Pálcikaváros - A megszökött Óriáskerék

http://mocorgohaz.hu/
A megszökött Óriáskerék
Egy tavaszi napon, egészen pontosabban egy tavaszi hétvégén történt meg ez a furcsa eset.A Nap hét ágra sütött, és Pálcikaváros lakói szabadnapjuk lévén, szabadidejüket töltötték. Ki otthon, könyvet olvasgatva kényelmes karosszékében, ...

Kép forrása: saját illusztráció

A megszökött Óriáskerék

Egy tavaszi napon, egészen pontosabban egy tavaszi hétvégén történt meg ez a furcsa eset.A Nap hét ágra sütött, és Pálcikaváros lakói szabadnapjuk lévén, szabadidejüket töltötték. Ki otthon, könyvet olvasgatva kényelmes karosszékében, egyesek a parkban, mások a Vidámparkban vagy a Botanikus kertben... és a kalandvágyók akik nem szenvedtek tériszonytól az Óriáskeréken üldögéltek és élvezték a kilátást a városra. Ha valaki a legmagasabb pontjáról nézett szerte szét, még a sárkányt ( Csillaglopás fejezet ) is láthatta aki most már nem volt magányos. Láthatta amint épp a lámpaparkjában üldögél vagy szundikál békésen.

Régebben már tettem említést az Óriáskerékről, különlegessége az volt, hogy egy arra beosztott, vagy önkéntes jelentkező hajtotta kerékpárral. A kerékpár fogaskerekére egy szíj volt erősítve, ami további fogaskerekekkel és szíjakkal volt összecsatolva. Így amikor valaki tekerni kezdte a kerékpárt , a fogaskerekek forgásba kezdtek és egymást meg- meg forgatva végül az Óriáskereket hajtották meg. A kerékpárt tekerni nem volt fáradtságos munka, mert Pálcikaváros mérnökei úgy alkották meg, hogy egy kényelmes tempó is elegendő lendületet hozzon létre az Óriáskerék megfordulásához.

A Pálcikagyerekek, de még a felnőttek is szerettek a kosarakban üldögélni és szemlélni a várost. Előfordult néha, hogy egy-egy madár is csatlakozott hozzájuk, és letelepedett az egyik tartóállványra. Pálcikaváros mérnökei, hetente kijártak ellenőrizni, hogy minden rendeltetésszerűen működik e, hogy az alkatrészek nem hibásodtak e meg. Ha hibát talátak azonnal leállították a bringatekerőt. Aztán megjelentek szerszámosládáikkal, és ha kellett csavart húztak meg, vagy szíjat cseréltek, fogaskereket rozsdatalanítottak, vagy épp olajoztak meg.

Az Óriáskerék egyébként nagyon régóta tartozott a városhoz. Az igazat megvallva senki sem emlékszik hogy hogy került oda. Volt aki azt állította, hogy egyik napról a másikra csak úgy a semmiből odagurult. De ezt az elméletet hamar lehurrogták a többiek. - Ne beszélj már csacskaságokat,- mondták ilyenkor-.. egy óriáskerék nem gurgulászik csak úgy megától ide oda a védéken,hogy aztán itt verjen tanyát. - Igen, igen...- helyeseltek másik is.

Volt aki úgy tartotta, hogy a Pálcika-őslakosok építették, hogy legyen miről kémlelni az ellenséget. Egyébként ezt is lehurrogták , mert egyetértettek abban , hogy Pálcikaváros lakóinak se nem volt, nincs és nemis lesz ellensége. Kár nézelődni.

Elég az hozzá, hogy mostmár a városhoz tartozott. Jegyet kellett váltani rá, 1 lencsekorong volt az ára. ( Lencsekorong Pálcikaváros hivatalos pénzneme és fizetőeszköze, forintra átváltható.) Ha megváltod a jegyedet a jegyárusítós standnál, kapsz hozzá léggömböt is ha szeretnél.Aztán sorba kell állni, és várni míg rád kerül a sor. Itt nem ülőkék, vagy kabinok fogadták a vendégeket, hanem fonott óriás kosarak, amikből csak a pálcikalakók feje látszott ki. Abszolút biztonságos volt, nem esett ki senki.

Persze voltak afféle bátor vállalkozók, akik indulás után kapaszkodtak fel a kosarakra, és azokon csüngve fordultak meg a kerékkel.- ez már saját felelõsség volt , nem szóltak érte.

Egész késõ estig mûködött, amikor már az utolsó bicajhajtó is elfáradt, lekapcsolták, és hazamentek aludni.

És így történt hogy..

