Pálcikaváros- Megjelennek a Gömböcök !

https://ggwebsite.com
Megjelennek a Gömböcök !
Pálcikaváros napjai a megszokott ritmusban teltek. Mindenki tette a dolgát. A Hullócsillaggyűjtők, csillagokat gyűjtöttek, a Szivárványfestők buzgón festegettek, a pálcikagyerekek rendetlenkedtek, és viháncoltak.
Nyári nap volt, közepese...

Kép forrása: saját illusztráció

Megjelennek a Gömböcök !

Pálcikaváros napjai a megszokott ritmusban teltek. Mindenki tette a dolgát. A Hullócsillaggyűjtők, csillagokat gyűjtöttek, a Szivárványfestők buzgón festegettek, a pálcikagyerekek rendetlenkedtek, és viháncoltak.

Nyári nap volt, közepesen meleg,..de azért ha nem etted elég gyorsan a fagylalt kelyhedet, sitty sutty megolvadt. Voltak, akik strandoltak, mások az óriáskerékről szemlélődtek, vagy a parkban piknikeztek. A méhecskék zümmögtek, a madárkák csiripeltek, a bárányfelhők az égen úszkáltak. Pálcikaváros lakói élvezték a jóidőt a meleget és a szabadidőt…ám egyszer csak… fokozatosan sötétedni kezdett. Mintha egyóriás felhő takarta volna el a Napot. Először csak szürkület lett, majd egyre- egyre sötétebb és sötétebb. Hirtelen megállt az élet.. A Pálcikalakók fel-fel pillantottak az égre.

-Mi ez? Mi történik?- kiabálták.

-Ott van valami az égen.. Óriásfelhő ?- kiabálta valaki az úszómedencéből.

-Ez nem felhő..több felhő..- kiáltott vissza valaki a partról.

-Elszúrtak valamit a Felhőlaborban.-azok semmihez se értenek.- morgott valaki az óriáskerék tetején.-Minek terveztek ekkora felhőt..?

-Várjatok ez nem felhő..ezek nem felhők.-kiáltotta egy Hullócsillaggyűjtő akinél épp kéznél volt a távcsöve. -Ezek .. ezek..

-Na mondd már mik ezek..? – sürgette a társa aki mellette állt.

-Ezek.. ezek nem tudom mik.-mondta a a Hullócsillaggyűjtő, és ekkorra a város teljes sötétségbe borult.

A Pálcikalakók nem estek kétségbe azonnal bekapcsolták a kiscsillagokkal teli utcai lámpásokat, így éjszakai hangulat lett.

A strandolók kikecmeregtek a medencéből, az óriáskeréken ülők szép sorban leszálltak, a parkot elhagyták a piknikezők…és mindenki a főtérre igyekezett.

Nem telt bele sok idő az Esőcseppformázók, Álommanók, Léghajóvezetők, Szivárványfestők és a többi Pálcikavárosi is a főtéren tartózkodott. Sustorgás morajlás futott végig a tömegen. Többen egymástól kérdezgették, vajon mi takarja el a Napot?

 Pár perc múlva megjelent a Polgármester, fekete cilinderben orra alatt bajusszal. Egyik hóna alatt létrát cipelt. Egy kevésbé zsúfolt helyen megállt, felállította a létrát, majd felmászott a tetejére.           -Polgárok Pálcikavárosiak! -kiáltotta. – erre fokozatosan elcsendesült a tér. -Valami, vagy valamik eltakarták a Napot. Ez a helyzet jelenleg. Van valakinél távcső, hogy közelebbről megnézhessük a problémát mi okozza?

Pár Hullócsillaggyűjtő átfurakodott a tömegen kezükben az arany távcsöveikkel. Az egyiket felnyújtották a Polgármesternek, aki szeméhez emelte majd kisvártatva így szólt. -A Clilnderek Istenére mondom..ezek óriás léggömbök.. -Pár Hullócsillaggyűjtő is vizsgálódott távcsövén keresztül és megerősítették az elhangzottakat. -Igen igen..ezek léggömbök..de óriásiak ám. -Igen ! És többen vannak, egy egész hadsereg. -A tömegben többen felkuncogtak „ léggömb hadsereg” mondogatták, ki hallott már ilyet ?

-Na mármost, -folytatta a Polgármester. -Úgy vélem, be kéne fogni őket,  és akkor újra látjuk a Napot.

 – Ne de és ha veszélyesek? Inkább maradjunk a sötétben. -kiabálta ki valaki a tömegből.

 – Ugyan már ezek csak léggömbök. Viszünk magunkkal gombostűt, arra az esetre, ha megtámadnának. - mondta egy Szivárványfestő.

 -Ezt nem hiszem el, a múltkor a csillagjainkat csórták el, most meg a napfényt akadályozza valami. Elköltözöm innen! -morgott az óriáskeréken ülő.  

-Szerintem, léghajóval szálljunk fel, lepkehálóval befogjuk őket és kész. -javasolta egy Léghajóvezető.

