Pálcikaváros- a Főcukrászmester és a szánkózó egerek

Pálcikaváros- a Főcukrászmester és a szánkózó egerek.

A Főcukrászmester és a szánkózó egerek !

Pálcikaváros egyik legbüszkébb lakója a Főcukrászmester volt. Ő volt ugyanis az egyetlen, aki ezt a mesterséget űzte. Kezei alól óriási fagylaltkelyhek, színes torták, és különböző ízű sütemények kerültek ki.Az ő feladata volt Pálcikaváros mindenféle ünnepségére a süteményeket készíteni, legyen szó a Polgármester születésnapjáról, vagy a karácsonyról, vagy csak úgy. Kreativitása nem ismert határokat. Cukrászműhelyéből került már a kirakatba puncs izű rózsaszín malac, ezüst színű ehető szárnyakkal, pisztácia zöld és ízű dinoszaurusz figura, habos túrókrémtorta tetején citromkarikákkal, vagy minden színű fagylaltkehely apró napernyővel. Volt olyan süteménye, ami este halványan derengett a titkos összetevőjű krémnek köszönhetően, vagy ami megváltoztatta a színét, ha árnyékba tették. A cukrászműhelyben kora reggeltől napnyugtáig folyt a munka. Nagy volt a nyüzsgés, ugyanis a Főcukrászmesternek voltak segítői -kiskukták. Mindenkinek hatalmas kuktasapka volt a fején, és fehér kuktaruhája volt fekete gombokkal. A kiskukták feladata volt a Főcukrászmester keze alá dolgozni, előkészíteni a hozzávalókat, marcipánfigurákat készíteni, krémeket kikeverni és ügyelni arra, hogy munka végeztével rendben és tisztán hagyják el a cukrászműhelyt.És így van ez napjainkban is. A kiskukták lelkesen fújják a díszítőkérmet zacskókból a tortára, főzik a csokoládékrémet, hintik a porcukrot, mikor mire van szükség.

Egy kora őszi napon, a Főcukrászmester munkába indult. Fejére tette a kuktasapkáját, hogy már az utcán felismerjék. Belebújt cukrász kabátjába, begombolta a gombokat, és útnak eredt. Lakásától nem volt messze a műhely, hamar odaért. Kinyitotta az ajtót, ami felett egy tortát ábrázoló fatábla lógott, Pálcika Cukrászműhely felirattal. Ám, ahogy villanyt kapcsolt,… szeme kikerekedett, szája tátva maradt.

A rendes, tiszta, és takaros kis műhelyben- amit mindig patyolattisztán hagytak el a Kiskukták, - most óriási rendetlenség, és káosz uralkodott. Szegény Főcukrászmester azt se tudta hova kapjon hirtelen. Két gyúródeszka egy- egy székhez volt támasztva, pár kávéscsésze a földön hevert. Kanalak szétszórva, mosogatószivacs, csészealátétek a földön. De ami ennél is különösebb volt, az a mindent beborító tejszínhab. A flakonok üresen hevertek szerte szét. A Főcukrászmester annyira ledöbbent, hogy észre sem vette a Kiskukták érkezését. Sorra megálltak mellette az ajtóban.

-Szentséges csokoládédrazsé! – kiáltott fel az egyik Kiskukta. – Hát itt meg mi történt ?

Egymás után dugták be a fejüket , mindenki látni akarta a ramazurit.

-A nemjóját!  -Még ilyet..!  -Ki fújkálta szét ezt a rengeteg tejszínhabot és miért..? – kérdezgették egymástól.

 A Főcukrászmester lassan lassan magához tért, és belépett a műhelybe, arcán még mindig a döbbenet ült. A Kiskukták a nyomában topogtak. -Cukrász Uram, üljön le,- ajánlotta az egyik, és odasegítette egy székhez. -Hívom Pálcikaváros nyomozóit ! -kiáltotta az egyik Kiskukta és elrohant.

Kis idő múlva megérkezett, oldalán egy egész nyomozócsapattal. -Cukrászmester Úr, mondja el mi történt itt.- kérte az egyik Nyomozó. – Addig a társaim nyomokat keresnek, és bizonyítékokat gyűjtenek össze. A nyomozócsapat, apró lányomokat talált, de nem tudták beazonosítani. Jártak keltek a tejszínhabban, és rábukkantak egy aprócska kesztyűre, kicsit odébb pedig egy fél sílécre.

