Pálcikaváros - Irány az űr !

Pálcikaváros - Irány az űr !.

Pálcikaváros- Irány az űr!

-Öt ,..négy,..három..- számolt vissza a Polgármester. A pálcikák izgatottan tolongtak a főtéren. Pálcikaröff a Polgármester mellett lebegett, Juci pedig kicsit távolabbról szemlélte az eseményeket, Morci mellett. A Sárkányt is meghívták, de azt mondta nem ér rá. Különleges nap volt a mai. A Léghajótervezők egy vadonatúj léghajómodellt terveztek meg, és végre elkészült. Egy nagy lepel takarta egyelőre, aminek zsineg volt a végén. Azt fogta a Polgármester, és mire a visszaszámlálás véget ért, megrántott a zsinórt. A pálcikák egy emberként kiáltottak fel. -Huu !

A léghajó, narancssárga és kék csíkos volt, oldalán a jó nagy betűkkel feltűntetve a típusa (DXZ-147). Hátul óriási ezüst légcsavar fénylett. Igen ám, de a légcsavar alá, apró rakétahajtóművet szereltek. Utasfülkéje ugyanúgy volt, mint az eddigi léghajóknak.

-Kedves pálcikavárosiak! -kiáltotta a Polgármester, - léghajótervezőink, hosszú fáradtságos munkával egy új léghajót építettek meg, aminek bemutatását a Léghajómérnökre bízom. Hangos taps és hurrázás hallatszott. A Léghajómérnök, citromsárga kertésznadrágot viselt, és a fején cilindert. Lépcsőn fellépdelt az emelvényre a Polgármester mellé, és átvette a szót.

-Üdvözlök minden pálcikavároslakót. Kérem engedjék meg, hogy bemutassam legújabb léghajómodellünket, a DXZ-147-est. Erős fémből készült a burkolata, mindenféle nyomásnak ellenáll, ami azért fontos, -és itt át sétált a léghajó másik oldalára, - mert ide a légcsavar alá rakétameghajtót szereltünk.

-Amindenit neki! -Aszta paszta! -Te szent habcsókos bonbon! -kiáltottak fel a pálcikák.

-Na és? - dörmögte a Morci az orra alatt.

-Ezzel a léghajóval, - folytatta a Léghajómérnök, nemsokára eljutunk az űrbe. Még néhány simítás és szerelés van hátra. A rakétahajtómű hőt termel majd, aminek segítségével az űrben is repülhetünk. Az utastérben összesen hat utas fér el, számukra biztosítva van az űrruha, és sisak. Sima repülésre már most is alkalmas természetesen, és ki is fogjuk próbálni. Önkénteseket várunk, akik szívesen tennének vele egy kört.

Sokan jelentkeztek az első próbaútra, ezért több utat hirdettek meg. Az első felszállásra, a Polgármester, két Álommanó, (egyiknek csíkos sapkája volt, a másiknak egyszínű kék) egy Szivárványfestő, egy Hullócsillaggyűjtő és a Morci jelentkezett. A Léghajónak volt Léghajóvezetőparancsnoka, és egy Léghajóvezetőasszisztense. Az utasfülke ajtaja kinyílt, és a próbautasok beszálltak. – Kérek mindenkit, foglaljon helyet, és csatolja be a biztonságiövét. - szólt hátra a vezetőfülkéből a Léghajóvezetőasszisztens. A két Álommanócska egymás mellé ült, Morci a Polgármester mellé, a Szivárványfestő pedig a Hullócsillaggyűjtő mellett foglalt helyet. Öveiket becsatolták.

-Felszállásra felkészülni! - adta ki a parancsot a Léghajóvezetőparancsnok. Az asszisztense, megnyomott néhány gombot, a légcsavar megmozdult majd egyre gyorsabban forogni kezdett. Az ajtót lezárták. Az asszisztens további gombokat nyomkodott és tekergetett, a Léghajóvezetőparancsnok pedig, egy kar segítségével emelni kezdte a Léghajót. A pálcikák a kik a téren maradtak ámulva figyelték, ahogy a DXZ-147 es modell egyre magasabbra emelkedik. Akkora szél kerekedett, hogy pár Álommanócska fejéről lerepült a sapka, és Juci bajsza beleremegett.

Kis idő múlva már magasan a város felett szálltak, a pálcikák apró pontoknak tűntek.

-Amint biztonságos magasságba érünk, kikapcsolhatják az öveket, és az ülőhelyet is el lehet hagyni! - kiáltott hátra Léghajóvezetőparancsnok. Az utasok kíváncsian nézelődtek kifele az ablakokon. Felhők közt, erdők felett repültek. Messze maguk mögött hagyták Pálcikavárost. Végre az öveket is kikapcsolhatták. -Polgármester Úr, jöjjenek, körbe vezetem Önöket. - mondta a Léghajóvezetőparancsnoka. -, addig a kollégám veszi át az iránytást. -Alapjába véve DXZ-147-es semmiben sem különbözik a többi léghajónktól, ám ha hátra tekintenek, látnak ott egy biztonsági szekrényt, amiben az űrruhákat és sisakokat tároljuk. Továbbá, ott vannak hátizsákok is, élelemmel és ivóvízzel, az utasaink számára. Ha az űrbe utaznánk, akkor vannak térképeink a galaxisokról, és úti könyvünk a bolygókról. A Léghajó folyamatos összeköttetésben áll, a Pálcikaváros irányító tornyával. És most lássuk a vezetőfülkét.

