Pálcikaváros- Most esőt, vagy napot ?

https://gabicsabi.hu
Most esőt, vagy napot?
 
Nehéz olyan döntést hozni, ami mindenkinek megfelel. Én mondom nektek, ez még Pálcikvárosban sem egyszerű. Van aki ugráló kötelezni szeretne, van aki fogócskázni. Van aki gesztenyepürét enne tejszínhabbal, van a ki spenótot.. ...

Kép forrása: saját illusztráció

Most esőt, vagy napot?

 

Nehéz olyan döntést hozni, ami mindenkinek megfelel. Én mondom nektek, ez még Pálcikvárosban sem egyszerű. Van aki ugráló kötelezni szeretne, van aki fogócskázni. Van aki gesztenyepürét enne tejszínhabbal, van a ki spenótot.. bár ez ritkán fordul elő. Elég az hozzá, hogy a felnőttek között is előfordul néha, hogy nem értenek egyet valamiben. Ilyenkor legjobb megbeszélni a dolgokat, és olyan megoldást találni, ami mindenkinek megfelel.

A következőt eset épp Pálcikavárosban történt meg.

Említettem már, hogy vannak Esőcseppformázók. Az ő munkájuk elsősorban az, hogy az Esőcseppgyárban ellenőrizzék a legyártott esőcseppek formáját. Megfelelően dundik e, megfelelő mennyiségű vizet raktároztak e el. Másodsorban pedig, van egy kis csoport (ők a felső szinten egy tágas kis irodában dolgoznak, míg a többiek az alsó szinten a laboratoriumban) akik naponta üléseznek, hogy megvitassák a következő napi időjárást. Esőcseppcsoport a nevük. Süssön e a Nap, és ha igen mennyi ideig. Legyen e felhő az égen, és ha igen bárányfelhő legyen, vagy csak apró vattapamacsok, essen e az eső,és ha igen milyen mennyiségben.

A történetünk egy kora tavaszi reggelen kezdődik, amikor az egyik Esőcseppformázó pálcikalakó munkába indult. Belebújt vízhatlan kék kezeslábasába, és szürke gumicsizmájába. Útja a városon vitt keresztül, míg nem elért az Esőcsepgyár kapujához.

A gyár szürke volt, tetején óriási szivárvány díszelgett, két végén egy-egy felhőpamaccsal. Az alsó két szinten voltak a laboratóriumok, ahol az esőcseppeket formázták, ellenőrizték, de itt tervezték meg a felhők formáját, és sűrűségét. A legfelső, harmadik szinten dolgozott, ülésezett az Esőcseppcsoport. Itt gyakran voltak civakodások és zúgolódások, mert előfordult, hogy nem értettek egyet valamiben.

Minden itt dolgozó reggelente bejelentkezett a recepción. Speciális esőcsepp formájú kártyát kaptak, amit a nyakukba akasztottak. Ezekkel a kártyákkal tudtak bizonyos laborokba, vagy irodákba belépni. Az ajtók mellett felszerelt cseppformájú érzékelőhöz illesztve működött a rendszer.

 Az Esőcseppformázó végig sétált a folyósón, és be-be kukkantott a laborokba.

Micsoda látvány volt ez , el se hinnétek.. mindenféle kémcső, lombik, dugattyú,és szívattyú, bugyborékolt, zúgott, pumpált, sistergett odabent.Színes folyadékok keringtek csöveken keresztül át, lombikokba, majd ismét csövekbe. Mikor a folyamat végére ért, esőcseppek hullottak alá, egy nagy üveggömbből, egy átlátszó kádba. A kád körül Esőcseppformázók sündörögtek nagyítókkal a kezükben és azon át vizsgálták az esőcseppeket.

 -Nem jó, nem elég gömbölyű! -Nem elég a víztartalma..tegyetek bele még pár gramm csillag kristályt… -Ez már alakul,..jó lesz jó lesz..csak lehetne nagyobb.