 -Ide ide mindenki !- kiáltotta izgatottan az egyik Nyomozó! -Sapkát, és egy fél sílécet találtunk..még ilyet.. ki hord ilyen aprócska sapkát. Semmi kétség hogy a tettesek hagyták el ! Mindenki odasereglett, nézegették vizsgálgatták a picukra sapkát, de senki nem tudott okosat mondani.

 -Főcukrászmester Úr !- szólalt meg a Főnyomozó.-mi itt végeztünk, a bizonyítékokat lefoglaljuk, és amint megtudunk valamit jelentkezni fogunk. Azzal biccentett egyet megemelte a nyomozókalapját, és a csapatával együtt kisietett az ajtón. -Nos, akkor csináljunk rendet, és takarítsuk fel a tejszínhabot. -adta ki a feladatot a Főcukrászmester.

 Felállítgatták a felborult székeket, összeszedték a csészéket , a kanalakat. A gyúródeszkákat elmosogatták- össze voltak fújva tejszínhabbal. Vödröket felmosókat hoztak, felmosták a járólapot, felszedték a tejszínhabmaradványokat. A Főcukrászmester lassan magához tért. Mire végeztek a Kiskukták a takarítással, már majdnem dél volt. -Nos Kiskukták, amíg a Nyomozók kiderítik mit történt itt, az élet nem állhat meg, nem bizony. A sütemények, a krémek várnak minket. Hamar mindenki lásson munkához. Szükségem lesz málnakrémre, csokoládés piskótára, zöld színezőre, magozott meggyre. Induljon hát a munka !

A Kiskukták azonnal munkához láttak. Készültek a fagylaltkelyhek, a torták, az aprósütemények. Pálcikaváros Cukrászműhelye nagy forgalma bonyolított, akár hétköznap volt akár hétvége. Minden Pálcikalakó odajárt süteményt édességet vásárolni. Lassan közeledett a záróra. Ilyenkor a Kiskukták, felsöpörtek, felmostak, elmosogatták az eszközöket. Az el nem fogyott süteményekből mindannyian csomagoltak magunkat. Mikor teljesen rend lett, elindultak haza ki erre ki arra az irányba. A Főcukrászmester hagyta el a műhelyt utolsónak, a villanyt lekapcsolta, és hazaindult.

 Az égen kigyúltak a csillagok, a Hullócsillaggyűjtők (lsd Bemutatkozó fejezet ) munkához láttak, az Álommanók gyerekszobákba osontak be. Enyhe fuvallat borzolta meg az ágakon a faleveleket. A nyár már búcsúzóban volt, de az ősz még nem lépte át Pálcikaváros kapuját. Hold vígan ragyogta be az utcákat.Pár óra múlva eljött a hajnal, a csillagok kihunytak, a Hold átadta a helyét a napfelkeltének. Mire felkelt a Nap, a Főcukrászmester fészkelődni kezdett az ágyában. Kinyitotta szemét, nyújtózott majd kikászálódott az ágyból. Egy új nap, új sütemények, uj torták.. micsoda izgalom. Felöltözött, összekészülődött, elköszönt a feleségétől és elindult a cukrászműhelybe. Odaért az ajtóhoz ami fölött még mindig ott lógott a fatábla a tortamintával. Egy két Kiskukta már várta.

-Jó regget Kuktácskák! – köszönt a Főcukrászmester, és kinyitotta az ajtót. Felkapcsolt villanyt. És hirtelen megtorpant.. A cukrászműhelyben ismét rendetlenség volt. A tejszínhab szerteszéjjel fújva a padlón, a székekhez támasztott gyúródeszkákon, csészék hevertek a földön, kanalak szétszórva.

-Ó te jóságos gyömbérpuffancs! -szörnyülködött. -Megint itt jártak a betolakodók!

A Kiskukták sorra léptek be mögötte, és szájtátva bámulták a műhelyt. -Micsoda ramazúri! -Megint a tejszínhabunkat fújták szét...! -Szent piskóta..ki tehette ezt ?

Nem volt mit tenni, hát újra neki álltak a takarításnak, a rendrakásnak. Hanem a Főcukrászmester gondolkodni kezdett, mitévő legyen…hátha másnapra is ilyen rendetlenségre érkezik. Ez ellen tenni kell valamit. Kitalálta hogy ő bizony este nem megy haza, hanem a Cukrászműhelyben tölti az éjszakát, és meglesi ugyan ki az aki szétfújja a tejszínhabot és rendetlenséget okoz.

