Pálcikaváros Karácsonya

Pálcikaváros Karácsonya.

                                                          Pálcikaváros Karácsonya

Beköszöntött a december. Pálcikaváros lakói napról napra izgatottabbak lettek, bizony mindenki még felnőttek is.. és azok szülei is. Ha december van, akkor az csak egyet jelenthet! Közeleg a karácsony, a várost ünneplőbe kell öltöztetni, óriási karácsonyfát kell állítani a főtéren, és mindenhova lampionokat kell aggatni. Pálcikaváros lakói szerették az ünnepeket... de a karácsonyt szerették a legjobban. Az egész hónap nyüzsgéssel telt el. Ilyenkor frissen sült süteményekkel, vagy kézzel készített karácsonyi üdvözlő lapokkal kedveskedtek a szomszédiaknak, szeretteiknek. Hanem a fa..amit a főtéren kell felállítani az Pálcikaváros Polgármesterének volt a feladata.

Sok sok évvel ezelőtt alakult ki ez a hagyomány.

 Régebben ugyanis, mindenki a saját karácsonyfáját -amit a legszebbnek tartott – akarta a főtéren felállítani,  ..és meg is tette. De olyan zsúfolt lett a tér, hogy pálcikaváros lakói, már nem is fértek el. Ebből aztán veszekedés támadt, egymásra mutogattak, hogy ki vigye haza a fáját, hogy több hely legyen. Persze senki sem akarta. Így az akkori Polgármester azt a javaslatot hozta, hogy a következő évben csak egy fát állítsanak, egy óriási nagyot. Ebbe mindenki beleegyezett. Így, az az év, ha kissé zsúfoltan is de szeretetben telt el. Azóta viszont egy fát állítanak, amit a Polgármester szerez be. Erről ugyan Pálcikaváros lakói nem tudnak, de a Polgármester összeszervezkedett a Botanikusokkal, és titokban kikísérleteztek egy óriási karácsonyfát.. Hosszas kutatás előzte meg, míg végül sikerült elérni, hogy a fenyőfa, 10 méter magasra nőjön meg.Persze egy titkos réten ültették, és nevelgették, a látogatók szeme elől gondosan elzárva.Minden év január 9.- én kellett elültetni egy fenyőmagot, és a maradék 356 nap épp elég volt hozzá, hogy 10 méteresre nőjön. Mikor aztán eljött december 20, a Polgármester felkerekedett,.. és lássuk csak..

December 20.-án reggel csípős hidegre ébredtek Pálcikaváros lakói. A hideg mellé, óriás szállingózó hópelyhek is csatlakoztak.Egész éjjel esett, így reggelre az egész várost puha hótakaró fedte.Pálcikaváros lakói, ha nem is mindenben de egyben biztosan egyet értettek..a hó nagyszerű dolog. Ha tehették jó sok időt töltöttek a szabadban, hógolyóztak, hóembert építettek, szánkóztak, vagy csak kitátották a szájukat és próbáltak minél több hópelyhet elkapni.

A Polgármester és Pálcika Röff befejezte a reggelijét, majd a Polgármester kötelességtudóan egy cilindert Pálcika Röff fejére illesztett, majd egy másikat a sajátjára.

 -Pálcika Röff, te kis malacka.-szólt a Polgármester,- ma fontos feladatunk van, elmegyünk a Botanikus kertbe és megszervezzük a karácsonyfa Fő térre szállítását. Pálcika Röff érdeklődve nézett a Polgármesterre fekete gomb szemeivel, és beleegyezzően pislogott kettőt. Nemsokára el is indultak, elől a Polgármester nyomában Pálcika Röff vigan ugrándozott a hóban.Akárkivel is találkoztak a Polgármester megemelete a cilinderét és köszönt. Átvágtak a főtéren, aztán balra fordultak a sarkon, utána a következő utcán jobbra.. majd át a parkon, ott át egy zebrán.. megint jobbra és kiértek a városból.

A Botanikus kert nem volt messze, hamar elérték az odavezető ösvényt.A bokrokat itt is hó borította. Elérték a bejáratot. Ott már várta őket a Főbotanikus, aki az egész kertért felelős volt.