Épp egy Hullócsillaggyûjtõ teljeseített szolgálatot egy jó magas ház tetején, amikor is éktelen zaj óriási robajlás ütötte meg a fülét. A környezõ házakban több lámpa is felkapcsolódott, a pálcikalakók kiváncsan pislogtak kifele a függönyök mögül. A Hullócsillaggyûjtó a távcsövével pásztázta a várost és a környéket, de olyan sötét volt, hogy nem látott semmi különöset. Hanem aztán másnap reggel.. egyes pálcikalakók egyenest az Óriáskerék felé vették az irányt, piknikkosarakkal, papírsárkánnyal, hogy ott töltsék a szabadnapjukat. Amint kiértek a tisztásra, ahol az Óriáskereket hagyták az elmúlt este, csak hûlt helyét találták. Döbbenten álltak a helyszínen. Az Óriáskerék útját, kidõlt fák, letaposott bokrok, és a gyalogútba vájt mély keréknyom jelölte.

-Hol az Óriáskerekünk?- kérdezte valaki.

-Megszökött ?

-De miért szökött meg ?- kérdezte az aki elõször megszólalt.

-Dehogy szökött meg, egy óriáskerék nem tud megszökni.-morogta valaki a hátsó sorból.-Tuti ellopta a sárkány! (lsd Csillaglopás fejezet .)

-Na na..csak ne gyanusítgassunk bizonyíték nélkül. -figyelmeztette valaki a tömegbõl.

-De hát..nincs itt ahol lenni szokott, pedig tegnap este itt hagytuk.

-De miért szökött meg, nem érezte jól magát ?

-Vagy csak elszúrtak valamit a Karbantartók..nem volt jól rögzitve.- állapitotta meg egy újabb hozzászóló.

-Hát az biztos hogy mi nem hibáztunk !- fortyant fel pár Karbantartó.-Nem kell egyből mintket gyanusítani.

-Keressük meg !- vetette fel valaki az ötletet, -és hozzuk vissza. Ezzel többen egyetértettek. Nem kellett mást tenniük mint a követni a romokat, a letaposott füvet, és a kidőlt fákat. - Aztért jó nagy rumlit hagyott maga után..- morgota valaki. Mentek mentek mendegéltek dombra fel, lejtőn le, míg egyszer csak felkiáltott valaki. -Odanézzetek, ott van ! Ott a tó partján. És valóban , nem túl messze előttük, feltűnt az Óriáskerék, amint egy tó partján álldogál. Meg meg ingott, hogy ne dőljön el. Közelebb mentek, és szemügyre vették. Láthatóan az Óriáskeréknek kutya baja sem volt. Rádásul szépen tükröződött a tó tükrében.

-Óriáskerék, azonnal kivele mondd meg, miért léptél meg ?! -kiáltotta valaki.

-Szerintem nem fog válaszolni.- jegyezte meg a mellette álló.

A Karbantartók alapos vizsgálódásba kezdtek. Vizsgálgatták a csavarokat, nézegették a pántokat, a rugókat, a tartócölöpöket, a szegecseket.

-Jelentjük, semmi problémára utoló jelet nem találtunk !- mondta az egyik mérök.- Valami más lehet itt a baj. Gondolkozzunk. És találjuk ki, hogyan szállítsuk vissza a kereket a helyére.

-Úgyvélem két léghajó elég erős hogy visszarepitse a helyére.- szólalt meg Pálcikaváros Polgármerstere aki cilendert hordott, mert hogy ő is ott volt a tömegben.

-Ez remek ötlet- mondta valaki. -Már indulunk is e léghajókért- szólalt meg egy Léghajóvezető, és másodmagával elindultak visszafelé. -Hamarosan itt vagyunk. Hozunk köteleket is amivel rögzítjük az Óriáskereket.

-De még mindig nem tudjuk miért lépett le.- szólalt meg a Morci.

-Képzeljük magunkat a helyébe, -ajánlotta valaki.-hátha úgy rájövünk mi a baja.

-Ha én Óriáskerék lennék, -kezdte egy Álommanó,- akkor egy idő után biztos megunnám hogy ugyanabba az irányba forgok. Talán nagyon unalmas volt neki a munka. Monoton.

-Valóban ez lehetséges..a monotonitás nem jó, kifejezetten unalmas.

-Kedves Mérnökök, és Karbantartók,- szólt a Polgármester.-Kérek benneteket, hogy állitsátok át úgy a kerék alkatrészeit, hogy most a másik irányba vagyis az óramutatónak ellenkező irányba forogjon. Hátha igy jobban érzi magát. És javaslom,hogy időközönként változtassunk a forgási irányon.

-Micsoda jó ötlet! -Helyes helyes! -Legyen így! -kiáltoztak Pálcikaváros lakói örömükben.

-Intézkedünk azonnal.-szólt az egyik Mérnök, és a Karbantartókkal azonnal munkához láttak. Csavaroztak, tekergettek, fogaskerekeket állítottak át, pántokat tettek egyik helyről a másikra.