 Igy is történt. Nap végén, a Kiskukták, rendben és tisztaságban hagyták a műhelyt, elköszöntek a Főcukrászmestertől, és hazaindultak. A Főcukrászmester azonban a műhelyben marad, és elővett egy régi takarót, majd elbújt az egyik szekrény mögé a sarokban. Hamar elszunyókált, amikor furcsa zajra lett figyelmes. Kikukkantott a szekrény mögül a zaj irányába. Ekkor a vele szemközti polc, a fal mentén elmozdult a helyéről. A Főcukrászmester visszatartott lélegzettel figyelt. A polc mögül előjött először csak egy..aztán..kettő végül még négy öt hat egérke. Az egerek téli időjáráshoz voltak öltözve, sálat sapkát, kesztyűt, sőt még kabátot is viseltek. De ez még nem minden! Volt, aki sílécet cipelt a hozzá tartozó síbotokkal, volt aki szánkót húzott maga után.

-Megint feltakarítottak.-szólalt meg az egyik egér. -Gyorsan hozzuk a tejszínhabot.

 Erre az összes egér, felszaladt a konyhapultra, fel egészen a faliszekrényig, ahol a Főcukrászmester a tejszínhabos flakonokat tartotta. Az egyik egér, kinyitotta a szekrény ajtaját, és el kezdte kiadogatni a társainak a tejszínhabos flakonokat. Ketten elfutottak az elsővel. Majd többiek is flakonokat cipelve visszaszaladtak a konyhapultra.

 – Hol van a sípályánk? - kérdezte egy másik egér. -Nos, kedves cimbora, úgy látom azt is elpakolták..mindegy..visszahozzuk. Négy egér elszaladt és leakasztott a falról két gyúródeszkát, majd egy egy székhez támasztották őket a földön.

-Jöhet a tejszínhab!!- kiáltotta az egyik egér. Két kisegér felkapott egy flakont és a székre cipelte. Az egyik megtartotta míg a másik ráugrott a flakon fújókájára, és a flakon hirtelen kifújt egy nagy adag tejszínhab pamacsot. A kisegér ismét ráugrott a fújókára, és ez így ment addig míg az egész gyúródeszkát be nem lepte a tejszínhab, mellesleg a flakon is teljesen kiürült. Míg a habot fújkálták, addig a székre két csésze érkezett.Egy egér belehuppant, fején bukósisak volt, a másik megtolta a csészét, majd ő is hoppsz mellé ugrott, és már száguldottak is lefele a gyúródeszkán.

-Mindenki el az útbóóóóól ! -kiabálták. A tejszínhab csak úgy fröcskölt szerte szét.

A szemközti széken ahova egy másik gyúródeszkát állítottak,-ezt is tejszínhab borította, már sorba állt három kisegér, kettő sífelszerelésben, a harmadik pedig épp nekiindult hogy szánkón csússzon le. A biztonság kedvéért az egyik társa jól meglökte, így szánkó úgy csúszott lefele a gyúródeszkán mint szél. Kis idő elteltével, a hab kopni kezdett, de az egerek azonnal hoztak új flakonokat, és különböző módon csúszkáltak lefele. Szánkóztak, síeltek, bögrében ültek és össze vissza pörögve, szinte irányíthatatlanul száguldottak lefele a gyúródeszkán. Amint földet értek, a bögre felborult, az egerek kipördültek belőle, és lelkesen cipelték vissza a bögrét a szék tetejére az újabb lecsúszáshoz.

Egy másik vakmerő egérke, szintén síelt lefele a gyúródeszkán de, ennek a végéhez egy kanál volt odaerősítve. Erről elrugaszkodott és mint egy síugró szállt a levegőben, majd végük egy halom mosogatószivacson landolt.

A Főcukrászmester egyszerűen nem tért magához, nem akart hinni a szemének.. egerek síelek ..szánkóznak az ő cukrászműhelyében, tejszínhabon..hát ez aztán mindennek a teteje ! Azonnal cselekedni kell, ki kell találni valamit. Bizonyíték kell, különben a Nyomozók nem fognak hinni neki. Ha azzal áll elő h egerek szánkónak a tejszínhabon éjjelente, még a végén azt hiszik megbuggyant. Az egyik egeret túszul kell ejteni.

Óvatosan kilopakodott a sarokból, és egy másik polc fele igyekezett, de úgy hogy árnyékban maradjon. Egy közeli polcon nagyobbacska befőttesüvegek sorakoztak. ( ebben tartották a mézeket ) Az egyik épp kiürült.