-Üdvözlöm Polgármester úr- köszönt. -Szervusz Pálcika Röff.- és megsimogatta a malackát.

 A malacka ennek láthatóan nagyon örült.

-Üdvözlöm Főbotanikus úr.- köszönt a Polgármester.-Úgy gondoltam délután állítanánk fel a fát a főtéren, ez kellene valahogy megszervezni.

-Ennek semmi akadálya, -válaszolta a Főbotanikus, - jöjjön nézzük meg.

 A Főbotanikus egy különleges mintázatú arany kulcsot vett elő,és kinyitott egy aprócska kertkaput. A kapu egy kertre nyílt, amit szintén belepett a hó..ám a kert kellős közepén egy óriási fenyőfa állt. Olyan magas volt hogy a Polgármesternek alaposan hátra kellett hajtania a fejét h lássa a tetejét. Pálcika Röff a nyomukban ballagott, és ő is rácsodálkozott a fára. Elégedetten röffentett egyet.

 -Neked is tetszik igaz ?- kérdezte a Polgármester, és megsimogatta a malacka hátát. -Ez aztán a fa ! Kedves Főbotanikus. Nagyon szép.

 -Mi is úgy véltük, - mondta a Főbotanikus,- Már intézkedtünk az elszállításáról.

Nemsokára érkezik két léghajó, addigra kivágjuk és erős kötelekkel a léghajókhoz rögzítjük. Délutánra megérkezik a fa a Fő térre.

-Nagyszerű nagyszerű...-örvendezett a Polgármester. -Én pedig már beszéltem az Álommanókkal, és a Fogmanókkal , ők segítenek majd a díszítésben.

A Hullócsillaggyűjtők kiscsillagokat hoznak,amiket az ágakra teszünk fel, így éjjel nappal világítani fog a fa.

Egyszer csak zúgás búgás ütötte meg a fülüket. Pálcika Röff ijedtében befúrta a fejét egy hókupac alá. A Polgármester és a Botanikus az eget kémlelte.

 -Itt vannak..közelednek.-mutatott az égre a Polgármester.

És valóban, pillanatok alatt kivehetővé vált két léghajó.Egy közeli tisztásra ereszkedtek le. A két Léghajóvezető kiszállt, és odasietett a Polgármesterékhez.

 -Jó napot Polgármester Úr.-köszöntek. Pálcika Röff ezalatt összeszedte maradék bátorságát és kiváncsian pislogott ki a hóbucka alól. Aztán, amikor látta hogy nincs veszélyben az élete, elő is mászott és kiváncsian méregette a két Léghajóvezetőt.

 – Kicsit előbb érkeztünk, hátha segítség kell a fa kivágásához,-mondta a másik.

-Köszönjük szépen,- mondta a Botanikus.- Akkor fogjunk is hozzá.

Elindultak hát az óriási fa felé. Pálcika Röff mögöttük ballagott a cilinderben. Mire odaértek már állt ott két Fűvész.Köszöntötték a Polgármestert és a Léghajóvezetőket.

 -Igazából nem szükséges kivágni a fát.-mondta az egyik Fűvész. -Arra gondoltunk, földlabdával együtt kiássuk, és mikor vége az ünnepségnek vissza tudjuk ültetni. Találtunk is hozzá egy óriási virágcserepet, belefér.

 -Ragyogó ötlet ragyogó ötlet !- örvendeztek a többiek.

A Polgármester elköszönt a Fűvészektől és Pálcika Röff társaságában visszaindult a városba. A négy Botanikus és a Léghajóvezetők ásót ragadtak, és elkezdték kiásni a fát. Jól haladtak, többen voltak gyorsabban ment a munka. Nem telt bele egy óra, körbe is ásták a fát.

 -A cserepet, egy kiskocsin a főtérre szállítjuk , mire odaértek a fával- mondta az egyik Botanikus. A kollégák már feltették a kocsira.

A két Léghajóvezető visszaindult a léghajókhoz.Felemelkedtek, és odairányitották a hajókat a fenyőfa fölé.Leeresztettek egy egy jó vastag kötelet, amit a Botanikusok a fa törzséhez, és a fa csúcsához kötöztek. Óvatosan emelkedni kezdtek felfelé..míg végül a fa is elemelkedett a földről. Egészen a fák fölé emeleték, hogy biztonságosan tudják szállítani,

Ezalatt a kiskocsi odaért a főtérre. A szállítók az Álommanók és Fogmanók óvatosan leemelték , és a tér közepére tették. Pálcikaváros lakói izgatottan várták a fát. Csak vártak és vártak..