Néhányuk kezében jegyzettömb volt, és buzgón jegyzeteltek. Amint megállapították mi a hiba, hol a hiba újra kezdték a folyamatot. Újra felbugyogtak a kémcsövek, és a lombikok.

A második szinten, ahol a felhőket tervezték ott is megállt nézelődni. Nekünk furcsának tűnhet, hisz a felhőket mi már csak készen látjuk az égen, de bizony bonyolult folyamat őket létrehozni megtervezni. Micsoda munka áll mögöttük... nem is gondolnátok. Az egyik laboratóriumba kukkantott be.

Egy óriási átlátszó üst állt a terem közepén. Olyan magas volt az oldala, hogy létrát kellett mellé támasztani, hogy a Felhőformázók fel tudják érni. Az üstben kavargott valami átlátszó -halványszürke gomolyag.. ködszerűség. Néhány Felhőformázó, már a létrák tetején tüsténkedett, és különböző anyagokat szórt zsákokból az üstbe. Ezektől a gomolyag színe hol sötétebb lett, hol világosabb.

-Valaki gyújtsa már meg a tüzet..!-kiáltotta az egyik. Egyikük odaszökkent és egy apró öngyújtóval az üst alá gyújtott. Színes lángok csaptak fel. Néha szikrák is.

-Nem nem szikra nem kell…azt kapcsold ki.-mondta másik.

 Pár percen belül az üst pöfékelni kezdett, és apró pihe puha felhőcskék szállingóztak felfele a mennyezetre.

 -Nem jó,..ez nagyon kicsi. Hozzatok még Pufi port. Valaki a vállán egy óriási zsákkal egy üres létrán felfele igyekezett. -Nesze…itt a por...-mondta és beszórta az üstbe.

A következő felhők bár nagyobbak voltak, kezdtek lila színűvé válni. -Ajjajj jajjj…- dörmögte valaki.- Ez így nem lesz jó. Ennek most miért van ilyen színe? – Kell bele némi Ködszín por. Attól vissza változik a színe. -mondta az első.

 Nem telt bele sok idő mindenféle formájú felhő lebegett úszott a teremben különböző magasságokban. A lila szint valamelyest sikerült eltűntetniük, de még volt mit alakítani. Esőcseppformázónk az Esőcseppcsoport tagja volt, így nem maradhatott tovább, mennie kellett a harmadik legfelső szintre. A folyosó végén, többedmagával beszállt egy liftbe.

Mikor kinyílt az ajtó, útjaik szétváltak. Ki erre ki arra mindenki más irodába igyekezett. Szereplőnk, aki az Esőcseppcsoport vezetője volt, végigsietett a folyosón, és belépett egy terembe.Halk zúgolódás zümmögés jelezte hogy a többiek már odabent vannak.

 A terem közepén egy jókora asztal állt körülötte kényelmes színes székek. Ezen ülnek majd a csoporttagok. Lámpa gyanánt, egy óriás napkorong szolgált, kellemes barátságos fénybe vonva a termet. A falak üvegből voltak mennyezettől le egészen a szőnyegig. Ez azért volt jó, mert ha valaki már nagyon unta a beszélgetést, odasétált is kinézett rajta. Rá lehetett látni a városra.

 -Jó reggelt, ha mindenki itt van kezdhetjük is. -mondta a vezető.

A többiek lassan lassan helyet foglaltak.

 -Kezdjük a szokásossal, lássuk az adatokat, az információkat.

Két csoporttag felállt és egy táblához lépett. A táblán mindenféle számok, grafikonok adatok voltak. -Nos- kezdte az egyik, az emberek aggódnak a terméseik, a veteményeseik miatt. Hetek óta nem esett az eső.

-De miért nem?- kérdezte a vezető.

-Mert megszavaztuk a napsütést.-mondta valaki. -A hosszú tél után, szükségük volt az embereknek napfényre.

- De eső is kéne,..- szólt közbe a mellette ülő.

-Nem, nem kell, ki akar elázni? - vágott vissza a másik.

