Pálcikaváros- Az óriási csillaglopás

Az óriási csillaglopás

Hadd meséljem el neked hogyan tűnek el, és kerültek vissza a csillagok Pálcikaváros égboltjára. Ez egy nagyon régi történet, de az idősebbek még emlékeznek rá.

Történt egyik kora este, hogy egy hullócsillaggyűjtő, munkába készülődött. Lassan nyolc óra volt el kellett indulnia, hogy időben felérjen egy magas ház tetejére. Gondosan hátizsákjába tette az üvegdobozát ( egy ilyen dobozba egyébként 2-3 csillag fér maximum, hogy kényelmesen ellegyenek ) Elemózsiát is csomagolt, mert nem jó korgó gyomorral csillagokra vadászi a sötét éjszakában.

Gyalog indult útnak, mentében oda oda köszönt más hullócsillaggyűjtőknek. Lassan elnéptelenedett az utca, csak csillaggyűjtők vagy állommanók jöttek mentek. Kellemes tavaszi éjszaka volt, az utcai lámpák lassan kigyúltak, a bennük levő kiscsillagok ragyogóan világítottak. Végül odaért a számára kijelölt magas házhoz. Én mondom nektek, volt vagy húsz emeltnyi magas. A hullócsillaggyűjtő kinyitotta esernyőjét- amit minden pálcikavárosi magánál hordott- és várt. Várt. Míg egyszer csak, egy hirtelen fuvallat belekapott, és lassan felemelte őket a földről. Lassan himbálózva egyre magasabbra emelkedett, negyedik emelt… nyolcadik emelet.. tizenharmadik emelet…még magasabbra még egy kicsit,. És végül elérte a tetőt. Kicsit még feljebb szállt, hogy biztonságost le tudjon ereszkedni. Oldalra irányította az esernyőjét, és lassan földet ért. Keresett egy arra alkalmas helyet, és leült a háztetőn.

-Valami nem stimmel.-gondolta magában. –Ilyenkor már szoktak fent lenni csillagok, most egy sincs. –Ránézett az órájára, már elmúlt kilenc.

Körülnézett, és látta, hogy más csillaggyűjtők is értetlenkedve kémlelik az égboltot távcsöveikkel, majd néznek egymásra háztetőről háztetőre. –Eltűntek a csillagok !-kiáltotta valaki, aztán egyre többen kapcsolódtak be.- Ki látott már ilyet ?!Nem látok semmit! –Hol vannak a csillagok, látja valaki őket?! –A pálcikás mindenségit! Hát Gumilabda legyek ha ezt értem!

Teljes lett a zűrzavar. A sötétség viszont egyre nőtt. A Hold ugyan fent volt az égen, és világított, de csillag sehol sem volt. A hulllócsillaggyűjtők, tehetetlenül nézelődtek egymásra tetőkön, ilyen még sosem fordult elő. Nem volt jobb ötletük összegyűltek a város főterén, hogy megvitassák hogyan tovább.- Elő kell keríteni a csillagjainkat, és vissza kell tennünk őket az égre !- született meg az egyhangú döntés. Igen ám.. de hol lehetnek..? –tanácstalankodtak. Sajnos semmi használható ötlet nem jutott eszükbe. Eljött a hajnal, a csillaggyűjtögetők hazaindultak, de ez a probléma nem maradthatott titokban, ugyanis néhány álommanó is megjelent a főtéren. Igy hát, reggelre már az egész város erről beszélt és tanakodott miként lehetne megoldani ezt a szörnyű esetet.