 A Cukrászmester lekapta a polcról és elsettenkedett a konyhaszekrény felé, ami elég közel volt az egyik gyúródeszkához. Úgy tervezte, hogy amint egy egér lecsúszik elkapja, hopp az üvegbe teszi, és meg is van a túszul ejtés. Nem kellett sokáig várnia, egy egérke szánkózott épp lefelé, és egyenesen a Cukrászmester lábának ütközött. A az egérke meglepődött és felnézett a Cukrászmesterre, aki hipp hopp felkapta és az üvegbe tette.

 -Ne félj nem foglak bántani. -mondta. – De muszáj bizonyítékot szerezzek a Nyomozóknak. Ha megmutattalak, elengedlek.

A többi egér hirtelen abbahagyta, amit csinál, és ki szánkóval ki síléccel a lábán, de a Cukrászmester lábához szaladt.

 -Azonnal engedd el a társunkat , Te léggömbsapkás! -kiabálta az egyik, majd gyúrt egy golyót a habból és megdobta vele a Főcukrászmestert.

 -Ne bosszantsuk fel mégjobban.-azt javaslom.-csitította a mellette levő.

 -Várjatok, nyugodjatok meg.-Mondta Cukrászmester.-Nem akarom bántani, nem is fogom. De ez nem jó, hogy itt randalíroztok éjjelente nézzétek micsoda rendetlenséget csináltok, nem beszélve a szétfújkált tejszínhabról. Ezt kérlek szépen ne csináljátok. Nagy gondot okoztok nekem. A kisegér az üvegben hol a társaira hol a Cukrászmesterre nézett.

-Ebben van valami. – tűnődött az egyik egér akinek szánkója volt.

-Jó de akkor hol síeljünk? -kérdezte az egyik síző. Az egérkék kérdőn néztek a Főcukrászmesterre. A befőttesüvegben levő egérke a társait nézte, a Főcukrászmester pedig az egérkét. Mindenki nézett valakit. – Ha megígéritek, hogy többé nem csináltok itt rendetlenséget, és felfordulást, és persze segítetek kitakarítani és rendet rakni akkor mire végzünk kitalálok valami megoldást ígérem.

-Nem versz át ? kérdezte a dobálózó. Szemöldökét gyanakodva összehúzta.

-Megígértem megtartom. – válaszolta a Főcukrászmester. -Elengedem a társatokat is. – azzal letette az üveget a földre, óvatosan elfordította, a kisegér pedig kisétált.

A kisegerek serénykedni tüsténkedni kezdtek. A mosogatóba hordták a szétgurult csészéket, a gyúródeszkákat. Ketten nekiálltak mosogatni, a többiek a tejszínhabot igyekeztek felszedni apró kis kezeikkel a földről. -Várjatok, ezt majd én.- mondta a Főcukrászmester. Elővett egy felmosót és egy felmosóvödröt. Megöltötte vízzel, és alapos felmosásba kezdett. Az egérkék segítségül odébb odébb tologatták a vödröt, hogy kéznél legyen a Főcukrászmesternek. Amikor mosogatással is végeztek, az edények a szárítóba kerültek, és a padló is csillogott, mindannyian összesereglettek az egyik asztalon.

-Nos, Főcukrászmester barátunk, mi az ötlet, halljuk.- kérdezte az egyik egér.

 -Itt a cukrászműhely mögött van egy régi homokozó. Azt szívesen átadom nektek, sőt a Kiskuktákkal még dombokat és lejtőket is építünk, ha szeretnétek.

Az egerek nagyon izgatottak lettek. Egy egész homokozó ami csak az övék, és akár mikor éjjel nappal síelhetnek szánkózhatnak benne.

-Elfogadjuk ! -Hurrá, hurrá..-! -lelkendeztek.

Hajnalodott, így megegyeztek abban, hogy mindenki nyugovóra tér. A Főcukrászmester megígérte, hogy délután mikor már nincs nagyon sok tennivalójuk, a Kiskuktákkal megépíti az egereknek a homokpályát ahol vígan szánkózhatnak. Az egerek így vígan visszavonultak a fal mögötti kuckójukba, gondosan visszahúzták a polcot is. A Főcukrászmester kimerülten ballagott haza, és közben azon gondolkodott mi lesz ha ezt a többieknek elmeséli.

Így történt tehát,hogy Nyomozók nélkül sikerült kinyomozni, hogy kik csináltak felfordulást Pálcikaváros Cukrászműhelyében.