Az utasok átsétáltak az székek közti folyosón, és a Léghajóvezetőparancsnokot követve betömörültek a vezetőfülkébe. A két Álommanó civakodni kezdett mert legkisebbek lévén ők álltak leghátul és alig láttak valamit. Direkt egymást kezdték lökdösni. -Ha elém állsz nem látok semmit. -mondta a kéksapkás Álommanó, és oldalba lökte a társát, mire az válaszul belerúgott a másik cipőjébe.

-..és itt erre a gombra kérem mindenki figyeljen oda.-mutatott egy nagy piros gombra a Léghajóvezetőparancsnok.-Nem szabad megnyomni. Ez indítja be ugyanis a rakétahajtóművet, de a Léghajó még nincs kész egy űrutazásra. Amint látják, a DXZ-147 es sokkal nagyobb szélvédővel jelentkezik, és a vezetőülések is kényelmesebbek. Automata vezérlésre is kapcsolhatunk, ha esetleg... – a mondatot nem tudta befejezni, mert a két Álommanócska civakodása félbeszakította. -Nem látok a röhejes sapkádtól. -mondta az egyik. -Te meg folyton rálépsz a cipőmre. -vágott vissza a másik. Lökdösődni kezdtek, amikor hirtelen az egy Álommanócska -a csíkos sapkás- megbotlott, és hogy el ne veszítse az egyensúlyát hadonászni kezdett a kezeivel, és véletlenül rátenyerelt a piros gombra. A többi utas egymásra nézett majd a Léghajóvezetőparancsnokra.

-Szentséges cilinder! -kiáltotta a Polgármester. - Most mi lesz?!

-Mi lenne, megyünk az űrbe. - válaszolta Morci, és szúrós szemekkel méregette a két Álommanócskát. A többi pálcika rémülten nézett a két Léghajóvezetőre.

- Mindenki azonnal üljön vissza a helyére. A gombnyomás valószínűleg beindította a rakétahajtóművet, ami azt jelenti, hogy lassan fel fogunk gyorsulni és kilövődünk az űrbe. Talán öt percünk van. – adta ki az utasításokat a Léghajóvezetőparancsnok.

  Az utasok villámgyorsan visszaiszkoltak a helyükre. A két Állommanó meg sem mert pisszenni, a cipőjük orrát bámulták. A Léghajóvezetőparancsnok hátra ment a biztonsági szekrényhez, és gyorsan mindenkinek kiosztott egyűrruhát, és egy sisakot.  -Amig nem szólok van egy kis időnk gyorsan ezeket vegyék fel. Aki készen van, kapcsolja be a biztonsági övét, és ne nyúljon semmihez. -mondta, és a két Álommanócskára nézett. Mindenki sikeresen felvette az öltözéket, és becsatolta az övét. a Léghajóparancsnok is visszaült a vezetőfülkébe még épp időben. A Léghajó ugyanis abban a percben gyorsulni kezdett, orra megemelkedett, és kilőtt. Őrületes sebességgel száguldott az ég felé. Az utasok nagyon meg voltak rémülve, ijedten néztek ki a sisakjukból. és belenyomódtak az ülésbe.

A Léghajóvezetőasszisztensi mikrofonon keresztül szólt az utasokhoz. -Mindenki nyugodjon meg. Minden rendben van. Igaz, hogy a DXZ-147 es még nem volt kész űrutazásra, de aggodalomra semmi ok, tudjuk mit kell csinálni. Pár perc és megérkezünk az űrbe. Addig élvezzék az utazást. – Meddig fogunk még így száguldani?!- kiáltotta a Polgármester, de válasz nem érkezett.

A Léghajó körül egyre sötétebb lett a világ, és mikor kiértek az űrbe a nagy sötétséget csak a csillagok világították meg. Ezernyi apró fénylő pont amerre a szem ellátott. A jármű lassítani kezdett, és vízszintes helyzetbe ereszkedett. -Biztonságosan megérkeztünk. - szólt a hangosbemondóba a Léghajóvezetőparancsnoka. -A biztonsági öveket ki lehet kapcsolni. Az utasok így is tettek, és ekkor nagyon vicces dolog történt, felemelkedtek az ülésről és lebegni kezdtek össze vissza az utastérben. -Nem kell megijedni, az űrben nincs gravitációs erő, ezért lebegünk! -kiáltotta a Léghajóvezetőasszisztens, és beúszott az utastérbe. Az Álommanók versenyt úszkáltak a levegőben, a Hullócsillaggyűjtővel és a Szivárványfestővel. Még a Morci is kihasználta a helyzetet, a Léghajó plafonján kezdett sétálgatni fejjel lefelé. A Polgármester kicsit öregnek találta magát már ehhez a mókához, de azért csak átugrálta az utasteret. A DXZ-147 es békésen repült az űrben. A Szivárványfestő kikémlelt az ablakon. -Odanézzen mindenki egy bolygó!  És valóban, a csillagok közt kitűnt egy bolygó, gyűrű vette körül.