Munkába indult plul egy Szivárványfestő is a kollégáival. Elment a Szivárvány gyárig, ott magához vette a szükséges felszerelést – különböző méretű ecsetek, festékpaletta, és a speciális esőköpeny szürke színű, hogy rejtve maradjon a kíváncsiskodó szemek elől. Mindent bepakolt a hátizsákjába, és elindult a léghajó leszálló-parkoló felé. Már több festő is várakozott, mire odaért. Ismerőseinek biccentett fejével, néhányukkal kezet rázott. Sustorgó beszélgetésekből kihallotta, hogy majdnem mindenkit az eltűnt csillagok foglalkoztatnak. Volt aki azt mondta..- Engem ez egyáltalán nem érdekel. Éjjel alszom úgysem látom őket. Mire egy másik : -Érdekelhetne, hisz ők világítják meg éjjelente az utcáinkat, tán sötétben szeretnél bolyongani az után ?

Megérkezett a léghajó. Zurrogva- fújtatva nagy port kavarva, leszállt az arra kijelölt helyen. Óriási szivar alakú levegővel teli párnája ide oda libegett a felkavart huzattól. A munkások beszálltak. –Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, - szólalt meg a hangosbemondó-ma is a legmagasabb ponton kezdjük a festést mintegy ….. –és itt valami recsegés ropogás hallatszott, így sajnos nem derült ki milyen magason. De nem volt baj, mert már hozzászoktak a magassághoz. –Felszállás..felszállás- kiabált a hangosbemondó.

Először csak a házak teteje fölé emelkedtek, aztán egy két madár bekukkantott az ablakokon, végül már a felhők között szálltak. Szürke égen komor gombóc felhők terpeszkedtek. –Jó kis esőt kaphattak az éjjel az emberek.- mondogatták a szivárványfestők.- Elértük a szivárványszintet.-szólt újra a bemondó.

–Kérem készüljenek a festéshez. A szivárványfestők, biztosítókötéllel rögzítették magukat a léghajóhoz, majd az egyik kezükben óriási palettát tartva, a másikban ecsetet, hozzáláttak a pingáláshoz. Mindenki más más réteget kezdett el , és ügyeltek arra hogy ne csusszannak át a másik színbe. Teltek az órák, szépen alakult a szivárvány az égen, a léghajót erre meg arra kormányozta a léhajóvezető, mikor merre volt szükséges. Amint ott festegettek, ez egyik festő visszamászott a léghajóra, és elővette elemózsiás táskáját, megéhezett. Miközben eszegetett, kifele nézelődött egy korláton át. Egyszer csak megdörgölte a szemét.. aztán még egyszer ..és még egyszer.

–Te szent égi paca! –kiáltott fel.- Gyorsan, ide mindenki azonnali, hamarjában! A többi szivárványfestő nem tudta mire vélni, mi lehet olyan rettentően sürgős fontos..de lassan azért visszamásztak a léghajóba. –Mi az, mi ütött beléd? –Mit sipítozol? –kérdezgették a többiek. –Odanézzetek!-mutatott lefele a fák közé, egy völgyre.-Oda..oda.. ! –Én nem látok semmit, egyébként sem érdekel nem erre lakom.-mondta valaki. –Egy sárkány…-szólt elhűlve valaki. –MI? hogy mit mondasz? –kérdezte valaki. –Mondom egy sárkány.-szólt az előző. –Az bizony !- vágta rá, aki legelőszőr kiabálni kezdett.-Gyorsan egy távcsövet!-kiáltotta és a korlát alatti tartóból elővett egyet.A többiek is követték a példáját. A messzilátóval tisztára kivehető volt , amint egy pisztáciazöld sárkány két apró mellső szárnnyal ( amik kék színűek voltak ) heverészik a völgyben. Ahogyan lélegzett, a fák csak úgy hajladoztak- mikor beszívta a levegőt felé hajoltak, mikor kifújta elhajoltak.

–Valami van a kezében. Azt nézzétek !-kiabálta a hangosbemondó. Ezek szerint a vezető is a sárkányt kémlelte. Mindannyian odafordították a távcsöveiket. És valóban…a sárkány kezében egy óriási -óriási befőttesüvegnek látszó valami volt, amit forgatott és nézegetett. Mint egy kisgyerkőc egy hógömböt, vagy kaleidoszkópot.