-Hol van a fánk ?- kérdezte valaki.

-Biztos lassan tudnak csak haladni..legyünk türelemmel. -mondta a Polgármester.

-Szerintem rossz irányba indultak el..-szólalt mega Morci.

Egyszer csak valaki felkiáltott a tömegben.

 -Ott van, közelednek ! -és az égre mutatott. Valóban látni lehetett hogy egy óriás fenyőfa úszik keresztül a kék égen. Lassan szálltak a léghajók, ezért tartott ennyi ideig. Óvatosan a főtér fölé szálltak, és el kezdték leengedni a fenyőfát a földlabdás végével. Ügyesen beleirányították a cserépbe. Pálcikaváros lakói el voltak ragadtatva.

- Ez a világ legszebb fenyőfája! -kiabálták. -Nekünk van a legszebb fánk!

Gondosan rögzítették a fát, nehogy eldőljön. A Léghajóvezetők kioldották a köteleket és elrepültek.

-Jöhet a díszítés.- jelentette ki a Polgármester..

Pálcikaváros hagyományi közé tartozott az is, hogy a városlakók feltehették a fára a kedvenc otthonról hozott díszüket is. Megjelentek a Fogmanók és az Álommanók, óriási dobozokkal. Gömbök , csillagok, csillogó girlandok lepték el a teret. Nagy sürgölődés támadt, a manók létrákat hoztak, óriási létrákat amikkel a csúcsot is el lehetett érni. Ki kellett húzni a létrafokokat, és így lett egyre magasabb. Az Álommanók és a Fogmanók egymásnak adogatták a diszeket.

- Először jöjjenek gömbök.-adta ki az utasítást egy Álommanó.-Aztán a figurák, és a girlandok. A városlakók díszei lesznek az utolsók. Oda kerülnek ahol van még hely.

A csúcsdísz , egy óriási ezüst hópehely, külön dobozban érkezett, a Polgármester hozta ki a házából. Óvatosan nyitotta ki a faládát, a dísz ugyanis üvegből volt. Két Álommanó fogta meg, és óvatosan másztak fel vele a létrán. Egyre feljebb és feljebb.

-Én nem bíztam volna rájuk, biztosan leejtik- szólalt meg a Morci.

 -Nem fogjuk leejteni.-kiabált vissza az egyik Álommanó.

Már olyan magason voltak, hogy Pálcika Röff csak egy rózsaszín pöttynek tűnt a hóban. Rózsaszín pötty ami ide oda ugrálgat. Elérték a fenyőfa csúcsát, és gondosan ráillesztették a hópehely díszt.A napfényben szépen ragyogott.

 A Hullócsillaggyűjtők elővették ládájukból a kiscsillagokat és az ágakra ültették őket.  Az eget már nem világították meg, de a fa ágain tökéletesen mutattak.

Nemsokára megérkezett az Pálcikaváros Főmestercukrásza is kis kocsit tolva maga előtt. A kocsin óriási habcsókok voltak egy kartondobozban. A fehér, rózsaszín , kék, és sárga édességek ehető arany és ezüst csillámporral voltak bevonva. Akasztó volt mindbe beleszúrva ezek is felkerültek a fára. ( eső nem fenyegette őket, az Esőcseppformázók nem intéztek esőt az ünnepekre )

 A Főcukrász segédjei nekiálltak hogy a habcsókokat fára akasszák.

Lassan alkonyodott és a kiscsillagoknak köszönhetően szépen ragyogott a fa. Pálcikaváros lakói gyülekezni kezdtek a téren, hogy megcsodálhassák a karácsonyfát,..és persze mindenki hozott magával egy egy díszt.

 -Kedves Pálcikavárosiak! – szólt a Polgármester. -Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk Pálcika Röff és én. Aki hozott magával díszt , kérem álljon sorba a fánál. 

