Sárkányrepülős utazások - avagy Kornélia és Porci kalandjai

Sárkányrepülős utazások - avagy Kornélia és Porci kalandjai.

Sárkányrepülős utazások- avagy Kornélia és Porci kalandjai

Ez a történet Kornéliáról szól, aki egy hatéves kislány. Gondolhatnátok, persze hogy mi ebben az érdekes, hisz rengeteg hatéves kislány él szerte a világon. Igen ám, de vajon van köztük olyan, aki éjjelente sárkányrepülővel száll a város felett, vagy látogat el idegen tájakra? És ha ez nem lenne elég, van egy cicája, aki társa ezekben a kalandokban. Egy fekete fehér kiscica, aki Porci névre hallgat. Kornélia szülei, erről persze semmit sem tudnak. Lefekvéskor jóéjt puszit adnak a lányuknak, jobbról és balról, leoltják a lámpát és kilopakodnak a szobából. Kornélia csak erre vár, óvatosan kimászik az ágyából, sietve átöltözik és a pizsamáját a sarokba hajítja. Bukósisakot csatol a fejére, felkapja hátizsákját, és végül hóna alá veszi Porcit. A kiscica nem tiltakozik. Ablak nyílik, az egyik tornacipős láb már kint is van a párkányon, majd kilép a másik is. Porci a cica biztonságosan megkapaszkodik Kornélia hátán a hátizsákon. A sárkányrepülő elrejtve a háztetőn egy ponyva alatt. A ház oldalán tűzlépcső fut fel a tetőre, ezt használja ki a kislány.

Ez az este sem különbözött a többitől. Kornélia kimászott az ablakon, fején a bukósisak, Porci hátán. Sietve mászott felfele a létrán, majd a tetőbe kapaszkodva felhúzta magát.

-A sárkányrepülőzés veszélyes dolog, figyelni kell a szélre és az időjárásra. Kornélia sárkányrepülőjében apró motor van, így, ha nem megfelelő a szélerősség akkor is fel tud szállni. Még a nagypapája hagyta rá, erről se tudtak a szülők.

És amíg ezt leírtam, addigra Kornélia be is indította a motort. Halk zümmögő hang hallatszott. Porci elhelyezkedett a kislány jobb oldalán egy kosárban. A kislány elrugaszkodott a háztető széléről és felreppent. Magasan a házak fölé emelkedett. A város fényei apró pontokká zsugorodtak össze. Már erdők dombok felett repült. Porci a kiscica, kimászott a kosarából, és erősen megkapaszkodott a kislány vállán, szorosan Kornélia feje mellé hajolt úgy kémlelte a messziséget. Egy kisebb liget felett repültek, amikor a kislány úgy határozott, hogy leszáll a földre.

-Ez a városi Arborétum! -kiáltotta oda Porcinak. -Nézzünk szét! 

Fokozatosan ereszkedni kezdett, és egy bokor mellett landolt. Kioldotta biztonsági köteleket, Porci leugrott a válláról, és elindultak. Az Arborétumban mindenféle különleges növény helyet kapott. Voltak itt óriási égig érő fák, ezüstösen csillogó fenyőfák, hatalmas lapulevelek, sűrű bokrok. Nyár lévén rengeteg virág virágzott, balzsamos illatok keveredtek a levegőben. Egyszer csak a fák között, sétálva egy rétre értek, és apró világító pontokra lettek figyelmesek. A kiscica megállt és gyanakodva figyelte őket. -Szentjánosbogarak. -súgta a kislány, nem kell félned Porci. A bogarak, mint megannyi apró lámpás repkedtek a mező felett. Halk tücsökciripelés hallatszott. A kislány és a cicája közelebb merészkedtek, és elbűvölve nézték a világító pontocskákat. A bogárkák fénye egészen bevilágította a rétet. Varázslatos látvány volt.

Egyszer csak halk motoszkálás ütötte meg a fülüket. Egy süncsalád araszolt keresztül Kornélia lába előtt az avarban. Porci közelebb merészkedett hozzájuk. A mancsával megérintette az egyik hátát. -Óvatos legyél, szúrnak. -figyelmeztette a kislány. A cica nem bántotta őket ,barátkozni próbált. Soha nem találkozott még sündisznókkal.

A sünök bedöcögtek egy kisebb bokor alá, a legkisebb süngyerek még visszanézett Porcira, - fura egy szerzet ez, a háromszög alakú füleivel- gondolta magában. -majd ő is eltűnt.  

-Menjünk tovább. -mondta a kislány. - hátha találkozunk még éjszakai állatokkal. Átvágtak a réten, a Szentjánosbogarak világították meg az útjukat. A kiscica sietve szedte a lábait a magas fűben. Újra a fák közé értek. Egy borz bukkant elő az egyik bokor alól. Kornélia egyből felismerte fekete fehér állatkát. -Odanézz! -szólt oda Porcinak. – egy borz. Olyan színe, mint neked. Testvérek is lehetnétek. A kiscica erre nem vett volna mérget, hiszen ő mégis csak egy cica. Hosszú kackiás bajusszal,és négy ruganyos lábbal, nem beszélve a hosszú farkáról. Köszönte szépen nem kívánt egy borz testvére lenni. Abban viszont hasonlítottak, hogy egyforma nagyok voltak. A borz kíváncsian Porcihoz döcögött és megszaglászta. A kiscica nem örült a váratlan barátkozásnak fújt egyet és arrébb ment. A borz nem sértődött meg, folytatta útját, és eltűnt a fák sűrűjében. -Nem voltál valami barátságos Porci! - rótta meg a kislány, és megsimogatta a cicája fejét. -Gyere. Tovább sétáltak.

Kiértek egy ösvényre. Szerencséjükre a Hold fénye jól megvilágította, így vettek észre egy rókát. Az állat méltóságteljesen ült, és figyelte őket vörös szőrén megcsillant a holdfény. Farkát lábai köré tekerte, és figyelt. Kornélia és a kiscica megálltak. Bagoly huhogása törte meg a csendet, és a róka egy szempillantás alatt eltűnt a bokrok között. A kislány is megrezzent egy pillanatra annyira belefeledkezett a róka látványába. -Ideje lenne hazamenni Porci. Ennyi kaland épp elég volt mára.  Felvette a kiscicát, hogy gyorsabban haladjanak. A réten még mindig ott repkedtek a Szentjánosbogarak. Óvatosan átvágott közöttük, és sietett vissza a sárkányrepülőjéhez. Porcit betette a kosarába. Becsatolta a biztonsági öveket, és beindította a motort. Mivel most a talajról indult kicsit neki kellett futnia, hogy fel tudjon szállni. Pár perccel később már emelkedett is felfelé. A város felé vette az irányt, és lassan maga mögött hagyta a fákat, a rétet. A kiscica bátran nézte az alattuk elsuhanó tájat. Már a város felett repültek. Közeledett Kornélia háztömbje. Ereszkedni kezdett, így mire a házhoz ért biztonságosan landolni tudott a tetőn. Porci kiugrott a kosarából, megvárta míg a kislány kikapcsolja az öveket, és gondosan letakarja a sárkányrepülőt egy ponyvával. A kiscica felugrott Kornélia vállára, és a kislány a tűzlétrán visszamászott a szobájába. Gyorsan lerúgta lábáról a tornacipőket (a szoba jobb és bal sarkába landoltak) majd pizsamába öltözött. A kiscica kényelmesen elhelyezkedett a kosarában és szinte már el is aludt. Kornélia befészkelte magát a takarója alá, és még egyszer elalvás előtt visszagondolt az állatokra.