–Ti látjátok mi van az üvegben? -kérdezte valaki. -Homályos a távcsövem nem látom. Mindenki feszülten figyelt. Egyszer csak valaki megszólalt- Szent tintafolt ! A csillagjaink, ha mondom…a csillagjaink!! –A csillagjaink..? De hát miért.. – Minek kellenek neki a csillagjaink ? Azonnal szerezzük vissza őket ! Ilyen egy ehhez hasonló mondatok hangzottak fel a léghajó fedélzetén.

Végül is abban egyeztek meg, hogy a léghajóvezető a térképen megjelöli a sárkány pontos felbukkanásának a helyét. Aztán visszaszállnak a városba, és a főtéren megvitatják a többi városlakóval hogy mitévők legyenek. A vezető rádión leszólt a központi Léghajó hangárba, és utasításba adta h a lehető legtöbben gyűljenek össze a főtéren, mert fontos dolgot kell megbeszélnie a városnak.

Mire a léghajó landolt a téren már sok városlakó álldogált kiváncsian várva a hireket.A szót az a szívárványfestő ragadta magához aki legelőször vette észre a sárkányt. –Idefigyeljetek lakók ! Pálcikaváros minden lakója.. megtaláltuk az ellopott csillagokat. Izgatottság futott végig a tömegen -Hu.. –Hol?-Nahát.. –Ez gyors volt. – És vissza is lehet szerezni őket, egyetlen probléma hogy egy sárkánynál vannak.

Mindenki még izgatottabb lett.

- Sárkány? egy igazi ? –Mégis minek neki az a sok csillag. –Azonnal hozzuk el tőle !-Vagy , hagyjuk ott..

Megállapodtak, hogy – bár még egyikük sem látott soha sárkányt, nem hogy egyezkedett volna vele .- először is diplomatikus úton, barátságosan próbálják meg visszaszerezni a csillagokat. Delegációt állítottak fel ami, még aznap elindult a völgybe. A delegációba bárki jelentkezhetett, aki elég bátor volt. Két léghajónyi lakó gyűlt össze. ( Nem voltak túl bátrak) Az első léghajóvezetőnél volt a térkép, amint felszállt utána indult a második. A delegáció izgatott volt.

–Jó de hogy kérjük vissza? –Mit mondjunk neki? –Elvesszük és kész! –Szerintem hagyni kéne a túróba. –És ha nem érti, amit mondunk? –Megoldjuk csak érjünk oda.

A léghajóvezető úgy döntött, hogy egy biztonságos helyen landol a fák között, de nem messzi a völgytől, hogy barátságtalan fogadtatás esetén gyorsan el tudjanak menekülni.

Mikor mindkét léghajó földet ért, kiszálltak az utasok. Megegyeztek abban, hogy a vezetők itt maradnak őrzik a hajókat, és szükség esetén gyorsan beindítják őket. Elindultak. Ahogy közeledtek, egyre erősebben lehetett érzeni a levegő áramlásán hogy a sárkány szuszog. Néha hátráltak, néha meg előre lódultak mentükben.

Na de ki beszéljen a sárkánnyal? Egy emberként, helyeslően bólogattak,- Beszéljen vele az, aki észrevette. Végül is miatta vagyunk itt. Így így ! –mindenki helyeselt.

Lassan elérték a tisztást. Valóban ott volt a sárkány, heverészett, és nézegette a kezében levő óriási üveget, amiben most már tisztán láthatóak voltak a csillagok. Maga a sárkány nem tűnt túl veszedelmesnek csak óriási nagy volt. A delegáció araszolni kezdett, ügyelve arra hogy legelöl az legyen aki beszélni fog vele. A szónok vett egy nagy lélegzetet, kifújta összeszedte minden bátorságát, és előrelépett.

–Elnézést kérek Ősárkányossága,..-kezdte halkan, de hangja egyre erősödött.

Ekkor a sárkány ránézett. Kiváncsian méregette a pöttömnyi kis városlakót, aki akkora volt mint a sárkány egyik lábujja.

