódásból hullámok lettek, és egyszer csak, előbukkant a Tengeralattjáró periszkópja majd a felső része. Az ablakokon keresztül az utasok vidáman integettek a többieknek. Végül a Tengeralattjáró teljesen kibukkant a felszínre.  -Itt vannak! -lelkesedtek a Pálcikák.  A Pálcika -013 as kiúszott a partra. A tetején levő ajtó felnyílt és az utasok szépen egyesével kimásztak, majd kiugrottak a partra. A Polgármester üdvözölte őket elsőként. – Mindenki jól van, épségben? -kérdezte. -Meséljetek el mindent.  -Jól vagyunk igen. - válaszolta a Mérnök. -Nagyon kalandos utazás volt. - mondta a Szívárványfestő. -Mindenféle különleges állatot láttunk el is meséljük. – vette át a szót a Hullócsillaggyűjtő.

Az utasok letelepedtek a tó partján a fűben, és mesélni kezdtek. A Pálcickák érdeklődve hallgatták az élménybeszámolót. -Mi is szeretnénk látni. – szóltak közbe néhányan, ezért a Polgármester engedélyezte az újabb merülést.

Ám ez már egy következő történet…