Időközben megjelent az égen két léghajó, és surrogva burrogva óvatosan ereszkedni a kezdett.A két Léghajóvezető kiszállt.

-Itt is volnánk. Hoztunk hosszú erős köteleket, ezeket rögzitsük a kerékhez, és óvatosan visszaszállitjuk a helyére. Sikerült kitalálni hogy mi az oka, hogy kereket oldott ?

-Nem tetszett neki, hogy ugyanabban az irányban forog, hosszú hosszú ideje.-mondta valaki.

-Óóó erre hogy nem gondoltunk..- válaszolta a Léghajóvezető.

-Mi pedig végeztünk.-mondta az egyik karbantartó.Minden szerszámot visszatettek a ládáikba, és hozzáláttak a kötelek rögzítéséhez.

Pálcikaváros lakó lassan visszafele indultak, nem volt rájuk szükség. A Mérnökök a Karbantartók és a Léghajóvezetők a kötelek egyik végét a Léghajóhoz a másik végét az Óriáskerékhez rögzítették.

-Elkészültünk, lassan szálljunk fel és magasan a fák lombjai felett repítsük vissza a helyére. Így is tettek. A beszálltak a léghajóba, ami aztán óvatosan jó nagy szelet kavarva felemlekedett. Lassan lassan az Óriáskerék is elemelkedett a földről. A Léghajóvezetők olyan magasra szálltak , hogy az Óriáskerék biztonságosan el tudott szállni a fák lombjai felett. Léghajókkal gyorsabban haladtak mint gyalog, így hamar odaértek a kerék helyéhez.

Két Mérnök , ekkor kigördített egy kötéllétrát a Léghajóból, és óvatosan lemásztak rajt a a földre. Erre azért volt szükség hogy lentről irányítani tudják a műveletet. Időközben Pálcikaváros lakói is megérkeztek és ámuldozva figyelték a jelenetet. -Hűűű... Húhaaa ! Ujjujjj..- morajlott a tömeg. A Mérnökök a földről hadonásztak, irányították a Léghajókat miként eresszék vissza az Óriáskereket a helyére. Pálcikaváros lakói hirtelen elhallgattak, egy pisszenés sem hallatszott. Nem akarták megzavarni ezt a veszélyes feladatot. Az Óriáskerék egy hangos kattnanással a helyére került. Újabb Mérnökök szaladtak oda szerszámosládáikkal, és biztonságosn rögzítették. Miután minden csavar a helyére került, és az Óriáskerék is, Pálcikaváros lakói odasereglettek. Arcukon látszott, hogy nagyon örülnek, és elégedettek hogy visszakapták hőn szeretett látványosságukat.

-Próbáljuk ki.-ajánlotta a Polágrmester. Egy önkéntes pálcikalakó felpattant a bingára. Tolongás alakult ki az Óriáskerék körül, midenki azonnal óriáskerekezni szeretett volna. -Mindenki úgysem fér fel, kérlek álljatok sorba.-utasított rendet a Polgármester. A pálcikák ugy is tettek, szépen libasroba álltak, és türelemmel várták ki a sorukat. Amint megteltek a kosarak, a bringahajtó tekerni akezdett. Az Óriaskerék lassan megmozdult, és az óramutató járásával ellenkező irányba kezdett el forogni. -Szerintem tetszik neki !- kiáltott ki az egyik kosárból egy Szivárványfestő. -Honnan veszed te azt , mondta talán..? - morcogott a Morci aki mellett ült a kosárban. Elég az hozzá hogy a kerék vidáman forgott, utaztatva a lelkes városlakókat. A Polgármester a földön beszélgetett a Mérnökök és Karbantartók kis csoportjával. -Úgy gondolom, hetente változtatni kellene a forgás irányán—mondta. -Ez megoldható..- bólogattak a Mérnökök.-minden hétfőn kijövünk és állítunk rajta.

S mi történt azóta az Óriáskerékkel? Utánakérdeztem.. Azóta is forog, hol ebbe hol abba az irányba és Pálcikaváros lakói vígan szemlélik róla a városukat.

Zsófia Eszter, Meseiró

Ezt a mesét írta: Zsófia Eszter Meseiró

Kicsik és Nagyok, Anyuk és Apuk, Nagyik és minden olvasó aki szereti az egyedi, nem hétköznapi, nem sablonos meséket. Pálcikaváros lakóit, és történetit hoztam el nektek, és garantálom hogy senki nem fog unatkozni olvasásuk közben. Szeretnivaló lakói, egyed foglalkozásokat űznek, és mindig kalandba keverednek. Egy rejtett világ a felnőttek szeme elől, itt található Pálcikaváros, amit csak gyerekek találhatn...