–Egy aprócska teremtmény.- szólalt meg a sárkány. Hangjában némi lelkesedés hallatszott.-Mi járatban vagy errefelé? –Nos, kérem szépen mélyen tisztelt Sárkány..én a csillagjainkat szeretném visszakérni.. A delegáció tagja rezzenéstelen arccal, pislogva figyelte a párbeszédet. –A csillagjaitokat ? –kérdezte a sárkány. –Mármint, hogy ezeket ? –kérdezte és óvatosan megrázta az üveget. –Igen tisztelt Sárkány…azokat, és kérem szépen ne tessék rázogatni őket, azt nem szeretik. -Minek nektek ez a sok csillag ? –kérdezte a sárkány. –Tetszik tudni, ezek a csillagok világítják meg nálunk az eget éjszakánként, és ha lehullanak a Hullócsillaggyűjtők összeszedik őket, és a város utcalámpáiba kerülnek. Igy most sötét van éjszaka, és a csillaggyűjtűknek nincs munkája. –Leszedtem őket az égről az igaz.. de meg volt rá az okom. –felelte a sárkány.-és nem szeretném visszaadni, nekem is kellenek.

–De Sárkány..ez lopás..az nem szép dolog. Minek kell neked ennyi csillag? –Lopás.. –gondolt a szó után a sárkány. –Igen az, elvenni más tulajdonát. ..se szó se beszéd. –Lopás !-kiabálta oda valaki a delegációból. A sárkány odapislantott, a delegáció tagja összehúzta magát irtó picire. –Minek neked ez a sok csillag Sárkány?-kérdezte újra a legbátrabb.-Lehet tudnunk neked segíteni. –Sajnos elfogyott a szikra az orromból, és nem tudok már tüzet gyújtani. Éjszakánként egyedül üldögélek a sötét völgyben egyes egyedül.

A delegáció arca szomorúvá vált..néhányan el is pityeredtek.

–Akkor..építünk neked lámpákat, és adunk hozzá kiscsillagokat. És ha kihunyak, újra töltjük! –kiabálta valaki. –Igenigen! Ez jó ötlet !- kiabálták a többiek.

–Csak kérlek add vissza a csillagjainkat. És délután visszajövünk megépítjük neked a lampionokat. –Na nem bánom, éjjel visszateszem őket az égre.-mondta a sárkány.- De kérlek ti is tartsátok be a fogadalmatokat. –Úgy lesz Sárkány! Nemsokára visszajövünk és megépítjük a lámpákat.

Visszaindultak a léghajóikhoz, aztán útjukat a város felé vették.

A főtéren a többiek izgatottan várták őket. Mikor landolt a léghajó, és kiszálltak, minden pontos apró részletről beszámoltak, és további lakókat kezdtek el toborozni a lámpák építésére. Mikor persze kiderült, hogy a sárkány nem is olyan veszedelmes, többen is felajánlották segítségüket.

Így történt hogy ,nem is egy vagy kettő de tíz léghajó érkezett vissza a sárkányhoz.

A völgyben aztán alaposan munkához láttak. Fúrtak faragtak, míg egy csodálatos lampionokból álló lámpaparkot építettek fel. Minden fán lapionok lógtak. Mikor készen lettek, a kiscsillagokkal feltöltötték a őket.

A sárkány nagyon örült. –Végre nem leszek többet sötétben.- mondta. –És egyedül sem. -mondta az egyik álommanó aki épp, a lampionokat kapcsolgatta fel. Gyakran meglátogat majd a város. Amikor beesteledett, a sárkány felröppent két aprócska szárnyával, kinyitotta befőttesüvegét, és meglóbálta. Többszáz csillag repült vissza az égre, és ragyogta be.

Így esett h az ellopott csillagok visszakerültek az égre. Pálcikafalva lakói azóta barátságban állnak a sárkánnyal, és sokszor meglátogatják.