-Itt az útikönyvünk azt írja, -szólt Léghajóvezetőasszisztense, - hogy az a bolygó, amit egy gyűrű vesz körül az a Szaturnusz. Ha tovább utazunk, látunk majd egy vörös bolygót, az lesz a Mars.

-Én innen látom a Földet! - kiáltotta a Hullacsillaggyűjtő. Mindnyájan odaúsztak a levegőben az ablakhoz, amin a Hullócsillaggyűjtő kinézett. – Én is látom! – kiáltotta az egyik Álommanócska. -Milyen kék. -ámult el a Polgármester.

Egyszer csak valami beragyogta a Léghajó belsejét, fényesség támadt egy pillanatra. -Úgy nézem, - szólt a Léghajóparancsnok, - hogy ez egy üstökös volt.

 -Üstökös… ámuldoztak a kis pálcikák. Még sosem láttak olyat. Persze a Morci egyből megjegyezte, hogy ő tudta eddig is mi az az üstökös mert már olvasott róla. A DXZ-147-es tovább repült, és nemsokára feltűnt a vörös bolygó. -Ott van az a Mars bolygó! - kiáltotta izgatottan a Szívárványfestő. – Nem valami nagy. –jegyezte meg a Morci, amint kifele kémlelt az ablakon. -Az útikalauz azt írja, a Mars a második legkisebb bolygó a Naprendszerben. - szólalt meg a Léghajóvezetőasszisztens. -Melyik a legkisebb? -kérdezte a Polgármester. -Valami Merkúr vagy mi.

-Polgármester úr, fogytán van az energiánk, - szólt a Léghajóvezetőparancsnok. - vissza kell térnünk a Földre. Kérem, hogy mindenki üljön vissza a helyére, és csatolja be magát.  A két léghajóvezető visszaúszott a vezetőfülkébe, az utasok pedig a helyükre csüccsentek. -Milyen kár, hogy már megyünk is vissza. - szomorkodott a Szivárványfestő.

A Léghajó irányt változtatott. -Léghajóvezetőparancsnok! Megadtam Pálcikaváros koordinátáit, készen állunk a visszaútra! -jelentette a Léghajóvezetőasszsisztens. -Értettem! -válaszolta a Léghajóparancsnoka, - három..kettő..egy- számolt vissza, és megnyomta a piros gombot. A Léghajó gyorsulni kezdett majd kilőtt és sebesen száguldott vissza a Föld felé. Maguk mögött hagyták a bolygókat, a csillagokat. Az utasok már nem voltak annyira megijedve, de azért reménykedtek a biztonságos földet érésben. – Remélem túléljük, Jucit valakinek meg kell etetnie este. – morogta a Morci.

-Közeledünk a Földhöz, visszaveszem a sebességet! – szólt a Léghajóvezetőasszisztens.

Felhőrétegeken szálltak keresztül és nemsokára már a fák és az épületek is látszódtak. Pálcikaváros egyre közeledett. A Léghajó fokozatosan lassítani kezdett. -Koordináták pontosak a főtéren fogunk landolni! -kiáltotta a Léghajóvezetőparancsnok. A DXZ-147-es sebessége fokozatosan csökkent, majd megkezdte a landolást. A kis pálcikalakók a most már teljesen biztonságban érzeték magukat, kicsit azért örültek, hogy visszaértek a városukba. Egy apró huppanás jelezte, hogy a Léghajó földet ért. -Öveket ki lehet kapcsolni, az űrruhákból és sisakokból tessék kibújni. -szólt a parancsok, - mindent szépen vissza kell tenni a szekrénybe a helyére. Miután mindent visszapakoltak a helyükre, az ajtót kinyitották, és egyenként kiszálltak. A főtér azonban üres volt, csak Juci üldögélt nem messze egy mellett. -Hová tűnt mindenki? - kiáltotta a Hullócsillaggyűjtő.

-Megunták a várakozást. - felelte valaki a hátuk mögül. Egy karbantartó üldögélt az emelvényen, amin még reggel tartott beszédet a Polgármester. -Hogy hogy megunták? -kérdezte a Léghajóvezetőparancsnok. -Kedves Uram, lassan lemegy a Nap. - válaszolta a karbantartó. - Hazamentek vacsorázni. Juci rohant feléjük, úgy megörült a Morcinak, hogy egyből arcon nyalta, és dorombolt. – Lehet jobban járok, ha ott maradok az egyik bolygón. - morogta Morci az orra alatt. -Kedves útitársaim, - szólalt meg a Polgármester. -kalandos utunk volt, azt javaslom mindannyian térjünk haza, ránk fér egy kis pihenés, és holnap egy délután piknik keretében elmeséljük a történetünket a többi pálcikának. Ezzel mindenki egyetértett, ezért elbúcsúztak egymástól, és az otthonaik felé vették az irányt.

És itt fejeződik be Pálcikaváros legújabb kalandja.