-Ez remek ötlet.-mondta a Polgármester.-Kérem, hogy aki vállalkozik a léggömbbefogásra az sorakozzon ott a szökőkút előtt.

Pár Hullócsillagyűjtő, Szivárványfestő, Léghajóvezető és Esőcseppformázó sorakozott fel. – Ennyien elegen is leszünk, -szólt a Léghajóvezető. -A léghajóba tizenöt utas fér. Hozzunk hosszú köteleket, és lepkehálót, és gombostű is legyen mindenkinél.

A tömeg lassan oszolni kezdett utat engedve a bátor léggömbvadászoknak, akik előbb a Léghajóhangárba mentek, beszerezni a szükséges felszerelést, majd a parkolóba.

Két Léghajóvezető már várta őket az egyik hajónál. A lepkehálókat, a köteleket, a lámpásokat és a gombostűket mind bepakolták, majd beszálltak. Az egyik vezető az iránytűjét nézegette, és egyeztetett a kollégájával. A léghajón is bekapcsolták a lámpásokat.

 -Mindenki itt van, mindenki beszállt? Akkor kérem foglaljanak helyet, öveiket csatolják be. Felszállunk. -harsogta a hangosbemondó.

A léghajó, zurrogva burrogva fújtatva lassan a levegőbe emelkedett. Egyre feljebb és feljebb, elhagyták a fák majd a házak tetejét is.Az ablakokból kinézve, egyre jobban kivehetőek voltak a léggömbök. ( a léghajó fényei megvilágították őket ) Sőt ahogy egyre közelebb értek, látszott, hogy nem sima egyszerű léggömbökről van szó, ugyanis mind-mind más figura volt.

-Micsoda léggömbök ezek,-szólalt meg valaki,- hisz az egyik egy méhecske, a másik egy malac..

-Úgyám, -helyeselt az egyik Szivárványfestő.-én látok egy bárányt, és egy macskát is.

Elérték léggömböket.

-A léghajót rögzítettük a megfelelő magasságban. -szólt a vezető a hangosbemondón keresztül. -Mindenki a fedélzetre.  

Tolongások, és fészkelődések közepette, mindenki a fedélzeten volt kötelekkel és lepkehálóval. A lepkehálónak hosszú teleszkópos rúdja volt , jó messzire ki lehetett húzni. Ketten megfogták a rúd végét, és a többiek irányításával próbálták befogni a hozzájuk legközelebb levő léggömböt, egy macskát.

-Jobbra..jobbra..-irányított egy Esőcseppformázó.-

-Pucold meg a szemüveged, ne jobbra… balra..balra irányítsátok- szólt közbe egy Léghajóvezető.

Addig addig ügyeskedtek, míg sikerült befogni a macska léggömböt, és a léghajó felé húzni. Ott a kötél egyik végét ráerősítették a léggömbre, másikat a léghajó hátuljához. A Nap lassacskán újra előbukkant. Ugyanígy sikerült befogni a malac léggömböt, a méhecske léggömböt, a bárány léggömböt. Végül mindegyiket a léghajó végéhez rögzítették. Mikor már mindannyian a helyükön ültek, egyikük megszólalt.

-Tudjátok, szerintem ezek nem is léggömbök, mert ugye láttunk már léggömböt. Ezek sokkal nagyobbak. -mondta az egyik Hullócsillaggyűjtő.

-Akkor mik ezek szerinted? – kérdezte egy mögötte ülő Esőcseppgyártó.

-Szerintem ezek… Léggömböcök.- mondta az előző olyan hangsúllyal, mint aki valami nagy dolgot fedezett fel.

-Léggömböcök?-értetlenkedett valaki a leghátsó sorban.-De hát..ilyen szó nincs is.

-Már hogy ne lenne? Most találtam ki. Ezek Léggömböcök és kész. 

Mivel más nem akadékoskodott, úgy tűnt mindenki egyetért azzal, hogy ezek bizony Léggömböcök.

A léghajó landoláshoz készülődött, és megkezdte a leszállást. A léggömböcök engedelmesen libegtek szálldostak a léghajó hátuljához csatolva. Mikor földet értek, a városlakók köréjük sereglettek.

-Mik ezek ?-érdeklődött valaki a tömegben.-és mit csináljunk velük?

-Hova tegyük őket?-kérdezte egy esőcseppformázó.

-Miért takarták el a Napot ?! -kiabálta valaki.-Álljanak sarokba büntetésképp.

-Ezek léggömbök, hogy álljanak sarokba..?- hívta fel a figyelmet valaki.

A tömegből előfurakodott a Polgármester, hóna alatt a létrával. Felállította, és felmászott a tetejére.

-Polgárok !- a tömeg ismét elcsendesedett. -Úgy vélem ezek ártatlan léggömbök.

 -LÉGGÖMBÖCÖK !!-kiáltotta be a Hullócsillaggyűjtő.

-Lég..micsodák ?-kérdezte a Polgármester.