Pálcikaváros lakói így is tettek, és türelmesen egymás után tették fel a díszeket. Hintaló, régi hógömb, piros kiscsizma, kis szánkó, aranyalma, hótündér, és kitudja még mi minden került fel a fára. Mindenki örömmel akasztotta fel a saját díszét, így lett teljesen közös a fa. A sor végén a Morci állt, ő egy krampuszt ültetett az egyik faágra.

Mikor elkészültek a díszítéssel az Álommanók csillagszórókat és kezdtek el osztogatni, míg a Fogmanók mécseseket gyújtottak meg. Mire besötétedett, a karácsonyfa tejes pompájában ragyogott a Fő téren. Pálcikavárosban ilyenkor szokás volt későig fent maradni, csillagszórozni, mécsesekkel sétálgatni a városban, Boldog Karácsony kívánni egymásnak.

A Főcukrász mint mindig most is gondoskodott a városlakók ellátásáról. Óriási üstben megérkezett- az egyik segítője tolta ki a térre..- a forró kakaó. Minden Pálcikalakó előhúzta a zsebéből az otthonról elhozott bögréjét..és szépen felsorakozott az üst elé. Aki kért, annak óriási tejszinhab pamacsot fújtak a kakaója tetejére. Pálcika Röffnek nem volt bögréje a Polgármester egy kis csuprot hozott neki, abba öntötték a kakaót, és persze a tejszinhab se maradhatott el a tetejéről. A malacka vígan fúrta bele az orrát a habba.

-Ez a világ legfinomabb kakaója.-mondta valaki. -Bizonyám..-helyeseltek a többiek.

-Nekem túl forró.-morogta a Morci.

-Tessék beletenni egy kis havat.- szólalt meg egy mellette álló Pálcikagyerek, és válaszra se várva, egy marék havat hajított a Morci bögréjébe.

Morci meglepetten pislogott.

-Na ide figyelj te kis hátulgombolós… még egy ilyen jó ötlet.. és megnézheted magad.. -azzal letette a bögréjét egy közeli kőszobor mellé. Aztán lehajolt.. tenyerébe vett egy marék havat, golyót formált belőle, és hátba dobta a szemtelen gyerkőckét. Erre a közelben lévők is felfigyeltek. A hátba talált kisgyerkőc nem vette zokon a támadást, óvatosan biztonságba helyezte a bögréjét egy padon, majd apró tenyeréhez viszonyítva óriási hógolyót gyúrt és visszavágott. Morcit a térdénél találta el. Erre már a Pálcikalakók is izgalomba jöttek..egyenként tették le a bögréjüket padra, szobrok mellé, fenyőfa alá, és kezdtek hógolyókat gyúrni.

-Hógolyóháborúúú -kiáltotta el magát valaki, és erre mint egy vezényszóra mindenki hajigálni kezdte a másikat a frissen készült hógolyókkal. Óriási csata kezdődött.

Pálcika Röff ijedtében a fenyőfa alá szaladt ott keresett menedéket.A hógolyók csak úgy süvítettek a téren akár célba találtak akár nem. A Polgármester nem csak a bögréjét hanem a cilinderét is biztonságba helyezte, aztán ő is beszállt a hajigálásba.Pálcika Röff a fa menedékéből figyelte az eseményeket, és várta mikor csillapodik a háború.

 Lassan lassan azért csak elfáradt mindenki, és fokozatosan álltak odébb a harctérről, ültek le a padokra, jelezvén, hogy köszönik szépen nekik ennyi volt, és a muníció is elfogyott. Elcsendesedett a tér, és Pálcikaváros lakói hazafel készülődtek. Búcsúzóul még boldog karácsonyt kívántak egymásnak, megsimogatták Pálcika Röfföt. Kis idő múlva már csak a karácsonyfa maradt a téren, beragyogták a kiscsillagok.A tetején a hópehelydísz ezüstös kék fényben csillogott.

A Polgármester még utoljára kinézett az ablakon, és megcsodálta a fát. Pálcika Röff eközben már nyugodtan szuszogott az alvókosarában a kályha mellett. A Polgármester lekapcsolta az éjjeli lámpáját aludni tért.

Mi is térjünk hát nyugovóra és hagyjuk Pálcikaváros lakóit is pihenni .