-A napsütés jó.. benne van a D vitamin. Arra szüksége van az embereknek! -mondta az egyik táblánál álló kutató.

-Az emberek szeretik  napsütést, kirándulnak, parkba mennek, sütkéreznek  napon.

-Jó de..eső nélkül kiszárdnak a veteményesek, a búzamezők, a napraforgóföldek, a kukoricások, a gyümölcsfák, a zöldségek..-mondta valaki. Többen bólogatni kezdtek.

-Azt nem lehetne, hogy csak a veteményesek felett essen az eső?- kérdezte valaki.

-Nem varázslók vagyunk,…csak Esőcsoport.

-Kell az eső..

-Nem,nem kell

-De kell.

Egyre határozottabban, és hangosabban hajtogatták a véleményeiket. Nagy lett a hangzavar, egymás mondataiba vágtak, és nem hallgatták meg a másikat. -Ez így nem lesz jó,-gondolta a vezető.-Mindenki kiabál, így nem fogunk megegyezni. 

Elővette fa húsklopfolóját, és kétszer határozottan az asztalra csapott. -Elég elég legyen , csendet! -kiáltotta.- Ha így folytatjuk nem tudunk megegyezni. Mindannyian kiabálunk,egymás szavába vágunk lassan a gondolatainkat sem halljuk. Ezt így nem lehet. Meg kell hallgatnunk egymást, azt aki a napsütésre szavaz, és azt is aki az esőre. És olyan döntést hozunk ami mindenkinek megfelel. Halljuk az érveket.

-Az eső igenis szükséges, hisz eső nélkül tönkre mennek a legelők, a veteményesek a virágok elszáradnak, oda minden növény.- törte meg a csendet, az egyik eső mellett fellépő csoporttag.

-De a D vitamin is szükséges..a napsütés…

-Igen de túl sok napsütés kiégeti a füvet..nem tesz jót a perzselő nap.

-Ez ellen használhatnánk felhőket, - javasolta a vezető. -Nem véletlenül találtuk fel őket. Néha árnyékolják be a napsütést.

-Ez remek ötlet,-mondogatták a többiek.

Az egyik táblánál álló megköszörülte a torkát.

 -Szerintem, essen az eső a hét 3 napján, elegendő mennyiségben, a többi 4 napon pedig legyen napsütés. Arra az esetre, ha nagyon tűzne, felengedünk néhány bárányfelhőt, hogy elviselhetőbb legyen a meleg.

-De milyen napon? -érdeklődött valaki.

-Szerintem, hogy igazságos legyen, bedobjuk a hét napjai egy cilinderbe, és minden vasárnap kihúzunk 3 napot. És akkor essen.

-Jóó..jóó..remek ötlet.- néhányan még tapsoltak is.

-Nos, akkor hát, ha ez mindenkinek megfelel, kérem a jegyzőnket, hogy foglalja jegyzőkönyvbe, az iktatót pedig hogy iktassa és pecsételje le, tegye a megfelelő mappába.A felhőfelelősök menjenek le délután a Felhőlaborba, és értesítsék őket a döntésünkről. Vitassák meg velük hányféle felhőt tudnak a rendelkezésünkre bocsájtani hetente. Mi a következő napirendi pont?

Ám az már egy következő történet. Most legyen elég annyi, hogy az Esőcsoport sikeresen megoldotta a csapadékmennyiség problémáját…egyelőre.

Zsófia Eszter, Meseiró

Ezt a mesét írta: Zsófia Eszter Meseiró

Kicsik és Nagyok, Anyuk és Apuk, Nagyik és minden olvasó aki szereti az egyedi, nem hétköznapi, nem sablonos meséket. Pálcikaváros lakóit, és történetit hoztam el nektek, és garantálom hogy senki nem fog unatkozni olvasásuk közben. Szeretnivaló lakói, egyed foglalkozásokat űznek, és mindig kalandba keverednek. Egy rejtett világ a felnőttek szeme elől, itt található Pálcikaváros, amit csak gyerekek találhatn...