 -Léggömböcök..mert nagyobbak mint egy léggömb.

-..nos rendben Léggömböcök, de akkor is ártatlanok, minden bizonnyal véletlen takarták el a Napot nem szándékosan.

-De mi van ha direkt ? -akadékoskodott a morci.

-Erre nincs bizonyíték. Azt javaslom, vigyük őket a parkba és ott rögzítsük a kötelekkel. Így nem tudnak a Nap elé szállni.

Úgy is tettek. Megfogták a kötelek végét, és mind az összes Léggömböcöt a parkba vitték. Ott egy tisztáson, levert cölöpökhöz rögzítették a kötelek végét. A Léggömböcök szállingóztak a fák felett, a szél játszadozott velük. A városlakók nézegették őket, látszólag minden a legnagyobb rendben volt. Végül eljött az este, haza indultak a lakók.A városban kigyúltak a fények, a kiscsillagok felragyogtak a kandeláberekben. A pálcikagyerekek bebújtak ágyaikba, vagy viháncoltak a fürdőkádban. A Hullócsillaggyűjtők és az Álommanók megkezdték munkájukat.

Másnap reggel, amint elindult a városlakók szokásos napja, pár Esőcseppfromázó, és Léghjóvezető útja a parkon vitt keresztül. Amint a fák közt kiértek a tisztásra, szomorú látvány tárult eléjük. Az összes Léggömböc leeresztett, és a füvön hevert.

-Odanézzetek.. mit történt szegényekkel? -kiáltotta az egyik Léghajóvezető és odasietett. A Léggömböcök szomorúnak tűntek. -Hívjuk gyorsan a Polgármestert azonnal sürgősen ide rögtön most !!- mondta az Esőcseppformázó.

A másik Légjhajóvezető elszaladt és nemsokára cilinderes Polgármesterrel tért vissza.

-Szent Cilinder de hát mi történt..mi történhetett szegényekkel ?- kérdezte szomorúan. Körül állták a Léggömböcöket melyek leeresztve hevertek a fűben. Tanácstalanok voltak. Egyre több városlakó gyűlt össze a parkban és mind csak találgatni tudott. Ekkor egy Pálcikakisgyerek, elengedte az anyukája kezét és előre furakodott a Polgármesterhez.

-Polgármester bácsi... azt hiszem tudom mi a baj. A Léggömböcök szabadon érzik jól magukat, ha szállhatnak. Ez a fogság nem tesz jót nekik, attól ereszthettek le.

-Ebben van valami…-helyesltek a körülöttük állók.

-Engedjük szabadon őket.. !

-Igen engedjük!!- kiabálták a városlakók.

-Gyorsan hozzunk egy ollót vágjuk el a köteleket.

Valaki elszaladt ollóért. Mikor visszatért, a Polgármester és az egyik Léghajóvezető munkához látott. A Vezető fogta a kötelet a Polgármester pedig elvágta. Miután az összes kötelet levágták..percekig nem történt semmi. A városlakók riadtan figyelték a Léggömböcöket.

-Talán már késő.-mondta szomorúan valaki.- Már nem fognak szállni többet.

-Várjunk még. -mondta a Polgármester.

Ekkor halk zizegés hallatszódott, mint amikor egy műanyag flakonba homokot szórunk és megrázzuk.A zizegés erősödni kezdett..és a Léggömböcök lassan el kezdtek felfúvódni. Egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, míg végül elérték a valódi nagyságukat, formájukat. A városlakók arca felderült, és mindenki éljenzett. Nagyon megörültek, hogy a Gömböckék feléledtek.

-Álljunk kicsit távolabb, hogy fel tudjanak szállni.- javasolta a Polgármester.

A tömeg hátrébbhúzódott. Elég hely volt most már hogy a Léggömböcök felemelkedjenek. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedtek, végül elérték a fák tetejét.

 -Csak annyit kérünk..- kiáltott utánuk a Polgármester,- hogy légy szíves ne takarjátok el a Napunkat!!  Az egyik Léggömböc vissza szállt a Polgármester orra elé, és vidáman zizgett kettőt hármat. Aztán uccu felreppent a többi társa után. Igy történt hogy a Léggömböcök újra szabadok lettek. Megkedvelhették a városlakókat, mert azóta is ott lebegnek a város felett.. de óvatosan, hogy ne takarják el a Napot.

 

Zsófia Eszter, Meseiró

Ezt a mesét írta: Zsófia Eszter Meseiró

Kicsik és Nagyok, Anyuk és Apuk, Nagyik és minden olvasó aki szereti az egyedi, nem hétköznapi, nem sablonos meséket. Pálcikaváros lakóit, és történetit hoztam el nektek, és garantálom hogy senki nem fog unatkozni olvasásuk közben. Szeretnivaló lakói, egyed foglalkozásokat űznek, és mindig kalandba keverednek. Egy rejtett világ a felnőttek szeme elől, itt található Pálcikaváros, amit csak gyerekek találhatn...